Nem az a nagy baj, hogy esetleg pár helyen késve kapják meg
a pedagógusok a fizetésüket. Még az sem, hogy újra elkérik tőlük a
bankszámlaszámukat vagy azt, melyik nyugdíjbiztosítóhoz tartoznak, mert a
rettenetes sikertörténetben ezek az adatok azért mégiscsak elvesztek. Attól sem
dől össze a világ, ha egy szerencsétlen tanerő bután tévelyeg, ugyanis fogalma
sincs, hol mondhat fel. Mert az igazgatójának ehhez már nincs köze, de a
kijelölt felügyelő még nincs beüzemelve. Ezek csak apró sérelmek, még ha
feleslegesen okozzák is. De hát ilyesmi előfordul.
Kedves Cápa! Egyél tökfőzit légyszike! |
A gond az az, hogy csak most kezd leesni az oktatásban
résztvevők nagy részénél a tantusz, hogy mi történt itt. Most, amikor már
nagyjából minden eldőlt. Hogy Magyarországon megszűnt a tanszabadság, a
korszerű oktatás lehetősége és egy ósdi, tekintélyelvű, a „rend, csend,
fegyelem” legrosszabb hagyományaira épülő világ épült ki.
Természetesen maradnak kitűnő tanárok, nagyszerű
pedagógusok, akik tudják, a XXI. században önállóan gondolkozni képes,
kezdeményező, bátor, kreatív emberekre van szükség. Olyanokra, akik mernek
önálló véleményt megfogalmazni, kritizálni, akik néha szabadszájuak is .És
ennek megfelelően próbálnak működni, amíg egy harmadosztályú, frusztrált
tanfelügyelő fel nem jelenti őket.
Más kérdés, mennyit ért a mai korból az, aki azt hiszi,
gyorsan át lehet programozni a fiatalokat, pusztán azzal, hogy tekintélyelvű,
korszerűtlen, szellemtelen és unalmas iskolákba vezényeljük őket.
Na ja, majd az internet korában a hittantanár mondja meg a
tutit, és rögtön eltűnik az irigység, a lopás, a felebarát feleségének és
barmának megkívánása? Óh, beh szép is lenne.
Továbbmegyek. Attól, hogy hittanra vezénylik a népeket még
csak a vallásosság sem fog nőni – legfeljebb a sunyítás, hogy én kérem
katolikus hittanra jártam, ide bele is van szépen írva a bizonyítványomba –
tessék hát engem inkább felvenni az egyetemre, vagy erre a jó kis munkahelyre. Aztán a
pornó oldalakat meg a pad alatt nézegetem a telómon, miközben a tisztelendő úr
elől oly szépen magyaráz.
Tiszteletreméltó, amit most egyetemi hallgatók megpróbálnak:
visszaverni valamit abból a sok elmebajból, amit ez a kormány most megpróbál
véghezvinni. Csak lehet, hogy önmagában kevés.
Ahogy a közoktatásbéli tanárok mostani méltatlankodása sem
vezethet sokra.
Hát rá lehet-e az
emberevő cápát szoktatni a spenótra és a tökfőzelékre?
CC: Viktor, menj már |
„Kedves cápa, ne harapd már le annak a kedves fürdőzőnek a
lábát, hanem legyél szíves ozsonnára inkább ezt a nagyszerű finomfőzeléket
bekanalazni!”
Igen, mindent meg kell tenni a tanszabadságért, az oktatás vívmányainak
megmentéséért. De azt is tessék tudni, hogy amíg ez a rezsim itt van, addig
azért nagy reményeink ne legyenek.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése