-
Jó napot – nyújtotta kezét Marslakó, aki egy kicsit
mintha Pataky Attilára hasonlított volna.
-
Jó napot -
feleltem udvariasan, mert tudtam rögtön, hogy a föld népét képviselem.
-
Aziránt érdeklődnék, hogy milyen itt maguknál – tért rá
rögtön a tárgyra a Marslakó, csápjait
keresztbe vetve könnyedén – ugyanis hallom, rövidesen marsraszállnak és a
miheztartás végett.
-
Nálunk kérem nagyon jó – feleltem a föld képviseletében
– régóta nagy békében, barátságban élünk itt emberek egymás közt, nem lesz a
Marson sem gond.
-
Jó ezt hallani – bólogatott Marslakó – mert nálunk
valami buta bulvárlap, amit a Neptunról csempésznek be – azt állította, hogy a
Városligetben kicsit kivágják a fákat.
-
Jó, az csak egy szép beruházás lesz nagyszerű
múzeumokkal – próbáltam védeni a mundér becsületét.
-
Nagyon örülök, hogy ezt mondja – felelte erre Marslakó
– mert abban azok a neptuniak hazugok azt is odaírták, hogy azért kell az egész,
mert a királyuk a királyi várba akar költözni és minden ami útban van ott neki
az kidobandó.
-
Hova gondol – háborodtam fel – hiszen nekünk nincs is
királyunk.
-
Örömmel hallom – világosodott ki Marslakó képernyője és
most egy picit mintha jobban hasonlított volna
Pataky Attilára – mert azok a
szégyentelen neptunusiak azt is írták a kormánylapjukban, hogy a királyuk igen
komiszul bánt a menekülökkel.
-
Kedves Marslakó! Mint említettem volt nekünk nincs is
királyunk.
-
Akkor hát hazudtak azok a cenk neptuniak bizonyára
ebben a menekült dologban is. Természetesen így lesz benne a jelentésben, amit
azon nyomban elküldök, kedves felvilágosításait felhasználva - udvariaskodott az UFO lény. – Már csak annyi maradt, és remélem ezt is
megcáfolja, hogy itt nagyon lopnak. Mindent. Állítólag egész Fejér megyét
ellopta már a király, most egy kisebb atomerőművet próbál, aztán a gázszerelő
barátja valami vasúti bizniszben tolvajkodott volna, meg kicsit sok disznaja
lenne közpénzből, a másik embere pedig nem válogat, gyárat, focicsapatot, hidat
mindent visz. De persze ha ez sem igaz, akkor teljesen feleslegesek a védelmi
intézkedések – nagyon örülök ilyeténforma tájékoztatójának.
Itt már éreztem, hogy nem babra megy a játék. Ezért
megköszörültem a torkomat.
-
Izé, nézze kedves Marslakó. Nálunk ugyan valóban
nincsenek neptuniak. De azért egy-két óvintézkedés esetleg nem ártana. Tudja,
azért a földi emberek alapvetően jók. De hallotunk már olyat, hogy kivágják a
fákat a Városligetben, hogy ronda nagy múzeumokat építsnek oda, hogy valaki a
királyi várba vágyik, pedig nem is király. Hogy valahogyan minden pénz, vagyon
ugyanahhoz a figurához megy – míg másoknak csak a kopp,d e higgye el, nem ez a
jellemző, és ott is elmúlik, ahol ma még ez van, mert meg tudunk javulni, és
tanulunk a hibáinkból – füllentettem.
-
Őrölök ezt hallani – forgott a kis lámpa marslakó fején
– mert a neptuniak terjesztettek a közpénzen kiadott galád lapjaikban affélé
hazugságokat is, hogy itt az alkotmánybíróságból gittletet csináltak.
-
Gittegyletet – javítottam ki udvariasan.
-
- Gittegyletet – hagyta rá Marslakó majd így folytatta
-, a bíróságok függetlenségét megtörték, a fékek és ellensúlyok rendszerét
kiiktatták, az ellenzéket felmorzsolták, az iskolarendszert szétverték, az
egészségügyet hagyták lezülleszteni, és hozzá még korruptak és sokat loptak.
Ekkor arra gondoltam, megfordítom
a beszélgetés menetét:
- És mondja Marsalakókám,
maguknál nincs ilyen?
-
Egy pár neptuni még próbál konkolyt vetni barátságunk
tiszta buzájába – olvasta ki egy földi nyelvkönyvből a feleletet –de mi már rájöttünk, jobb ha nem
hagyjuk magunkat. Úgyhogy sok sok éve a sarkunkra álltunk és a neptuniakat
visszaszorítottuk a saját Neptunukra, lopkodjanak és háborúzzanak ott egymás
között. Mi meg szép békésen, elégedetten élünk a Marson.
-
És nem lehetne, hogy egy kicsit akkor maguk jönnének
ide hozzánk, elfoglalnia Földet – vetetem fel.
-
Érdekes gondolat, bár egy demokrata Marslakó nem szól
be más bolygók életébe. De talán a Neptuniak, azok minden galádságra képesek.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése