Még szerencse, hogy
akadt bíróság, ügyész, aki szerint mi sem természetesebb, mint hogy ha valami
nem tetszik nekünk, akkor saját kezünkbe vesszük az ügyeket.
Teltek az évek. A vezér egy csinos alkotmányos puccsot
vezényelt le. Törvénybe iktatta, hogy mindig, örökkön-örökké neki van igaza.
Aki ezért lelkesedik, az kap, hivatalt, rangot, pénzt. Akinek meg nem tetszik,
az aló mars, futhat Londonig.
Igenám,de egy szép nap, tiszta szívű fiatalok egy maroknyi
csoportja elhatározta, megmutatja a világnak, azért mégsem lett itt mindenkiből
rövid pórázon tartott udvari bolond.
Elfoglalták az egykori Állami Egyházügyi Hivatal székházának
kicsiny kertjét. Annak az épületnek a bejáratát, amelyen nem olyan régen még az
a felirat függött” Ne álljatok a gyilkosok pártjára”. Rövidesen harcias öreg
nénik és bácsik jelentek meg az öklüket rázva. És néhány kemény csávó a Fradika
környékéről, köztük egy igazi megtért bárány, aki valami zavaros ügy – talán
emberölés miatt – ült már vagy tíz évet. Ránézésre mind-mind igazi, szomorú
vesztesek. A Fidesz rendszer vesztesei.
És mégis. Ajakukon a vezér nevével, a „jog” nevében,
miközben a rendőrök szemérmesen
elfordultak, nekiálltak inzultálni a fiatalokat.
Ennyi történt.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése