Bukta
Vannak kiállítások, amelyeket látni kell. Ilyen
kihagyhatatlan a Műcsarnokban még néhány napig még megtekinthető Bukta Imre
bemutató. És nem azért, mert, rövidesen a Műcsarnokot megszállják a Fekete György féle
kulturkampf lovagok. És akkor lesz itt hazaffyaschág, amennyi csak kell, és
különben is, hogy mi a szép ,
azt ezentúl ők mondják meg.
Ámde Bukta önmagától zseniális, ügyes menedzseléssel
világsztárt lehetne belőle faragni. Amit ő tud, annak a titkát nagyon kevesen
ismerik. Miként lehet a legkülönfélébb technikákkal készült alkotásokkal
szellemes, éles kritikát mondani a világról, ráadásul úgy, hogy az alkotások
komoly esztétikai élményt jelentenek.
Bukta kiállítását megnézni egyrészt rettentő jó szórakozás.
Kellemes érzés végigtekinteni a termeken, amint a legkülönfélébb emberek,
fiatalok, öregek, népiesek, urbánusok, iskolások és nagyszülők, balettáncosok
és kőfaragók kacarásznak a képek, installációk előtt. Itt újra kiderül, hogy a
modern művészet igenis rettentő szórakoztató tud lenni. Másrészt, aztán az már
csak hab a tortán, hogy a
mai magyar valóságról is sokat megtudunk. Bukta szemével a
világ. Egy művész, aki kedélyes, szorgalmas – némely műalkotásban láthatóan
rengeteg a munka -, jó humorú, és tisztességes ember. Egy igazi alkotó, aki a
törött csempétől, a gyufaszálon át a fatönkökig és színes fénnyel villogó motorosfűrészekig,
vagy éppen a korszerű videótechnikáig a legkülönfélébb dolgokat képes nekünk
megmutatni.
A Műcsarnok dolga az lenne, hogy efféle művészeket futtasson
a világhír felé. De most, Orbán kegyelméből, ennek itt vége
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
