Mi történik, ha egy kisvárosban egyszercsak megjelenik egy csomó menekült? A Klubrádióban erről beszélgettünk a minap Hardi Orsival, aki Taizé-ben segít megszervezni az emberek beilleszkedését.
És itt van két kép azokról, akikről beszélünk. Az elsőn a település temploma előtt levelet söpörnek. Hogy hasznossá tegyék magukat addig is, amíg megkapják a munkavállalási engedélyt.
Orsi egyébként ezt írta:
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan fognak reagálni az interjúra.
Tegnap elmeséltem röviden innen a távolból menekült barátainknak, hogy Budapesten voltam a rádióban és róluk meséltem. Nagyon örültek neki. Kérdezték, de ugye elmondtad, hogy jó emberek vagyunk és nem kell tőlünk félni. Mondtam, igen. Még azt kérték, hogy mondjam meg, hogy sajnálják azt a négy gólt az EB-n. Na, ezzel én már nem voltam teljesen képben, de mondtam, hogy megmondom. Megpróbálok róluk küldeni fényképet. Az mindig jó, ha arca lesz azoknak akikről beszélünk. Remélem átmegy. Az első képen néhány szudáni fiú a tornácon. A legközelebbi Ibrahim, akiről meséltem.
A másik fényképen a szíriai gyerekek első napja az iskolában. Én vittem őket a pár faluval arrébb található iskolába. Nagyon meg voltak hatódva, de én még jobban. A hátukon lévő iskolatáskákat a sógórnőm vette a Móricz Zsigmond téri Budmill boltban kb 15 évvel ezelőtt. Hordták az ő gyerekei, majd megkaptuk mi. Mivel a táska jó volt, én is eltettem, hátha jó lesz még valakinek egyszer. A szíriai család egy csütörtöki napon érkezett a libanoni menekülttáborból. Rákövetkező hétfőn a gyerekek már iskolában voltak a Móriczon vett iskolatáskákkal... egy burgundiai Cortevaix nevű kis faluban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése