2013. január 28., hétfő

Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból

Hallom, nem mindenkinek sikerült jegyet vennie a Nemzeti Színház előadásaira. Egy kis kárpótlás, a "Vadászjelenetek" tapsrendje.
Akinek sikerül, azért nézze meg mindenképpen.






2013. január 24., csütörtök

Egy bankrablás anatómiája


B – bank olyan intézmény, amelynek hiszünk, amelyre rá merjük bízni a pénzünket. S tudjuk, ott kitűnő helyen van, szakértő kezek a mi javunkra forgatják, s különben is, igyekeznek minden módon a kedvünkben járni, már csak a konkurencia végett is.

*

-„Húzzá’ sorszámot te is!” – böki meg az idősebb, öltönyös urat a huszas éveinek elején járó biztonsági őr. „Nem ám, mint a csorda, bejöttök, tolakodtok, mindent felborítotok. Nyomd meg szépen azt a gombot oszt várjál.” Még mondana valamit, de meglátja, hogy a távolban valaki a telefonja után nyúl. „Halló, azonnal tegye le vagy kivezettetem, mit gondol, hol van?” teszi fel a költői kérdést.
Közben az idősebb öltönyös úr odatotyog a pulthoz. Szöszi kislány veti oda neki: „Mi lesz a bácsinak?”
-         Számla.  – feleli az idős úr. – Számlát akarok nyitni, a hirdetésben olvastam, hogy kilenc és fél százalékos kamatot adnak.
"Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest"
-         Számlát? Ne fáradjon vele, csak 500 ezer forint felett nyitunk, nem nyugdíjasok bankja ez, hanem egy komoly vegyesvállalat, jelentős külföldi tulajdonosokkal és nagy menedzsmenttel. Nem tetszett látni azokat a nagy autókat a bejáratnál? Hát azzal járnak a mi igazgatóink – és ilyenre nem telik kis nyugdíjasok forintjából.
-         Köszönöm hölgyem a korrekt tájékoztatást. De én számlát akarok nyitni. Betennék rá mondjuk másfél milliót.
-         Az se túl sok, de legyen. Végülis ez egy szolgáltatás.
-         Mármint euróban.
-         Jaj, kényelmes a széke, már hozom is a papírokat, tessék várni. Szóval az úgy lesz, hogy be tetszik fizetni most egy havi számlavezetési díjat, meg majd holnap is.
-         Miért ma és holnap?
-         Mert ma január 31-e van és bankunk szigorú szabályzata szerint minden megkezdett hónapban a teljes összeget ki kell fizetni. És holnap meg már egy új hónap, hát az annyi mint két hónap. És a késést tizenöt korbácsütéssel büntetjük, mínusz két százalék büntetőkamat mellett.
-         Mit tegyünk. Az a kilenc és fél százalék sokat megér.
-         Az biztos. Namost a kilenc és fél százalék csak akkor jár, ha előbb ötöse lesz a lottón és legalább tizenkettese a totón. Ha a két nyertes szelvényt éjjel egykor felviszi a Gellérthegyre és az ottani emberünknek megmutatja, akkor kifizetjük. Persze csak ha teljes holdfogyatkozás van éppen. Egyébként nyolcegész kettő. Amiből már alig vonunk le valamit.
-         Értem. És ha ki akarom majd venni a pénzem?
A pénz nem boldogít. Főleg, ha egy bank is benne van
-         Akkor elég három nappal előre, írásban bejelenti, hozza az ENSZ biztonsági tanácsa határozatát, hogy tényleg szüksége van rá és lepecsételteti a Kuala Lumpur-i katolikus segédlelkésszel is. Ha mindez megvan, akkor csak hét százalék kezelési költséget vonunk le, plusz kettőt a levegőhasználatért. Ha hiányozna valamelyik, akkor tizenhetet és hozzá nyolcat a levegőért, mert nyilván szaporábban fogja kapkodni itt nekünk.
-         Igazán köszönöm. Mi van még?
-         Semmi lényeges. Havi kétszer öt százalék járulékot szedünk csak úgy és nyolcat a tanácsadásért. De el is készülök lassan a szerződéssel. Szabad a becses nevét?
-         Brecht. Bertold Brecht. És most adjon ide a trezorból mindent, mert különben ezzel a pisztollyal fejen lövöm. Tudja, mi ügyfélnek lenni egy bankban annak kirablásához képest?

Szép Ginevrával Mexikóban

Egy mexikói kaland története olvasható Szép Ginevránál.
Akit érdekel, itt megtalálhatja




Az indián is tud néha unatkozni.

-Hány deka chilit is kért fiam?

2013. január 18., péntek

A Kedves vezető a romkocsmában, Pozsgay és Szűrös ünnepel

Romkocsma és ami a mélyén van
Ültem tegnap egy romkocsma mélyén és éppen álmodozni készültem volna. Ekkor egy aprótermetű ember félretolta az üres poharakat és a félig szívott spanglikat a félhomályban és lehuppant mellém. - Döntöttem – mondta, a képembe fújva a füstött – kimegyek a határra és újra összecsomózom a szétvágott szögesdrótokat. Könnyelműség volt azt a határt kinyitni. Nem megy. Még nem megy. Úgy látszik, aki rabságban született, az nem tud szabad lenni. Mégiscsak igaz, kell az a negyven év vándorlás– jegyezte meg agyondohányzott hangján. Mintha már láttam volna ezt az embert valahol. Talán egy régi képen, amelyen egy nagy drótvágóval éppen a vasfüggönyt bontják le egy osztrák külsejű alkancellárral? Ekkor befutott Mátyás, a Szűrös, akit tulajdonképpen vártam. Ő hozta mindig az árut. - Szervusz Gyula – köszönt oda asztaltársamnak, és kérés nélkül kezdte el mondani: - Kevés lesz a szögesdrót, vissza kell állítani az aknazárat, csak úgy megy ez. Én már mondtam is a Viktornak, hogy én, amikor Moszkvában a követség kertjében imádkoztam, én, amikor a jóistennel társalogtam a kommunizmus bukásáról, már akkor ammondó voltam, hogy a legnagyobb bűn lenne a határok megnyitása. Még a végén mindenki elmegy, és a Viktorral ketten ultizni sem tudunk már. Pedig elfoghatná a durthmarsomat. Az ulti és durthmars szóra a szomszédos asztalnál felkapta a fejét egy igen kövér, ember, aki még a sötétben is szétfolyni látszott. Népfelkelés, népfelkelés, népfelkelés – mormolta magában, majd népiesen kiköpött az asztal alá egy hegyeset, keresztet vetett, majd pici csókot lehelt a bal felső zsebében őrzött kifényesedett kecskeméti Lenin képre. Biztos, ami biztos. - Még a végén elszöknek innen egy csomóan. És akkor ki megy közmunkában árkot tisztítani a felcsúti birtoka előtt? – emelte fel e szertartás után a mutatóujját. - Gyula, nagy könnyelműség volt az a határnyitás. Nem szabadság kell ide, meg összevisszaság. ide erős kéz kell. Határozott. Atyai. Ha meg is pofoz minket néha, azt is csak azért teszi, mert a javunkat akarja. Erre a végszóra, hogy „a javunkat akarja” –többen is felröhögtek a közelben lebzselők közül. Persze mind közgépesek voltak, most is húztak maguk után spárgán egy nagy narancsszín pályázatot, amit az elébb nyertek a vursliban. Mert akár a céllövöldében próbálkoztak, akár a zsákbamacskában, mindig ők nyertek. Pedig a Simicska külsejű már a plafonra célzott inkább vagy a saját lábára, hogy ne legyen kínos, hogy mindig ő viszi el a fődíjat.
Szögesdrót, akna és Szűrös kell ide
De még így is ő vitte. Hát most mit tegyen? Már kedvenc játékához sem mert hozzányúlni. Pedig imádta a lökd meg a kecskét. A múltkor is éppen hogy csak meglökte, erre a kezébe ficcentett a hintáslegény egy 25 milliárdos vasúti felújítást és még kacsintott is hozzá, hogy ez a tiéd Lajoska, csak, hogy örülj. Közben barátom a Szűrős, aki az árut szokta hozni, meg az a korpulens úr, az Imre, összevesztek, hogy melyikük a vallásosabb, az istenhívőbb, és melyikük szereti jobban a kedves vezetőt. A Gyula erre csak legyintett, hallotta ő egyszer már ezt a vitát, egy MSZMP Pb ülésen csak ott Lenin, Marx és a kedves jó Kádár elvtárs szerepelt. Ekkor megcsendültek a fanfárok, mindenki felugrált a helyéről és vigyázzba vágta magát. A szűzlányok koszorút lengettek, az elsőszülöttek meg felajánlották a szűzlányok vérét, de zabot persze nem. A termetes Imre, meg a Szűrös, aki az árut hozza, felugrottak egy asztal tetejére, hogy a romkocsmai félhomályban is ők tudjanak a kedves vezetőnek a legodaadóbban integetni - Szervusz nép – integetett vissza a Kedves Vezető, miközben egy félreeső asztalról feltünés nélkül zsebre vágott két megyét, száz hold szántót és a Videoton teljes csatársorát. Kezdet jó lenni a buli, de ekkor megjelent a jóképű Pintér tábornok és miután sem Szűrös, sem Pozsgay nem tudott írásos szülői igazolást felmutatni arról, hogy nem lógnak az iskolából, négy napra mindenkit letartóztatott. A kedves vezetőt a TEK mentette ki egy örmény gyorsnaszádon, amelynek az oldalán alig leheett elolvasni a feliratot: Made in China. Mi Gyulával egy asztal alá bújva vészeltük át a botrányt. - Olyan ez, mint egy rémálom- mondta búsan. De sebaj, rövidesen itt a hajnal. Addig is, tessék felébredni.
A kedves vezető feltünés nélkül zsebrevágott két megyét

2013. január 16., szerda

András kiállítása

Az utolsó napok. Tessék rohanni és megnézni: Ráadásul, ha a képre kattintasz, megnyílik az album és ott a többi műalkotás.
András kiállítás

2013. január 14., hétfő

ANTIZIGANISMANTI-GYPSY RACISM AND THE PRESS IN HUNGARY

Bayer Zsolt ügyéről jut eszembe. Nem most kezdődött ám ez el.

Desi_AntiziganismInHungary by mindenitten

A Kövér gárda és a lélegeztetőgép

Turulnak áll a zászló. Főleg, ha kövér.
Több százezer forint jutalmat kaptak fejenként a köztársasági elnöki hivatal munkatársai, ami igazán jó hír ebben a mai szomorú világban. Amikor a tanárok elvesztik például az eddigi kafetéria-juttatásaik nagy részét („minden zökkenőmentes volt”), elzavarják a nyugdíjas korú pedagógusokat és orvosokat nyugdíjba. Amikor a fél felsőoktatást be akarják zárni, nyilván további oktatóktól is megszabadulva, amikor sorra mennek csődbe a kis- és középvállalatok, mert hiába a tündérmese, náluk valahogy rosszul alakulnak a dolgok. Amikor a forint újabb mélyrepülése az egekbe emeli az üzemanyag-árakat és a devizahiteleseknek is nagyon rossz – no, akkor nem panaszkodhatnak a frissen felállított úgynevezett parlamenti őrség, a Kövér-gárda tagjai vagy éppen az egyetemi jelmezbálok Luke Skywalkereit legyőző TEK-es különítmények tagjai. És most már az elnöki hivatal, alig több mit fél éve hivatalban lévő munkatársainak is jó. Mert árad a pénz hozzájuk, ráadásul ott ülhetnek a jó melegben. Persze, cserében nyilván keményen dolgoznak. Tudjuk, mindez persze demagógia, mert hány lélegeztető-gépet lehetne venni ebből az alig 30 millió forintból? És különben is, ki mondta, hogy annyit kellene lélegezni? Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.

Itt pedig az új oldal kódja 

2013. január 13., vasárnap

2013. január 11., péntek

Orbán és a tökfőzelék




Nem az a nagy baj, hogy esetleg pár helyen késve kapják meg a pedagógusok a fizetésüket. Még az sem, hogy újra elkérik tőlük a bankszámlaszámukat vagy azt, melyik nyugdíjbiztosítóhoz tartoznak, mert a rettenetes sikertörténetben ezek az adatok azért mégiscsak elvesztek. Attól sem dől össze a világ, ha egy szerencsétlen tanerő bután tévelyeg, ugyanis fogalma sincs, hol mondhat fel. Mert az igazgatójának ehhez már nincs köze, de a kijelölt felügyelő még nincs beüzemelve. Ezek csak apró sérelmek, még ha feleslegesen okozzák is. De hát ilyesmi előfordul.
Kedves Cápa! Egyél tökfőzit légyszike!
A gond az az, hogy csak most kezd leesni az oktatásban résztvevők nagy részénél a tantusz, hogy mi történt itt. Most, amikor már nagyjából minden eldőlt. Hogy Magyarországon megszűnt a tanszabadság, a korszerű oktatás lehetősége és egy ósdi, tekintélyelvű, a „rend, csend, fegyelem” legrosszabb hagyományaira épülő világ épült ki.
Természetesen maradnak kitűnő tanárok, nagyszerű pedagógusok, akik tudják, a XXI. században önállóan gondolkozni képes, kezdeményező, bátor, kreatív emberekre van szükség. Olyanokra, akik mernek önálló véleményt megfogalmazni, kritizálni, akik néha szabadszájuak is .És ennek megfelelően próbálnak működni, amíg egy harmadosztályú, frusztrált tanfelügyelő fel nem jelenti őket.
Más kérdés, mennyit ért a mai korból az, aki azt hiszi, gyorsan át lehet programozni a fiatalokat, pusztán azzal, hogy tekintélyelvű, korszerűtlen, szellemtelen és unalmas iskolákba vezényeljük őket.
Na ja, majd az internet korában a hittantanár mondja meg a tutit, és rögtön eltűnik az irigység, a lopás, a felebarát feleségének és barmának megkívánása?  Óh, beh szép is lenne.
Továbbmegyek. Attól, hogy hittanra vezénylik a népeket még csak a vallásosság sem fog nőni – legfeljebb a sunyítás, hogy én kérem katolikus hittanra jártam, ide bele is van szépen írva a bizonyítványomba – tessék hát engem inkább felvenni az egyetemre, vagy erre a jó kis munkahelyre. Aztán a pornó oldalakat meg a pad alatt nézegetem a telómon, miközben a tisztelendő úr elől oly szépen magyaráz.
Tiszteletreméltó, amit most egyetemi hallgatók megpróbálnak: visszaverni valamit abból a sok elmebajból, amit ez a kormány most megpróbál véghezvinni. Csak lehet, hogy önmagában kevés.
Ahogy a közoktatásbéli tanárok mostani méltatlankodása sem vezethet sokra.
Hát rá lehet-e az  emberevő cápát szoktatni a spenótra és a tökfőzelékre?
CC: Viktor, menj már
„Kedves cápa, ne harapd már le annak a kedves fürdőzőnek a lábát, hanem legyél szíves ozsonnára inkább ezt a nagyszerű finomfőzeléket bekanalazni!”
Igen, mindent meg kell tenni a  tanszabadságért, az oktatás vívmányainak megmentéséért. De azt is tessék tudni, hogy amíg ez a rezsim itt van, addig azért nagy reményeink ne legyenek.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!