Oszt jónapot! Üdvözlet a Holdról

Oszt jónapot! – vonta meg a vállát a Kedves Vezető, miközben aláírta a királyi verdiktet az alkotmánybíróság valamennyi tagjának azonnali, közigazgatási úton való Holdra deportálásáról. A kis Balsay egészen a padlóig hajolt és onnan lehelte fel, elhaló hangocskáján: De legbölcsebb nagyvezír! Hiszen mi, kik a te bölcs kegyelmedből őrizzük az alkotmányosságot, mindent megtettünk, hogy a gonosz jabrancok ármánykodását elgáncsoljuk. A Kedves Vezető éppen hogy csak rápillantott kedves szolgájára, megvonta a vállát és lábjegyzetként a gránitszilárdságú verdikt aljára még odakanyarította, hogy verjenek 25 botot is az alkotmánybírák talpára - hölgyekére csak 24-et. (Amit egyébként a bírák külön feliratban köszöntek meg, mint a legfőbb felcsútér különösen édes kegyét.) Ekkor rontott be a legkisebb Kisrogán, aki miután a vezér rászólt, hogy ha négyszemközt vannak, akkor nem szükséges négykézláb járulni elé, azt a törvényt terjesztette be, amely első paragrafusa értelmében a Kedves Vezetőnek mindig igaza van. Majd hozzátette, ellentétben a régi viccel, második paragrafusra már szükség sincs. A Gazda kedvesen csippentett a szemével, aláírta és nyomban alkotmányos erőre emelte a szabályt és azonnal egyetértés végett megküldte a Holdra, ahonnan postafordultával jött is a válasz – hogy ez igen. Zseniális jogi megoldás minden gondra. Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.

Karácsony és Hanuka pajtikái

Slam poetry verseny a Mika Tivadar mulatóban. Két ifjú tehetség bemutatkozik

Való világ kontra Orbán

Régen, ha nem jutott eszembe egy fontos dolog, hazamentem és megpróbáltam valami lexikonból kikeresni a megoldást. A mobiltelefon elterjedése után, ha a második kisfröccs után fogalmam sem volt arról, mikor is egyezett meg Spanyolország és Portugália a világ felosztásáról, akkor fölhívtam a sógornőmet, aki keresett egy megfelelő könyvet a polcán, bediktálta az eredményt – és máris én voltam a Jani.

Most, ahogy mindenki más is, beírom gyorsan a telefonomba - amely persze valójában nem egy telefon, hanem egy zsebbe férő számítógép - a kérdést, és vagy én nyomogatom gyorsabban a gombot vagy a többiek – de mindjárt itt van a  válasz.

Ezért is érdekes, mit kerestünk 2012-ben a legtöbbet. Az első tíz legkeresettebb dolog közt van a google-n, Magyarországon a Való Világ , a Megasztár, az Éden Hotel ,Whitney Houston, az Erzsébet utalvány és a tragikus sorsú Bándy Kata neve.

Nincs benne politika, választási törvény, cenzúra, diktatúra, központosított hatalom, kedves vezető, ellenzék vagy kormánypárt, szavazati jog, sajtószabadság, Klubrádió és a többi.

Lehet, hogy ez a normális. Sőt, biztos, hogy ez a normális. Mondom ezt mindazoknak, akik úgy érzik, a  most véget érő év egyik legfontosabb kívánsága az volt, hogy ceterum censeo, Orbánnak mennie kell.

Persze, lehet, azért nem kerestek erre, mert ez annyira evidens, mint a napfelkelte. Azt sem az interneten kutatjuk, aztán tessék, mindjárt virrad. 

Hupikék, fröccsöntött Orbán a golfpálya mellett

Még, hogy nincs utánpótlás

  A nemzeti együttműködés rendszerének tökéletes meg nem értéséről tanúskodik az, aki azon értetlenkedik, hogy már miért is kapnak tízmilliós EU-s támogatást golfpályák üzemeltetői (atlatszo.hu). Micsoda demagógia lenne azzal előjönni, hogy hány altatóorvost lehetne megfizetni ezekből a pénzekből? Hát mikor tud egy altatóorvos végigmenni egy 18 lukú pályán? Na ugye.

Stadionunk már van rogyásig. A fociakadémiák annyi pénzt mostak tisztára, hogy alig maradt piszkos. Felcsúton megépült végre a metró, az űrkikötő és az Orbán Viktor Nemzeti Emlékpark, amelyet Fekete György tervezte ízléses, életnagyságú, fröccsöntött, piros sapkás, kék nadrágos, kezében lámpást tartó hupikék Orbánjai szegélyeznek. (A legtöbben oda helyezik kegyajándékaikat, amelyen Orbán és Szent István közösen csepegtetnek nektárt Tokaj szőlővesszein.)

Vannak itt fiatalok, ide a pénzt!

Ha már minden megvan, a tandíj eltörölve, a földbirtokok megszerezve, a TEK felfegyverezve, a forint megerősítve, Kövér László bajusza hegyesre pödörve, akkor mire lehet még itt költeni? Mert azt mégsem hagyhatjuk, hogy a német vagy a norvég vagy az olasz adófizető pénze megmaradjon!

Virágozzék hát minden golfpálya! Nemzeti felemelkedésünk és a golf! Tiger Woods for President!

Ezzel lehet ám nagyot ütni

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.

Balatonalmádi

Karácsonyi buli

Piacok Mexikóban

Akkor szaladjunk ki a mexikói piacokra: Tessék a képre kattintani a képtárért, ott búvik meg a többi.

Mexico piacok

És itt le is vetítjük őket:

Mexikó - emberek

Elindul a sorozat Mexikóról. Kezdjük az emberekkel: x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x -x-x-x-x-x-x-x Akiknek meg a fenti nem megy, itt nézhetik meg az albumot, HA A KÉPRE KATTINTASZ: ***

Mexico - Emberek

Zsófik szalagavató

Akkor egy kis összefoglaló a szalagavatóról, a zene nem szorosan tartozik hozzá, az csak afféle aláfestő, hangulati elem.

Kossuth tér 1944/2012

A Kossuth tér 1944-es állapotba való visszaépítése, jelképesérelemben is, megszakadt néhány pillanatra vasárnap.

Komoly és fontos szavak hangzottak el. S ha nem közelrőlismernénk azt, ami itt történik, most boldogan dőlhetnénk hátra, hogy igen,tessék. Itt több-kevésbé rendben mennek a dolgok. Szomorú ugyan, hogyújfasiszták kerültek – nem is kis támogatással – az Országgyűlésbe, de amiennél sokkal fontosabb, az az, hogy a demokratikus politikai erők közösenképesek fellépni ellenük. Végülis, ez a legfontosabb.

Csakhogy, mi itt élünk és napról napra tapasztaljuk, mifolyik ebben az országban. Tiszteletreméltó és szeretett honfitársaim, barátaimegész sora fogalmazta meg abbéli véleményét, hogy vajon mennyire lehet hitelesegy afféle megmozdulás, ahol annak a pártnak a képviselője is szót kap, amelypárt pedig igen sokat tesz a demokrácia, a szabadság megsemmisítéséért, amelyikrendszeresen kokettál az újfasiszta párttal, amelyik gátlástalanulegyüttműködik vele, ha úgy hozza érdeke. A Fidesz az, amelyik piedesztálra emelegykori fasisztákat, háborús bűnösöket, uszítókat. A Fidesz veti el ademokratikus hagyományokat, deportáltatja Károlyit, és a többi. A Nyírők, WassAlbertek, Tormay Cecilek, Prohászka Ottokárok dicsőítése bizony nem más, mintszellemi értelemben a szélsőjobbnak való szálláscsinálás. Miközben igenlagymatagon védik meg például a fenyegetett cigány közösségeket a bakancsosmenetelőktől. Néha úgy érezzük, nemcsak szemet hunynak az effajta közösségiterrorizálások felett, hanem mintha még bátorítanák őket. Tudjuk, oszd meg ésuralkodj.

Nem fogom megvédeni a Fideszt. Nem is akarom. Nem is tudom. Ámfelidézném azt, hányszor írtuk le irigykedve, milyen fontos akció volt, amikornéhány éve Prágában a legkülönfélébb politikai erők képviselői, egyházakpapjai, civilek és a hatóságok emberei, egyként akadályozták meg, hogy Prágazsidó negyedében, a Josefovban randalírozzanak a szélsőjobb képviselői.Irigykedtünk rájuk, mindazokkal együtt, akik most a közös fellépéstkritizálják. Innen persze nem látszott akkor sem, miféle ellentétek feszítik azott és akkor közösen fellépőket. Nem is volt fontos azokban a pillanatokban.

Jogos persze a kérdés, mennyire őszinte mindaz, amit aFidesz most tesz? Nyilván erre majd az idő ad választ. De talán jelzi, hogy aFidesz vezetőinek egy része legalábbis, felismerte, hogy mindaz nem mehettovább, ami eddig itt folyt. Rogán Antal szavai bárhol a művelt világban elhangozhattakvolna és tapsot érdemeltek, ahogy a Kossuth téren is. Jó, talán nem véletlenülbeszélt végig egyes szám első személyben? Lehet, hogy ez is a pávatánc része?De ha így is lenne, mégiscsak azt mutatja, hogy akad egy józanabb hang, amelyikbelátja, van egy határ, amit nem szabad átlépni. Én nem vonom kétségbe Rogánszavainak az őszinteségét. És valóban, ahogy Mesterházy Attila mondta, a nagypárt nagy felelősséget is jelent. Megmutathatja – ha például csatlakozik aDemokratikus Koalíció ajánlotta, s az MSZP támogatta bojkotthoz, hogy nem csaka levegőbe beszélt: pártjának van ereje szembenézni a szélsőjobbal, nemrálicitálva akar szavazókat elhódítani a neonáci párttól. Ettől még, amit aválasztójog korlátozásával vagy az oktatási rendszer szétverésével tesznekelfogadhatatlan marad  - de mégiscsakkijelöli a vita határát. És ez is ad némi bizakodásra okot, hogy Magyarországegyszer visszatérhet a normális országok sorába. Ne feledjük, Orbánnak előbbvagy utóbb mennie kell és utána is lesz élet. Sőt.

Bajnai Gordon államférfiú beszédében szintén több alapvetődolog elhangzott. Hogy azokban az 1944-45-ös években nemcsak az áldozatok, dejelentős részben a gyilkosok is honfitársaink voltak. Íme a szembenézés amúlttal – amit szintén olyan rég óta hiányolunk.

És Bajnai arra is felhívta a figyelmet, éppen napjainkban isölt a gyűlölet. Embereket csak azért vadásztak le, gyilkoltak meg, mert románakszülettek. Ráadásul, a romagyilkosságok sorát, még ha finoman fogalmazunk is,társadalmi közöny fogadta, amiért valóban szégyellhetjük magunkat mindannyian.

Mesterházy Attila, igazi pártvezetőként, pedig túllépettazon, hogy csak szép szavakat mondjon. Jogosan figyelmeztette a Fideszt arra,hogy alapvető felelőssége van abban, mi történik ebben az országban. Nembecsülöm le Rogán Antal fellépésének a jelentőségét, de ha Orbán Viktor valóbankiáll a Kossuth térre, vagy bent a parlamentben szólal fel és utasítja vissza aszélsőséges nézeteket, akkor az talán hatna azokra is, akik politikaiszámításból azt hiszik, szabad összekacsintani a szélsőjobbal. Mi lesz azönkormányzatokban és más testületekben? Vasárnap tüntetünk ellenük, hétfőn megpicsi-pacsi együtt szavazunk?

Mesterházy Attila másik követelése, a Jobbik teljespolitikai karanténba zárásáról ezért jelentős, mert kiderül: ami itt elhangzottaz csak szépségflastrom akar lenni egy ronda politikán vagy komolyan is vehető.Csak a külföldnek szóló játék ez is, vagy egy icipicit komolyan gondolják? (Nembeszélve arról, hogy pár nappal azután, hogy a demokratikus erők összefogásátajánlották az Orbán-rezsim leváltására, gesztusértéke is van, egy DemokratikusKoalíciótól származó javaslat támogatásának. Újabb jó jel.)

Sokan attól tartottak barátaim közül, hogy ez a rendezvénycsak arra való, elfogadhatóbbá tegye a világ szeme előtt a mindinkábbszélsőjobbra sodródó Fideszt. Dramaturgiai értelemben Mesterházy mentette megettől a tegnapi közös tüntetést. Mert ha holnaptól visszaveszik az Új Színházatattól a csapattól, amelyik most bitorolja, ha menesztik azt a Papcsák nevűpolgármester és képviselőt, aki turulszobrokat avatgat és fekete zászlókatadogat egy magát „Magyar Nemzeti Gárdának” nevező csoportnak, és a többi, akkorvan remény. Ha Orbán hétfőn mindezt bejelenti a parlamentben, akkor, ok. Ám, hanem, akkor – a szocialista párt elnökének tesztje nyomán – az is kiderül, hogytúl sokat nem érnek az effajta közös megmozdulások.

A jobboldal Orbán után is létezni fog, és azért nem árttudni, hogy ott is akadnak, akik másként gondolják.

Mert másként kell, már csak önvédelemből is gondolniuk. Aszellem kikerült a palackból és most csak abban bízhatunk, talán közösen visszatudjuk gyömöszölni. Adjunk egy esélyt a reménynek, hogy hátha ez a Kossuth térifelvonulás hozzájárulhat ehhez.

De ettől még, ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.

A Műcsarnok, még mielőtt Fekete György és kis barátai megszerzik

Fekete György: a Műcsarnokba csak nemzeti érzésű művészek állíthatnak ki, a Magyar Művészeti Akadémia tagjaiban buzog a nacionalizmus 

Az Indexnek beszélt a Mi a magyar? kiállításról is, melyet szerinte egy magángaléria engedhet meg magának. Világossá tette, a jövőben nem lenne hasonló hozzáállású kiállítás az általa vezetett Műcsarnokban. a "Jézus-gyalázó" kiállításokba bele fognak nyúlni. "Állami intézményekben egyházi gyalázás ne forduljon elő, keresztény kultúrára épülő Magyarországról van szó, nem kell állandóan, örökké provokálni". Szerinte kell, hogy köze legyen az államnak az egyházhoz.

erre a modern demokráciára én fütyülök, mert ez nem modern és nem demokrácia. Itt a kisebbségi uralmat akarják a többségi uralom fölé helyezni. Ez antidemokrácia és ebben a fasizmus, a kommunizmus és ez a fajta liberalizmus, amit én úgy hívok, hogy liberÁlizmus, ezt én nem tudom figyelembe venni"

Én meg azt mondom, hogy kapd be! Nézz a naptárra, te lángész! Vége a középkornak.

(No, ezek a képek még a "Mi a magyar"című kiállításon készültek. Tessék addig itt megnézni, míg innen is le nem tiltják. 

Debreczeni terrorja

Debreczeni József legújabb könyve 2006 őszéről szól. Mondhatnánk cinikusan, bizonyára eltalált valamit, hogy a jobboldalinak nevezett sajtótermékek hatalmas erővel támadnak rá. Meg, hogy fáj az igazság. Bár 2006 ősze itt, a szemünk előtt zajlott, a Fidesz gátlástalanságával és médiahatalmával mégiscsak kialakított egy legendát arról, hogy a hatalom rátámadt az ő népére, hogy terrorizálja.

A baloldal ezt a csatát is elvesztette, képtelen volt megvédeni az igazát. Nem sikerült elmagyarázni, hogy a rendőri hibákkal együtt, itt egy tudatos, jól felépített provokáció-sorozat zajlott. Ma már elmondania se nagyon maradt, mégis, hogy volt. Hatalomátvétel az utcáról, mert a haza nem lehet ellenzékben. Ráadásul ez volt az, amikor a szélsőjobb és az úgynevezett mérsékelt jobb összebútorozott a nyilvánosság előtt. Debreczeni, a tőle megszokott alapossággal, bizonyítja be, hogy mi történt. Kik állhattak az események hátterében, kik és miért asszisztáltak mindehhez. Na és milyen megjutalmazták őket. Debreczeni a tyúkszemére lép most sokaknak. Ott kezdik ki, ahol csak bírják, és azt tudjuk, az a csapat, amelyik utcai csetepatékat is szívesen vesz, ha azzal politikai ellenfelének akaszthat be, nem válogat az eszközökben. De ez is csak igazolás, hogy ha akadnak is kisebb tévedések a könyvben , 2006 ősze olyan volt, amilyennek Debreczeni most le meri írni.

(Debreczeni József: A 2006-os ősz, Bíbor kiadó)

A pirézek már a spájzban vannak

A pirézek már a spázban vannak. Novák Előd meg egy nagy marha. Egy náci - és erre az sem mentség, hogy egy marha.
A pénteki Népszava címlapjáról: Íme:

A zsidók listázásáról - számokba zárva

Végállomás: halálgyár

Most, amikor a parlamentben is előkerül, hogy valamiféleképpen listázni kellene a zsidókat a politikai életben, nem árt elolvasni Kovács M. Mária professzor most megjelent könyvét a numerus claususról. A „Törvénytől sújtva” című igen alapos kötetből kiderül, hogy milyen az, amikor egy ország vezetői fontosabbnak tartják az érdemeknél, a képességeknél – mondjuk az egyetemi felvételinél – valakinek a származását. Szomorú látni, hogy hányan azok közül, akiket mostanában piedesztálra emelnek, utcát neveznek el róluk, voltak harsány és lelkes antiszemiták, akik kívánatosnak tartották a XIX. századi jogegyenlőség feladását. Természetesen többüket lehet mentegetni, hogy azt azért nem sejthette, hogy Auschwitz lesz a dologból. Na ja. De egy olyan útra lökte ez a politika az országot, ahol a végállomás mégiscsak a halálgyár volt. Amiből persze nem feltétlenül következik, hogy minden kis jogtalanság hatalmasra duzzad. Ám nem jó az ilyesmivel játszani. Nem szabad egy országot arra kondicionálni, hogy polgárai egy részétől – csak úgy, ezt azt el lehet venni. Mert aztán  végén annak sem tud ellenállni a közönség, ha vasutasként vagy csendőrként „csak” a vagonírozásban való közreműködésre kérik.

Kovács M. adatok sorával, idézetek garmadával mutatja be ezt a felettébb érdekes korszakot. S ha egyes fejezeteit olvasva nem a múltra, hanem a jelenre gondolunk, akkor az nem a  szerző hibája.

(Kovács M. Mária: Törvényből sújtva, Napvilág kiadó)

Gáti érzéke

Gáti György most megjelent könyvének a címe: Érzék. Egy valószínűtlenül zöld fal előtt egy bíbor kanapé, a zöld falban egy ablak, lebbenő függönnyel, amely mögül sejtelmes kékség sugárzik. Vagy egy létra, a semmiből a semmibe halad felfelé, mögötte a tenger végtelenje, és a felhős, sötét ég. Mondanom sem kell, hogy az is végtelen, ahogy az egeknél ez már szokás. "Jákob lajtorjája" a kép címe.  Mi lehet fent? És mi van lent? Színek, formák, alakok. Igen, ilyesmik mellett haladunk el mi hétköznapi halandók és nem vesszük észre, hogy mit is látunk.

Gáti György: Piros kanapé

A "Pillangó" című képen egy régi palotában egy rács árnyéka vetül a falra és néz ki az úgy, mint egy kitárt lepke szárnyai. Meséli a szerző, hogy véletlenül benézett egy udvarba,  és rögtön tudta, hogy ez a kép. Talán csak egyet kattintani volt ideje, aztán a felhők eltakarták a napot. De megvolt a fotó. Hálából, mert nem gáncsolta el, megmutatta a portásnak, aki azt felelte neki: 18 éve ülök itt és nézem ezt a  falat,de ezt még sosem vettem észre.
Gáti észrevette ezt is és sok minden mást. És egy olyan kötetbe rendezte - Bárd Johanna segítségével - amelyet öröm kézbe venni. A szerző szerint az "Érzék - képek az antorposzférából."  Egy olyan világból, amelyet ha nem is értünk, de legalább szépnek láthatunk, még ha ehhez efféle sajátos látásmódú mester segítsége is kell.

Gáti György: Pillangó

A képek itt nézhetők meg
(Gáti György: Érzék, Gáti Fotó Fényiroda)

Összeeírás, ahogy a parlamentben gondolják

Persze ez az összeírós csávó a parlamentben elég rémisztő. Némelyek még a végén azt hiszik, hogy már ezt is lehet. Hogy mindez nem számít. Hogy ezek csak szavak. 

De tudjuk, a szavakból lesznek a tettek és a többi.

Pár hülye mindenhol akad - de leeht, hogy mi ebben jobban állunk a világátlagnál?

És hányak fognak tiltakozni és azt mondani, hogy na, ezt már nem lehet?

Mert ez a lényeg.

(És persze az, mondjuk a Fidesz, ha úgy alakulna, összeállna e ezzel a náci bagázzsal? de ez még azért odébb van. )

És hol van a konzervatív jobboldal, amelyik nem hagyja, amelyik felemeli a szavát?

Amúgy meg, ez nem a zsidók ügye, ez Magyarország ügye - ha nem úgy kezeljük, hát megette a fene.

A forradalom Gulyást eszik

Mi, akik még emlékezünk valamire történelmi tanulmányainkból, nem lepődünk meg azon, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit. Most éppen Gulyás Gábort, a Műcsarnok eddigi vezetőjét kapta be, szőröstűl-bőröstűl.

Dr. Máriás. Horthy Miklós Mark Rothko műtermében

Dr. Máris: Boross Péter Andy Warhol műtermében

Gulyást ugyan pályázat nélkül nevezték ki, a sajtóban sokszor fideszesezték le. Ám az kétségtelen, hogy a debreceni Modemben és a pesti Műcsarnokban is több felettébb érdekes kiállítást szervezett. Vonzotta a közönséget, még ha mértékadó kritikusok többször is elverték rajta a port és azt is szemére hányták, nincs olyan, hogy „középen állás” – ezt csak úgy mondja, mert egy műalkotás vagy igaz vagy hazug. Gulyás próbálkozott – de nem eléggé parírozott. Állítólag nem engedett be egy Makovecz kiállítást, amely lehet, hogy jó ízlésre vall, de hát ilyen forrófejűség ma megengedhetetlen. Meg felteszi a kérdést

Csáki László: J. L. S. C. (Jó Labdaérzék Sport Klub)

Kovách Gergő - Péli Barna: Bizalom

„Mi a magyar” – aztán zsidók meg cigányok képét is kirakja? Hát ez nem megy. Így aztán a Műcsarnok most az ókonzervatív, sértett ámde pénzéhes, új úgynevezett művészeti akadémiáé lesz. Gulyás mehet a levesbe.

És különben is, nem árt felkészülni arra, hogy ha ne adja Isten a Fidesz és a Jobbik összebútorozik, akkor a szélsőjobbé lehet a kultúra, meg az iskola – onnan ugyanis nem lehet annyit lopni, mint egyes építkezésekből, meg földfelvásárlásokból, tehát ez  a része a világnak marad a Fidesznél.

Gulyás Gábor története legyen tanulság mindazoknak, akik azt hiszik, meg lehet állni félúton.

Fehér László: Cím nélkül

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.


(Képeink a "MI a magyar" kiállításon készültek)

Mindennapi úttöréseink

Utoljára éppen két éve bontották fel az egész utcát, csöveket cseréltek. Igaz, a legnagyobb házat elfelejtették visszakötni, dehát nyilván nem vették észre, hogy ott áll.
Amúgy, kipusztult a növények egy jó rrésze, de az új aszfalt olyan lett, hogy egy autópálya is megirigyelhette volna. Fontos az ilyesmi egy zsákutcában. Meg különben is, jobb a rendesen megépített utat felszedni.
Mert itt imádnak aszfaltozni, meg előtte feltörni a korábbit. A Gizella utcában például félévente megteszik.
Most nálunk működnek reggel hattól. Boldogan szedik fel,amit s kollégáik csináltak nem oly rég. Értelme ugyan kevés, de jó sok pénzt el lehet rá költeni, nyilván van jutalék, lesz prémium. És szép, új út, amit rövidesen megint lehet majd felszedni.

Elfeledett szomszédaink - kiállítás Pápán