*
Az éppen 25évvel ezelőtti taxisblokád nekem úgy kezdődött, hogy a feleségem visszajött, felébresztett, és azt mondta, nem tud elmenni a munkahelyére, mert a taxisok lezárták az összes kereszteződést a városban. Mint a sajtó jelen lévő, jó információkkal rendelkező képviselője, mit tudok minderről? Semmit és hagyjál, alszom - húztam a fejemre a kispárnát, de ekkor megszólalt a telefon és kedvenc rovatvezetőm kezdett el kapacitálni, hogy menjek el valami sajtótájékoztatóra a Belügyminisztériumba. Mégiscsak én vagyok a legfiatalabb a rovatban, nekem még jók a lábaim. Mert már sem autóval, sem tömegközlekedési eszközökkel nem lehet a városban sehova eljutni.
Nekem akkoriban korán reggel még vágott az agyam, mint a beretva. Viszont már utáltam gyalogolni. Előkaptam Fecske márkájú szovjet biciklimet, s azon karikáztam a belváros felé. Az autók tényleg nem jártak, végre nyugodtan tekerhettem, nem kellett attól tartanom, hogy elgázolnak, megfulladok a benzingőzben és a többi.
Könnyed kacajjal győztem le a barikádokat, finoman csöngettem az öklüket rázó MDF-es ellentüntetőknek, amikor elém szemtelenkedtek, s hipp-hopp már ott is voltam a Roosevelt téren. (Akkor még volt ám Roosevelt tér, úgy ám.) Ám ott újabb nehézség várt rám. Hova tegyem le a gépet, amíg én az ország ügyeiről kérdezgetem odabent a minisztereket. Szerencsére éppen akkoriban újították fel a Belügyminisztérium épületét, jókora állványerdő vette körül. Így hát elő a lakat, a lánc - s már kezdtem odakötni az állványzathoz a verdát, amikor megjelent egy mogorva, géppisztolyos kormányőr. Már messziről csóválta fejét és ilyesmit dörmögött:
- Nem lesz ez így jó kéremszépen. Nehogy má’ itthagyja azt a kerékpárt!
- De őrmester úr! A városban kitört a forradalom, a taxisok blokád alá vonták a kereszteződéseket, megbénult az élet, minden a feje tetején áll! És akkor magának éppen az fáj, hogy szabályzatellenesen idekötöm a biciklim? - vágtam vissza egy revolucionyer minden hatósági közeggel szembeni magabiztosságával, magam mögött érezve a felkelt társadalom egész erkölcsi súlyát.
- Tőlem aztán itt hagyhatja fiatal barátom - konyult le a bajusza - csak azért szóltam, mert tudja, nem biztos, hogy megtalálja, amikor kijön. Itt nagyon lopnak.
 |
| Kleb Attila zseniális képe |
