2011. december 18., vasárnap

Egy régi történet Vaclav Havel elnökről

Vaclav vendégségben
Ezen a képen Vaclav Havel író és köztársasági elnök látható. Egy házibuli féleségen vagyunk Budapesten. Már a bársonyos forradalmon túl, de a szabad magyar választásokon innen.
Egyik első hivatalos útja lehetett, azokban az időkben, amikor még szépnek és reménytelinek véltük a politikai jövőt. Azt hittük, eljött az a szép kor, amikor arra méltó emberek töltik majd be a fontos posztokat, a becsület, a tisztesség és a hozzáértés jegyében. Néha tévedünk. De hát bedőltünk a dolognak. Itt van például rögtön Vaclav Havel, aki protokolláris programjait megszakítva felugrik régi barátjához, könyvei magyar fordítójához - amúgy későbbi prágai nagykövet - egy kis vendégeskedésre. Tudják milyen az, amikor egy gyakorló köztársasági elnök beugrik valahová? Testőrök, kamerák, kimért idő, szigorú protokollfőnök, aki a kiszorított idő lejártakor szigorúan felragadja emberét és viszi magával, egy másik nagyon fontos helyre, ahol rém fontos emberek iszonyúan szigorú arccal nagy dolgokat mondanak. A köztársasági elnök ezalatt próbál érdeklődő képet vágni és arra gondol, hogy mégiscsak el kellett volna mennie az előző helyen pisilnie, mert ez a sok kitüntetéssel díszített agg tábornok (vagy talán ez már az üdvhadsereg képviselője?) minden jel szerint még vagy másfél órát beszél.
De most még itt vagyunk a Balassi Bálint utcai lakásban. Havel próbál úgy tenni, mintha igazi vendégségben lenne. Havelről, a kezdő elnökről, pillanatok alatt lehámlik miden protokoll. Vaclavva válik, az egykor üldözött íróvá, aki egy kis pohár konyak felett arról mélázik, hogy tulajdonképpen most is ugyanúgy viszik a titkosrendőrök, mint régen, amikor még börtöntöltelék volt, nem Csehszlovákia első embere. De hát ezt sem kell olyan komolyan venni.
Végülis büszke arra, hogy elnök. Már miért is ne lenne az. Ahogy mi is büszkék vagyunk arra, hogy itt lehetünk, meg arra, hogy tessék, jönnek a rendes emberek, a Vaclavok a hatalomba. Itt jegyzem meg, hogy e találkozón ott ült még egy író, aki később szintén pályát módosított és szintén köztársasági elnök lett. Göncz Árpád húzódott meg a pamlag végén, talán Konrád Györggyel együtt ették a pogácsát.
Tegyünk egy kis történelmi kitérőt. Mégiscsak lehetséges az, hogy a hatalomban töltött sok idő ne vegye el valaki eszét, és ugyanolyan szerethető ember maradjon, mint amilyen volt. Itt ez a két volt író, volt köztársasági elnök. Na ugye.
De vissza a bulira. Szó esik irodalomról, Közép-Európáról, a sörről, ahogy kell. Aztán két titkár jellegű egyén megragadja Havelt beletuszkolja a kabátjába és viszi, viszi. Itt meg maradnak a koszos csészék, össze-vissza székek, ahogy egy buli után szokott.

Egy hosszabb variáció, itt: http://fotolexikon.tumblr.com/post/14403996870/vaclav-havel-pesten

Nincsenek megjegyzések: