A jó hír az utcán hever, csak le kell érte hajolni. Én
kifejezetten örülök és hálás vagyok azért, hogy ezentúl minden kórháznak
minimum heti két jó hírt kell előállítnia és a Jóhírügyi Minisztériumba
felküldeni a terjesztés végett.
Elegünk van azokból a liberálbolseviki sorosos időkből,
amikor elárasztották a sajtó erre fogékony részét a rossz hírek. Le a
rosszhírekkel. Vigyázz, te sötétben bujkáló rémhírterjesztő.
Hála persze pártunk és kormányunk (a tiéd) valamint Mészáros
Lőrinc és H. Pecina büntetett előéletű fáradságot nem ismerő igyekezetének,
azok a lapok rádiók, tévék és internetes fórumok, amelyek képesek voltak, rossz
híreket közölni, kérdezni netán kritikus hangot megütni, elnyerték méltó
büntetésüket a teljes megsemmisülésben.
Így aztán, ha nem is állna elő a heti két jó hír
egészségügyi intézményenként, akkor sem lenne olyan nagy baj – mert az
orvoshiányról, a végtelen várólistákról, a belátható időn belül csak pénzért
elvégeztethető vizsgálatokról úgysem jelenne meg sehol semmi.
Na de így, hogy az erre felállított kis kultúrbrigádok
szakmányban gyártják a jó híreket, mégiscsak más.
Mondjuk, azt nem tudom azért, hány jó hír kell annak a
ténynek a kiegyensúlyozására, hogy a Tétényi úti Szent Imre kórház sürgösségi
részlegén édesapám a minap a 12 órás várakozást nem élte túl, s jó hírek
ide-oda elhalálozott.
Nyilván, persze aznap is volt egy csomó beteg, aki túlélte.
S nem egy közölök gyógyultan távozott, úgyhogy most kár lenne ezen a dolgon fennakadni.
Van ilyen. Pár hónapja egy kilencven feletti rokonomat
kellett kimenteni a Honvéd sürgösségi részlegéről, ahol 10-12 óra várakozás
után világosan látszott, hogy jó hír nekünk aznap ott nem terem.
A folyosók, a betegekkel együtt úgy néztek ki, mintha egy
első világháborús rémfilmben statisztáltak volna. Földön fekvő emberek, jajgató
népek - szemmel látható fejetlenség és
teljes tanácstalanság.
Jó hír, hogy végülis sikerült fognom egy egészségügyi
szakdolgozót, aki némi rábeszélésre kiszedte a már rég lefolyt infúziót a
majdnem paciens kezéből s így a mentőbejáraton át angolosan távozhattunk,
mielőtt nagyobb baj történt volna – ezt a kalandot túlétük, s ezt bátran
ajánlom egy jó hírnek arra a hétre.
De ugyaninnen felidézhetném azt az esetet is, amikor egy
súlyos szédülésre panaszkodó beteg könnyelműen felállt a helyéről, hogy
elmenjen pisilni, s mire visszatért, ketten szorongtak a helyén, őt meg, miután
a szédülés miatt állni nem nagyon tudott, gondosan és szakszerűen
betámasztották egy ajtó mellé.
Még jó, hogy a betegek között akadt egy, aki ismerte a
csíziót és tudta, hogyan kell ügyesen kiékelni a dülöngélő pacienst, mert a
szakszemélyzet nem ért rá vele foglalkozni. Valóban egy perc megállás nélkül
lótott futott - de hát ennyien maradtak le a londoni járatról, mit tegyünk.
A lényeg, hogy jó hír van, és lesz is. Gondolom a bejáratnál
egy csinos kis faliújságot helyeznek majd el, ahol összegyűjtik ezeket, és így
az ember, miközben a proszektúrán áll sorban majd értesülhet arról, hogy mi
minden szép és jó történ itt már megint az elmúlt napokban.
És akkor lelke megvigasztalódik, szíve megkönnyebbül – lehet,
hogy nem is volt az a 12 órás kis várakozás a sürgösségin, itt minden a
legnagyobb rendben van és a papám ott vár rám az elsőn, a szép, tisztára húzott
ágyban, a modern kórteremben?
Valóban, szakmailag szép kihívás lesz megalkotni ezeket a
hatásos és jó hírecskéket – gondolom nem is megy az ilyesmi olcsón. Még
szerencse, hogy Mészáros Lőrinc nyilván ehhez is ért, és egy gyorskezű PR,
marketing cég közbeiktatásával pár milliárdért kitűnően megoldja.
S valóban, a jó hír ma már minden sarkon megterem. Csak le
kell ére hajolni. A stadionok úgy nőnek ki a földből, mint a gomba eső után.
Negyedvonalbeli suhancok foci címén egy egyetemi tanár fizetésének a többszörösét
húzzák. A kisvasút elérte a Bajkál-Amúr vonalat, a Kósa család környezetében
örvendetesen ellenek a kocák – EU-s pénzekkel kitömve.
S mióta elkezdtem fel olvasni ezt a kis szösszenetet,
Mészáros Lőrinc többet keresett, mint egy tanár egész életében,
Szóval, a sürgösségi részleg akár gyors is lehetne és páran,
akiknek nem kellene meghalnia, életben maradhatnának. De ez nem lenne jó hír,
csak normális.
A jó hír, hogy lassan elkészül a királyi vár, tróntermestől,
milliárdos berendezésestűl.
-->
Miközben mi a sürgösségin végezzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése