Végállomás: halálgyár
Most, amikor a parlamentben is előkerül, hogy
valamiféleképpen listázni kellene a zsidókat a politikai életben, nem árt
elolvasni Kovács M. Mária
professzor most megjelent könyvét a numerus claususról. A „Törvénytől sújtva”
című igen alapos kötetből kiderül, hogy milyen az, amikor egy ország vezetői
fontosabbnak tartják az érdemeknél, a képességeknél – mondjuk az egyetemi
felvételinél – valakinek a származását. Szomorú látni, hogy hányan azok közül,
akiket mostanában piedesztálra emelnek, utcát neveznek el róluk, voltak harsány
és lelkes antiszemiták, akik kívánatosnak tartották a XIX. századi
jogegyenlőség feladását. Természetesen többüket lehet mentegetni, hogy azt
azért nem sejthette, hogy Auschwitz lesz a dologból. Na ja. De egy olyan útra
lökte ez a politika az országot, ahol a végállomás mégiscsak a halálgyár volt. Amiből
persze nem feltétlenül következik, hogy minden kis jogtalanság hatalmasra
duzzad. Ám nem jó az ilyesmivel játszani. Nem szabad egy országot arra
kondicionálni, hogy polgárai egy részétől – csak úgy, ezt azt el lehet venni.
Mert aztán végén annak sem tud
ellenállni a közönség, ha vasutasként vagy csendőrként „csak” a vagonírozásban
való közreműködésre kérik.
Kovács M. adatok sorával, idézetek garmadával mutatja be ezt
a felettébb érdekes korszakot. S ha egyes fejezeteit olvasva nem a múltra,
hanem a jelenre gondolunk, akkor az nem a
szerző hibája.
(Kovács
M. Mária : Törvényből sújtva, Napvilág kiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése