2013. március 29., péntek

Húsvét Jeruzsálemben

Harmadik napja bolyongtam az arab Óvárosban. Hagytam, hogy a sikátorokban a tömeg sodorjon magával. Bámészkodtam és lökdösődtem én is. Próbáltam elugrani a kis kocsijaikat félelmetes sebességgel rángató sihederek elől, akik az utánpótlást vitték a szűk boltocskák valamelyikébe. Kerülgettem a tetovált arcú, földön gubbasztó asszonyságokat, akik óriási szőlőleveleket árultak. Vagy egy fél napot ácsorogtam egy húsbolt beugrójában. Az ajtóra fellógatott fél kecskék fedezékéből feltűnés nélkül megfigyelhettem ezt a hihetetlen jövés menést. A világ minden nációja elvonul itt. A fényképezőgépeiket megállás nélkül csattogtató japán turisták, a nagydarab, rövidnadrágos amerikai nyugdíjasok, csuhás ferences szerzetesek, lefátyolozott arab asszonyok - mintha csak az 1001 éjszaka meséjéből pattantak volna elém. Fekete kaftános zsidók, akik kacsázó léptekkel, semerre sem pillantva vágnak át a tömegen. Kergetődző, koszos kisgyerekek. Nagyszakállú kopt szerzetes, ortodox pátriárka, burnuszos arab. Vízipipázó öreg, aki szívesen elmeséli a magyar turistának, hogy a fia Budapesten járt egyetemre. Mindent átjár a sáfrány egzotikus illata, a müezzin dala, a hangszóróból harsogó arab rockzene ritmusa, a keresztény zarándokok éneke.

Jeruzsálem

Hosszú sorban fekete amerikai hölgyek vonulnak, franciskánus vezeti őket, Bibliával a kezében. A középkorú hölgyek felváltva cipelik a keresztet. Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékeznek a Via Dolorosan járva. („Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl az ő keresztjét és úgy kövessen engem” - idézi Máté Jézust.)
Szűk kanyargós út ez a Via Dolorosa. A keresztesek építették ki évszázadokkal ezelőtt, ma már a stációkat mindenütt táblák jelzik egészen a Szent Sír templomáig. Kevés turista akad, aki kihagyja. Az évszázados köveken bandukolva minden olyan hihetőnek tűnik. Pilátus, a kereszt, a kínhalál. Még a feltámadás is.
A zarándokok általában a fallal körülvett jeruzsálemi óváros Oroszlán kapuja mellett áll a Szent Anna templom elől indulnak, Sokan ezt a templomot tartják a keresztes építészet legszebb szentföldi remekének. A legenda szerint ott épült, ahol Jézus anyja, Mária született egykor.
Vonulnak a zarándokok, hogy a fájdalom útján haladva idézzék fel a bibliai történetet. Aki az áhítatért jött megkapja azt is. Az út jó része az arab piacon keresztül vezet, ahol minden megvásárolható ami csak szükséges az áhítathoz. Kis és nagy kereszt, rózsafüzér, szentföldi gyertya, faragott szobrocskák éppen úgy mint elsőosztályú karing, stóla, pásztorbot (Made in Hong Kong). De ez a színes forgatag csak még hihetőbbé teszi az egész történetet.
Az Ecce Homo ív alatt megpakolt szamarát nógatja egy öreg - mintha ezer éve állna az idő, mondogatják a turisták. Igen, igen, Jézus korában is éppen így volt - révednek a múltba. Amikor a kis mérges arab zsebében megszólal a rádiótelefon már vonulnak is tovább a Cion Nővérek Zárdája felé a tömegben.
A Biblia szerint itt ment azon a pénteken Jézus is, hogy az ítélet után beteljesedjék sorsa „Mikor azért elvitték őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolják és siratják őt. Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jönnek a napok, melyeken ezt mondják. Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak.” A szörnyű jóslat azóta sokszor beteljesedett. De a húsvét nagypéntek után már nem szomorú. Mindenki a feltámadásban reménykedik.

A Golgotán

Szerzetesek
Lukács evangelista beszámolójához János annyit tesz hozzá. „És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának hívnak. Ahol megfeszítik őt, és ő vele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust.”
A Golgota hegyére épült Szent Sír temploma ma az egyik legszentebb keresztény zarándokhely, különösen így húsvét táján. A kanyargó szűk utcácskák között, a táskaárusokat és a borbélyokat elhagyva, egyszercsak felbukkan az óriási templom. Előtte mindig óriási a nyüzsgés. Egy koreai keresztény zarándokcsoportnak magyaráz egy örmény szerzetes. Az oldalsó lépcsőn unatkozó izraeli katonafiúk hallgatják egy csinos katonalány helytörténeti fejtegetéseit. A fiúk a tűző napon állnak, puskáik hanyagul a hátukra vetve, a lány a fal árnyékába húzódva magyaráz. Már nem lehet sok hátra, ott tart, amikor a keresztesek a XI. században újjáépítették.
Méltóságteljes, papi ruhás férfiak vázlattömbbe skiccelik az épületet. Hunyorogva ellenőrzik a helyes méretarányt.
A Szent Sír templomban még öt stáció található. Végig kell járni azokat is. Ha valaki eltévedne a bejáratnál unatkozó rendőr vagy tucatnyi nyelven hadarva, igazítja útba. Mert nem könnyű itt megtalálni valamit. Római katolikusok, ferencesek, görög, örmény, kopt ortodoxok, etióp és szír keresztények osztották fel egymás közt a szent helyet, a templomot. Évszázadok alatt kialakult rítus szerint, külön külön végzik szertartásaikat.
Ott ahol a kereszt állt, egy vonal fut végig, elválasztva egymástól a keleti és a nyugati keresztények birtokolta helyet. Két máshol távoli, egymásnak idegen kultúra találkozik itt s évszázados küzdelmek után békében megfér egymással.
A fekete bőrű etióp szerzeteseknek már csak a tetőn jutott hely. Az arab piac, a szuk hangja alig jut el ide. Gótikus boltívek, költőien omladozó falak között, magába révedve egy öreg szerzetes morzsolja az ovlasóját. Mintha a középkorba zuhantunk volna vissza. Társai kis cellácskáikból csak a déli harangszóra bújnak elő, s kezdnek bele furcsa szertarásukba. A tornyok, falak közé ékelt helyen, csak egy szolid felirat figyelmeztet az ezredvégre: „Kereszt egy órára négy sékelért bérelhető, dollárt elfogadunk.”


És újra a fél kecskénél
Az etióp szerzetesek rejtekhelyéről, a templom tetejéről keskeny lépcsősor vezet vissza. Elhagyott kapualjnál balra fordulok, s újra ott kavarog az arab város. Itt az én hentesem is, a bejáratnál lógó fél kecskékkel.
A Szent Sír nagyon messze lehet ide. Egy másik világ az, ahol majd a csodás feltámadást ünneplik. „A szombat végén pedig, a hét elős napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és Mária, hogy megnézzék a sírt. És imé nagy földindulás lőn, mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról és reá üle arra. (...) Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.”


Izraelről, Jeruzsálemről, itt

2013. március 22., péntek

A korbácsos Tarlós

Bezárják a Sirályt? Lass Bea a KOMA társulat előadásán a Sirályban

 Egy szép napon Tarlós Xerxes megkorbácsoltatta a Sirályt. Illetve ez így nem pontos. Miután Tarlós nem Xerxes és a Sirály pedig nem a tenger. A Sirály egy közművelődési intézmény, némi kocsmajelleggel a pesti hatodik kerületben. Évek óta népszerű, sok fontos színházi előadásnak (Koma társulat pl.), vagy éppen koncertnek (Dévényi Ádám pl.) adott már eddig is otthont. Kétségtelen, az ingatlan tulajdonjoga és használata körül régóta viták folynak. De a sirályosok esküsznek rá, hogy ők igen szívesen és békés úton kiegyeznének.
A részletek fontosak, de talán nem most. Ugyanis, hajnalban a kor új szokásainak megfelelően, mindenféle biztonságinak nevezett verőemberek  jelentek meg és elfoglalták a klubbot. Einstad - ez most az övék. Az efféle nem ritka vitáknál ez azért érdekesebb, mert rögtön elterjedt, azért kell bezárni a helyet (vö.: a tengert megkorbácsolni), mert innen szerveződött a Hahá-s egyetemi mozgalom, s talán itt tervelték ki a Fidesz Lendvay utcai székháza udvarának ideiglenes elfoglalását a demokráciára figyelmeztető feliratokkal.
Ez a Sirály, a KOMA társulat - volt, nincs
Nyilván, egy ilyen helyet el kell törölni a föld színéről, ilyen nem maradhat meg. Aki ujjat húz a Párttal, azt egyrészt elítélt gyilkosokkal cipeltetjük el, másrészt, leromboljuk a törzshelyét és mert jó fejek vagyunk, észak-koreai módra a családját egyáltalán nem deportáltatjuk, pedig…
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
Dévényi Ádám és Jordán Adél a Sirályban.

Hahn István emlékülés az ELTE-n

Ezek a képek még az 1982-es akadémiai székfoglalón készültek:




És a Népszava cikke az eseményről itt olvasható

2013. március 19., kedd

A rasszisták kijönnek a spájzból



Kitüntetést vissza nem vonunk!  Merthogy ennyi volt B. Zoltán, lelkész válasza arra, hogy jegyzett rasszistáknak is állami jutalmat adott.  (Egész pontosan, csak Sz. Ferenc ügyére reagált így. De a rasszista zenész, a szélsőjobbos, rasszista  médiumok kiadója, vagy a Szálasit dicsőítő kiállítás rendezője ügyében még csak ennyit sem sikerült mondania.)
A kitűnő írónak és nagyszerű embernek, Kertész Ákosnak volt egy félreértelmezhető, rossz mondata, amelyért ugyan hamarosan elnézést kért. De ez nem mentette meg attól, hogy a legkülönfélébb közéleti emberek követeljék Kossuth díja visszavételét.  A túlbuzgó Schmitt Pálról nem ejtenék szót – mert ő már elnyerte büntetését. Tarlós István, aki a díszpolgárságot vetette el tőle, szintén nem olyan, aki intellektuálisan sokat számítana. A Pörzse-Orbán kettős közös parlamenti zsidózgatása a témában leginkább ijesztő látlelet korunkról. És, ahogy Vásárhelyi Mária kiváló írásában az e heti Élet és Irodalomban felhívja rá a figyelmet – az előző példákat is ő idézi fel ismét - , az a Halász János, aki a hírek szerint kijárta Sz. Ferenc kitüntetését, Kertész Ákos Kossuth díjra való méltánytalanságáról hosszan és szenvedélyesen tudott értekezni.
Kertésznek volt egy rossz mondata. Ezeknek a kitüntetetteknek pedig szinte csak rossz mondatai vannak. A rasszisták, a szélsőjobbosok lassan kikászálódnak a spájzból és betelepszenek a nappaliba, a konyhába, a hálószobába. És még a kegyeiket kereső B. Zoltán keresztyén lelkészt és kis barátait is kihajítják onnan, mert ők olyanok.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!



2013. március 15., péntek

Március szégyene

Egy hasznunk mindenképpen volt az elmúlt napokból. Arra a kérdésre, hogy összeállna-e a Fidesz a Jobbikkal, ha úgy hozná a sors, választ kaptunk.
Mi az hogy. Már össze is állt. Hiszen a kitüntetettek listája éppen azt mutatja.
És nemcsak arról az Sz.Ferencről van szó, akivel megszégyenítették a Táncsics-díjat és aki egy szélsőjobbos  tévén folyamatosan végtelen hülyeségeket beszél, mindenféle világ-összeesküvésekről, amelyet persze a zsidók, cigányok és a nemtudomkik mozgatnak.
Balog miniszter a botrány kitörtekor önkritikát gyakorolt, azt állítván, nem tudta, mit művel ez az egyén, aki leginkább azonnali, szakszerű segítségre szorulna.
Ok, Balog miniszter bár nagyon okos, mégsem tudhat mindent. Nem ismerheti személyesen az összes a hatalom közelébe férkőzött szélsőjobbost, mert ahhoz már túl sokan vannak. De azt mégiscsak sejthette, milyen embereket nevezett ki a kitüntetetteket jelölő bizottságba – olyanokat, akik nyilvánvalóan a szélsőjobbal való összefogás emberei.
De ne álljuk meg itt. Kitüntetést kapott a Kárpátia együttes embere és szövegírója. Közepes műveltséggel tudható, hogy a Kárpátia régóta jellegzetes szereplője a magyar szélsőjobb szubkultúrának. Szövegei nem nagyon hagynak kétséget affelől, hogy mit gondolnak a  világról. (Megjegyzem, ebbe a turulos, gárdistás, cigány- és zsidómentes világba még a keresztyén lelkész, Balog sem nagyon férne be, hacsak át nem térne valami ősmagyar-pogány vallásra, hogy mentse a bőrét.) Az pedig erős bizonyítást követelne, hogy a Kárpátia olyan színvonalon muzsikál, hogy az kitüntetést érdemelne.
Aztán, kitüntetést kapott az a Bakay Kornél, aki szintén régóta házal mindenféle ősmagyar elméletekkel, de ez még hagyján. Az már kevésbé, hogy jó tíz évvel ezelőtt Kőszegen egy Szálasit és rendszerét mentegető kiállítást rendezett, amit végül, nagy nehezen sikerült bezáratni. De azt sem érdemes elfelejteni, hogy Bakay a Jobbik szellemi elődjének tekinthető MIÉP képviselőjelöltje is volt, aki a bolsevista métely ellen akart küzdeni politikusként.
És a szégyenteljes példák még sorolhatóak.
Ha Balog – és kollegái – erről sem tudtak, akkor mit tudhatnak vajon erről az országról? De valószínűbb, tisztában voltak vele, hogy a szélsőjobb emblematikus figuráit jutalmazzák. Olyan embereket, akikkel magára valamit is adó honpolgár nem mutatkozik egy társaságban.
Összenőtt hát, ami összetartozik. Március nemes emléke a sárba-hóba taposva.
Messze még a tavasz.

Ceterum censeo:Orbánnak mennie kell! 

Bakayról itt a 65. oldaltól olvasható egy remek tanulmány

2013. március 14., csütörtök

Heller Ágnes

Hülyék. Heller Ágnes a világ egyik - méltán - legelismertebb tudósa.
Egyetemek sora versenyez azért, hogy órát tartson nála.
Biztos vagyok benne, hogy a hallgatók többsége is büszke rá, hallgathatja az előadásait, beszélhet vele.
nem is kellene, hogy számítson az a pár gazember, aki ilyesmiket ragasztgat ki. ha nem látnánk a világot köröttük, azt, amelyik erre uszítja őket.

Erről az alábbiról jutott ez a kép most eszembe. s nagyon büszke vagyok rá.


2013. március 13., szerda

Argentina, ahonnan a pápa jön

Ez itt Buenos Aires, ahonnan az új pápa érkezik Vatikánba.

És további argentínai történetek emitt olvashatóak

Ő nem lett pápa, de jóban vannak

Valószínűleg most büszkén feszít

Ez itt egy Buenos Aires-i pápanevelde

A galambok is a pápát köszöntik

Tegbnap ég itt rendelt a pápa

2013. március 10., vasárnap

Orbán kétkezi rablógyilkosa


Orbán kétkezi rablógyilkosa
2006 ősze óta különösebb illúzióink nem lehetnek arról, mire képes a Fidesz. Kikkel hajlandó szövetkezni, ha a hatalomról van szó. Dolgos verőemberek, kétkezi rablógyilkosok is beleférnek a focihuligánok alkotta törzsközönség mellé. Politikailag pedig, ez a magát konzervatív jobboldalinak hazudó csapat, habozás nélkül alkalmi szövetséget köt a szélsőjobb egyáltalán nem tiszteletre méltó tagjaival.
Ami a Fidesz székháznál történt - amikoris, egy brutális gyilkos és alvilági figura védte meg "önkéntesen" a székházat a huszonéves egyetemistáktól, jelentős részben vékonyka leányoktól - mutatja valószínűleg az új koncepciót.
Miután a bányászat sajnálatos mód Magyarországon visszaszorult, így bányászokat mégsem lehetett a tüntetőkre uszítani. (Ráadásul, talán román kollégáikkal szemben, a magyarok nem is hagyták volna magukat.)  Maradtak a szegény önkéntes nyugdíjasok, akik lelkesen csináltak bolondot magukból, és - az egyszerűség kedvéért nevezzük így őket - a focihuligánok.
Ha ők verik el a tüntetőket, az mégiscsak más, mintha a rendőrökre próbálnánk tolni ezt a feladatot. A rendőrök csak szolgálatkészen visszavonulnak, hogy helyet adjanak az önkéntes Kubatov-gárdának.
Aztán, ha túl nagy lesz a baj, azt lehet mondani, hogy nagyon sajnáljuk, de semmi közünk hozzá. Sajnos elszakadt náluk a cérna, mert a nép már csak ilyen, ha a kedves vezetőt bántják, akkor megy és nemes bosszút áll.
Kell ehhez azért még egy jól idomított sajtó, amely rutinosan közreműködik a tények átszabásában. A Magyar Nemzet címen megjelenő lap például közöl egy beszámolót Orbán egy varsói előadásáról, amelyben az olvasható, hogy a kedves vezető arra a kérdésre, mi kell a győzelemhez, azt feleli, hogy többek között egy jól idomított, rövid pórázon tartott, kézből etetett sajtó. Ő ugyan más szavakat használ, de a mondanivaló éppen ez.
Innentől kezdve meg ő mondja meg, ki szabadságharcos és ki a terrorista.
Olyan ez, utcai harcos kivitelben -  mint amikor a gránitbavésett alkotmány negyvenhetedik módosítására beadott indítványra azt felelik: Az csak egyéni képviselői indítvány.
Sunyi, szánalmas, gyáva.
A Fidesz újabb nagy lépést tesz a weimarizálódás felé. És az csak komoly aggodalommal töltsön el minket hogy az SA-t is lemészárolták a saját bajtársaik.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!

2013. március 8., péntek

A jó útra tért gyilkos a Fidesz székházánál

Van egy párt. Ennek a pártnak egy vezére. Egy napon ez a vezér kivezényelte csapatait, hogy lebontsák a törvényesen felállított kordonokat. Meg akarták mutatni, hogy nekik mindent szabad. Jogszabály, józan ész, képviselői eskü – ugyan már. A haza nem lehet ellenzékben. És a haza most éppen a kedves vezető szerény személyébent testesül meg.

Még szerencse, hogy akadt bíróság, ügyész, aki szerint mi sem természetesebb, mint hogy ha valami nem tetszik nekünk, akkor saját kezünkbe vesszük az ügyeket.
Teltek az évek. A vezér egy csinos alkotmányos puccsot vezényelt le. Törvénybe iktatta, hogy mindig, örökkön-örökké neki van igaza. Aki ezért lelkesedik, az kap, hivatalt, rangot, pénzt. Akinek meg nem tetszik, az aló mars, futhat Londonig.
Igenám,de egy szép nap, tiszta szívű fiatalok egy maroknyi csoportja elhatározta, megmutatja a világnak, azért mégsem lett itt mindenkiből rövid pórázon tartott udvari bolond.
Elfoglalták az egykori Állami Egyházügyi Hivatal székházának kicsiny kertjét. Annak az épületnek a bejáratát, amelyen nem olyan régen még az a felirat függött” Ne álljatok a gyilkosok pártjára”. Rövidesen harcias öreg nénik és bácsik jelentek meg az öklüket rázva. És néhány kemény csávó a Fradika környékéről, köztük egy igazi megtért bárány, aki valami zavaros ügy – talán emberölés miatt – ült már vagy tíz évet. Ránézésre mind-mind igazi, szomorú vesztesek. A Fidesz rendszer vesztesei.
És mégis. Ajakukon a vezér nevével, a „jog” nevében, miközben a  rendőrök szemérmesen elfordultak, nekiálltak inzultálni a fiatalokat.
Ennyi történt.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell! 

2013. március 7., csütörtök

Puskás szelleme



Puskás néni szerint nagyon kínos neki, hogy férje, az egykori focista, ma a Fidesz égi patrónusa, megjelenik egy szocialista kampányfilmben. Megértjük az ilyesmit. Az ötvenes évek száguldó őrnagya, Farkas Mihály katonája, bizony mit szólna ehhez. Azonban, ha már itt tartunk, akkor azonnali intézkedést követelünk, hogy minden olyan sajtóterméket, könyvet zúzzanak be, internetes honlapot tiltsanak be, amelyik megszentségteleníti Puskás kitartóan antikommenista nevét. (Ebben kérjék Habony Árpád ügyvédjének hathatós segítségét, aki talán még készségesen meg is vereti megbízójával azt, aki azt írja, hogy a k. megbízó verekedős lenne.)
Különösen követeljük az alábbi idézet minden honnan való utólagos kitörlését, ebből a megbízható antikommenista múltból.
“Egyszer azt mondtam Farkas Mihály honvédelmi miniszternek, aki a Honvéd patrónusa volt, hogy jó lenne, ha többet fizetnének nekünk. – Ez nem megy. Mit szólna a munkás, ha ti a sokszorosát keresnétek, mint ő. De van egy megoldás. Ti sűrűn jártok külföldre, és tisztában vagyok azzal, miként lehet ezt hasznosítani. – válaszolta. Világosan értettem a szóból. Ez afféle félhivatalos engedély volt, hogy hozzunk be külföldről olyan árukat, amelyeket idehaza haszonnal el lehet adni.”
Akkor az orkánkabát meg a nejlonharisnya. Ma meg ismerünk ám mi is olyanokat, akik helyzetüket jól felmérve, pénzt tudnak csinálni egy csomó mindenből. „Ne mi nyerjük a legtöbbet” – tudjuk.
Puskás Öcsi őrnagy szelleme itt lebeg a Fidesz felett és néha lecsap.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell! 

2013. március 6., szerda

Szüts Miklós Bukta Imréről és az életről általában

Ebben az interjuban Szüts Miklós festőművésszel beszélgetünk a Klubrádió Reggeli Gyors című műsorában. Bukta Imre kiállításával kezdünk, de aztán szó lesz a pisilő kisfiúk szobráról éppen úgy, mint arról, mi lesz itt és addig is, kelle félnünk.

A pávatáncos végórái

A pávatáncnak akkor van vége, amikor a gazda kimegy a kertbe. Kicsit elgyönyörködik pávakakasa táncában, vidáman figyeli az egy lépést ide, egyet odá-t. Mulat a kis pávakakason, aki begyét felfújva járkál nagy peckesen, fel és alá és határozottan úgy tesz, mint aki ennek a szemétdombnak a korlátlan ura.
Ez lett a nagy pávatáncosból


Néhány ijedt tyúk be is dől ennek és édesen buruggatnak a mind szédültebb táncot járó kakaskának. A mi pávatáncosunk már azon gondolkozik, hogy nem elég neki a baromfiudvar, az ól is kell hozzá, sőt az istálló korlátlan ura is ő lesz rövidesen. Mert mindenkinél nagyobb, erősebb, okosabb, ravaszabb és még a farktollai is színesebbek. Ebben a mámorító pillanatban Thor gazda elkapja szegény állatot a nyakánál, éles késsel elvágja a torkát. Kivérezteti.
Aztán neki kell kezdeni megsütni, forró sütőben. A levéhez borba érdemes tört mandulát, fahéjat, borsot, mézet vetni , szegfűszegből is egy keveset adni hozzá, összefőzni és végül a sült pávára szűrni az egészet. Jó hozzá a rózsakrumpli.
Arra érdemes vigyázni, hogy a pávát – akármilyen szép is lenne a tánca – idejében le kell vágni, különben húsa kemény, inas, kellemetlen lesz. Ez esetben esetleg megpróbálkozhatunk azzal, hogy vajjal kikent láboskában aranybarnára sütjük, , majd savanyú tejföllel leöntjük és teljesen kisütjük.
Ha pedig a baromfiudvarban békésen menetelő tyúkok másnap kérdezik, hol az ő kakasuk, akkor könnyedén vonjuk meg a vállalunkat és ennyit jegyezzünk me: Hja kérem, a pávatánc sem nő az égig.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell! 

Ez nem a páva, de ő is csúnyán végzi

2013. március 5., kedd

A hülyeség adó

Teljesen jogos, hogy ezentúl meteorológiai adót szed majd a lapkiadóktól, médiavállalkozóktól a kormány. Hiszen a nap mindenkire egyformán süt. A pénzzel kitömött, a kedves vezetőről dicshimnuszokat zengő kormánypárti sajtóra éppen úgy, mint a tönk szélére lökött kritikus médiára. Gyerekmagazin vagy főzőújság? De azért időjárás nekik is van. Akkor legyen erre egy adó, amit majd az adóhatóság beszed és kész. (Bocs, butaság, de nem én találtam ki, hanem valamelyik minisztérium.) És nemzetellenes az, aki nem a nemzeti meteorológiai társaságtól veszi át az információkat, hanem, mondjuk, arra hivatkozik, hogy valamelyik efféle magánvállalkozástól. Azt már fel sem merjük tételezni, hogy külföldről bátorkodna valaki hozzájutni a napsütésre, esőre, szélre vonatkozó HAZAI információkhoz. A versenyt pedig tessék szíves lenni elfelejteni. Még hogy attól veszem meg az árut, az információt, aki jobban, gyorsabban, olcsóbban teljesít? Vagy esetleg nincs is szükségem rá? Nos, ilyesmi nincs ezentúl. Előre a három hatvanas kenyérért. És lesz hír-adó - vagyis kötelező befizetni különadót a központi hírgyárnak, akár érdekel, akár nem, akár elhiszem, akár nem. Ezen kívül lesz "Jó napot" adó. Az mindegy, hogy valaki "kezitcsókolommal" vagy a bizonyos körökben egyre jobban megkívánt "alázatos szolgája" kifejezéssel köszön. A "Jó napot" állami monopólium, mindenki köteles fizetni, akarja vagy nem mindegy. És a példák még hosszas sorolhatóak, egészen a "hülyeség adóig", amit már régen fizetünk, amiért ilyen figurákat választottunk magunknak, amilyeneket. Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell