Érsekújvár, Nové Zamky, a régi ortodox zsinagóga. Majdnem ötezer embert deportáltak innen és gyilkoltak meg.
2020. március 2., hétfő
2020. február 13., csütörtök
Egy embermentő kisváros Itáliában
Olaszország derekánál, Róma és Nápoly között majdnem félúton, az Appenini hegység egyik völgyében található a középkori városka San Donato val de Comino.
A
fasizmus idején, 1940-ben itt jelöltek ki kényszerlakhelyet közel 30 külföldről
származó, zsidónak minősített embernek. Akad köztük híres színésznő, némafilm
sztár, vagy az író, Franz Kafka egykori kedvese éppen úgy, mint
Lengyelországból menekült orvos. Míg Európa sok országában halomra gyilkolták a
zsidókat, itt viszonylag békességben éltek egészen 1944-ig a helyiekkel.
Dolgoztak, barátkoztak, pletykáltak, hol segítették egymást, hol irigykedtek a
másikra.
1943-ban
Olaszországnak ezt a területét megszállták a németek. És elhatározták, hogy
összeírják, majd deportálják a zsidókat. Volt, aki közülük már megjárta
Dachaut, tudta mi várna rá ezért a hegyekbe szökött, másnak a helybéli
városházán hamisítottak igazolványt, de akadt, akit talán addigi szomszédai
dobtak fel. Akik elmenekültek, hamis papírokkal bujkáltak, túlélték. A
többieket Auschwitzban ölték meg.
Mussolini Olaszországa sokáig relatív biztonságot nyújtott
az Európa más részeiben már kirekesztett, üldözött zsidóknak. Bár Hitler
sokszor sürgette az olasz diktátort, Itáliában közel sem siették el a zsidók
összegyűjtését és meggyilkolását.
Így Olaszországban sokan kerestek menedéket más országokból.
Amikor a magyar numerus clausus, Európa első zsidótörvénye sok fiatal
továbbtanulását ellehetetlenítette Magyarországon, jópáran jártak egyetemre
Olaszországban. Később, főként a gyilkos Kristályéjszaka után, többen
menekültek az akkor még relatíve biztonságosnak tűnő Itáliába. Közülük nem
kevesen megtanultak a nyelvet, beilleszkedtek a társadalomba, egzisztenciát
teremtettek maguknak vagy akár családot is alapítottak.)
Azért ne
idealizáljuk a képet. 1938-ban születtek meg az itteni faji törvények. S ezek
hoztak először jelentős korlátozásokat a zsidók mindennapjaiban, még, ha ezek a
jogszabályok elsősorban a gyarmatokról érkező feketék ellen születtek. A
jogszabályok jelentősen korlátozták a munkavállalás vagy éppen a továbbtanulás
lehetőségeit. S bár egy ideig a Mussolini rendszerben zsidók is betölthettek
magas tisztséget, még miniszterek is lehettek, ekkortól kiszorították a
közigazgatásból, a hadseregből, de a tudományos- és művészeti életből is.
1940. június 10. Olaszország belép a háborúba, ezután rögtön
elkezdik kitelepíteni a gyanúsnak tartottakat. Az ellenséges országok
polgárait, a zsidókat – hát még azokat, akik „ellenséges” zsidó polgárok
voltak, például Lengyelországból, vagy a Szovjetunióból. De a Németországból,
Ausztriából vagy éppen Magyarországról elmenekült zsidók sem jártak sokkal
jobban. Bő hatszáz települést jelöltek erre ki internálóhelyként szerte az
országban, elsősorban távoli, elzárt területeket, utaktól távoli pontokat,
stratégiai jelentőséggel kevéssé bíró helyeket.
Az Appeninekben található, Monte Casinotol csak pár kilométerré
lévő, festői középkori városka San Donato is felkerült a listára.
Nem zárt tábort hoztak létre, hanem gyakorlatilag kényszerlakhelyként
jelölik ki a városkát az ide küldött zsidóknak.
A helyieknél szállásolták el őket, más a kis panzióban
kapott helyett –s ezért az állam fizetett. Igaz, nagyon szerény, de napi
appanázst kaptak, hogy megélhessenek.
Érkeztek családok, akadnak egyedülállóak és van olyan, hogy
a családfő, aki valahol máshol egy kényszermunkatáborba került, elérte, hogy
felesége és gyerekei után ideküldjék –s itt újra együtt élhessenek.
Grete Berger híres színésznő volt - ő is ide került |
Az interjúkból és visszaemlékezésekből, amelyeket most a
washingtoni székhely United States Holocaust Memorial Museum csapata gyűjt
össze, az derül ki, hogy San Donatoban legálisan nem dolgozhattak ugyan, de
például a szomszédos Piciniscoban fából készítettek használati tárgyakat és
abból próbálták kiegészíteni a jövedelmüket.
San Donatoba került orvos, s ha illegálisan is, de gyógyított
embereket a környékbeli nagyon szegény falvakban. Tudunk olyanról, aki
asztalosműhelyben dolgozott. Van, aki német nyelvleckéket adott. És egyikük,
aki korábban is színházakban dolgozott, egy passió-játékot szervezett meg a
helyiekkel együtt, amit aztán nagy sikerrel adtak elő.
Meggyilkolták |
Meggyilkolták - Imserte őt valaki, (Kazár Gabriella) |
Meggyilkolták |
Eleinte csak az
állami apanázs tűnt el, aztán egyre veszélyesebb a helyzet. A németek először
csak összírják az itt lévő zsidókat. A San Donatoiakközül többen segíteni
próbálnak.
A környéken nagy
hagyománya volt az irathamisításnak – például bevett gyakorlat volt, hogy a
kivándorláshoz szükséges dokumentumokat hamisították. Így talán nem volt akkora
csoda, hogy a helyi igazgatásban dolgozó fiatalok segítettek hamis
dokumentumhoz jutni a zsidókat.
S talán azért is,
mert a falu többsége meglehetősen baloldali, németellenes, beállítottságú[E1]
volt.
Már az olasz férfiak
egy része is elbújt a hegyekben. Nem akartak katonák lenni. A front egyre közeledett,
majd a híres Monte Casino-i csata után sok, egységétől elszakadt szövetséges
katona is az erdőkben talált menedéket. Azok a zsidók, akiknek volt mersze – és
érezték, hogy baj lesz – elbújtak velük együtt a hegyekben.
Kazár Gabriellát és fiát Auschwitzban gyilkolták meg |
1944 tavaszán a
németek azokat a zsidókat, akik nem menekültek el, összeszedték, hosszú,
keserves úton Auschwitzba deportálták őket, ahol kevés kivétellel mindenkit
megölnek.
Azt is tudjuk, hogy egy magyar fiatalasszony, Kazár Gabriella is a San Donatóból Auschwitzba került áldozatok közöttt volt, két kisgyerekével, Italoval és Noémivel. Érdekes lenne, ha valaki tudna róla valamit és írna nekem a desijanos@outlook.com címre.
(Pesti Sólet, 2020február)
San Donato képeken
Címkék:
holocaust,
Olaszország,
zsidó történelem
2020. január 15., szerda
Az embermentő dominikánus szerzetes
Pater Jozef Lexmann sokakat rejtett el a templom alatti kriptában
„Pilóta lett
a kassai dominikánus perjel” tudósít egy 1936-os újságcikk, s már ez sejteti,
hogy egy nem mindennapi figurával van dolgunk.
Jozef Lexmann, aki szerzetesként veszi fel a Mikulas
nevet,1899-ben született a Trencsény megyei Bobot településen. Édesapja kovács,
édesanyja 8 gyereket nevelt fel, akik közül ketten szerzetesek, ketten apácák
lettek.
Jozef Budapesten a dominikánusoknál kezdte
tanulmányait – minden valószínűség szerint tökéletesen tudott magyarul – majd
Grazban és Bécsben folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait. 1923-ban
avatták pappá.
Kassára került, ahol nagyon aktívan tanított, vett
részt a pasztorációs munkába. De a gyakorlati dolgokból is kivette a részét,
jelentős szerepen volt a dominikánusok területén lévő élelmiszerpiac korszerűsítésében
és alapítója a Veritas nevű kulturális centrumnak, amit a dominikánus templom
mellett hoztak létre. Később, részben ebben az épületben bújtatja az általa
menekített személyeket, főként zsidókat.
A papok közül az elsők között tanult meg vezetni és
a munkanélkülieknek sofőr iskolát is szervezett. És ami aztán a korban
különösen meglepő volt, ahogy idéztük
már letette a pilótavizsgát is.
Közvetlenül a háború előtt került Prágába. Cseh- és
Morvaország megszállása után németellenes szentbeszédeket tartott, ezért el
kellett hagynia Prágát. Hogy megmentsék a németek bosszúja elől Magyarországra
„száműzték” Sopronba, illetve Vasvárra került. Utalnak dokumentumok arra, hogy
itt sem vált a mind szélsőjobbra tolódó rendszer hívévé, bár szentbeszédei
elvesztek mára – amelyekből talán pontosabban rekonstruálni lehetne gondolatait.
Itt sem maradt sokáig. Még mielőtt a front odaért volna, visszahívták
Kassára. (ezt bizonyítja többek között az először a Pesti Sóletban publikált levelezőlap,
amit a vasvári dominikánus levéltárban találtunk.)
Kassára tehát 1944 késő őszén, a magyar nyilas
hatalomátvétel után érkezett. És hamar felismerte, hogy nagyon sok ember, alapvetően
zsidók, élete került közvetlen veszélybe. Ezért a dominikánus templom alatti
kriptában egy rejtekhelyet alakított ki, megtisztítva az emberi csontoktól,
bevezette az áramot, megoldotta szellőztetés problémáját. Ha éppen nem volt ott
más, akkor a Veritas kultúrházban lehettek a menekülők, itt használhatták a
mosdót és a WC-t, kinyújtózkodhattak. Csak rendezvények idején kellett
visszabújniuk a kriptába. Zsidók, kommunisták vagy éppen szlovákok – akiket a
nyilasok el akartak pusztítani. A Veritas valódi kultúrotthonnak készült, de a
menekültek rejtegetésére is kitűnő szolgálatot tett.
Lexmann az életét kockáztatta az akcióval, hiszen ha
lebuknak, őt is kivégzik. Ráadásul nemcsak a kriptában kellett élhető (!) körülményeket teremtenie,
de meg kellett szerveznie a nagyjából húsz ember mindennapi ellátását is, úgy,
hogy ne derüljön ki, mit is tesz. (A kor drámája: élni, túlélni – csak a
halottak birodalmában a kriptában lehet.)
A dominikánus rend ma ott élő szerzetesei – akik
különösen büszkék bátor elődjükre – úgy tartják, azért volt képes a gyakorlati
problémákat is megoldani, mert igen komoly műszaki-gyakorlati érzékkel
rendelkezett. És ami ennél is fontosabb, bátor volt, aki időnként saját
rendtársai ellenében is tudta, hogy mit kell cselekednie.
Akadnak arra utaló dokumentumok, hogy például magyar
rendtársai között lehetett olyan, aki nem nézte jó szemmel tevékenységét.
Egy rendtársa így írt:
„Kassán állandóan az a rémhír terjed, hogy
Páter Provinciális Miklós Atyát Kassára akarja helyezni )…)nemzetvédelmi
szempontból is vállalnom kellene, hogy most ne kerülhessen ide olyan egyén aki
magyar szempontból veszélyt jelent egy határvárosban. Maradjon ő csak ott, ahol
tót propagandájával senkinek sem árthat, legfeljebb magának…”
A visszaemlékezések szerint körülbelül húsz ember
életét mentette így meg Lexmann. Nem mindenkinek a nevét tudjuk – próbáltak
arra vigyázni, hogy a rejtőzködők is minél kevesebbet tudjanak meg a másikról,
hogy lebukás esetén még véletlenül se tudják egymást beárulni. Akiket biztosan
ismerünk. Dr. Štefan Kaifer, Professor Jozef , Výrostko, Vojtech és fia Šebastián, Ing. Edmund Szenes és fia, Ján,
Rácz Olivér – akinek a fiával mi is beszéltünk többször, Herczog ls Gejza
Jaschko.
Bár
megmentettjei között akadtak, akik miden valószínűség szerint relatíve magas
tisztségekhez jutottak az új Csehszlovákiában, a háború után továbbra is
lelkesen a katolikus életet szervező Lexmann ellen vizsgálatok indultak 1948
elején, vizsgálati fogságba is került Pozsonyban, a vádak között szerepelt az
akkoriban szokásos: amerikai ügynök.
De azt is a rovására írhatták, hogy részese lehetett
egy hazafias mozgalomnak a Rogina-nak (Család).
1950 április közepén Csehszlovákiában is elfoglalták
fegyveresekkel a szerzetesrendeket, s Lexmannt is letartóztatták ismét. Egy
táborba deportálták, s ott is halt meg az az ember, aki néhány éve még maga
mentett másokat. Alig múlt ötven éves.
Ma emléktáblája a Veritas falán látható. Családja és
rendtársai szeretnék elérni, hogy megkapja a Világ Igaza kitüntetést, de eddigi
próbálkozásaik nem jártak sikerrel. Érthetetlen okokból a Yad Vashem az alapos,
jól dokumentált, angol nyelvű anyagra érdemben sosem reagált.
A hős dominikánus történetét
részletesen megírta Salamon Pál történész, levéltáros.
Mikulas Jozef Lexmann születésének 120 évfordulóját nemrég ünnepelhettük. Január 19-én családja, tisztelői emlékeznek rá Kassán.
(Pesti Sólet, 2019. február.)
Címkék:
holocaust,
Szlovákia,
történelem,
zsidó történelem
Hely:
Kassa, Szlovákia
2020. január 13., hétfő
Kelet-Jeruzsálem felé
Címkék:
Izrael,
Izrael2019,
utazás
Hely:
Jeruzsálem, Izrael
2019. december 3., kedd
A Trevi kút és Anita
Címkék:
Olaszország,
utazás
2019. október 31., csütörtök
2019. október 20., vasárnap
Kiskirályfit vacsorára - vagy hogyan győzzük le a Sárkány legyőzőjét
Ez egy példabeszéd. Értse, akink érenie kell.
(Klubárdió)
2019. október 12., szombat
A hegyek Monte Casino és San Donato között
És ez csak a bemelegítés. Még sok-sok kép jön a következő napokban. Igen szép környék és a nap is rendesen süt. Így aztán az ég szabályszerűen kék és még a fák is zöldek. A medvék pedig barnák.
Címkék:
Olaszország,
utazás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)