2019. július 30., kedd

Kába köve a zsidó temetőben

Ma már csak néhány törött sírkő maradt utánuk, amit úgy kellett kibontani a környékbeli házakból, istállókból. Pedig a holokauszt előtt igen sokan éltek itt.
Galicia egykor sok százezer zsidónak adott otthont. S bár a viharos évszázadok nem adtak lehetőséget az elkényelmesedésre, e változatos történelmű környéken mégiscsak sokáig élhettek - ha nem is mindig békében. E terület egy ideig az osztrák-magyar monarchiához tartozott, majd az első világháború után Lengyelországhoz került, hogy aztán Lengyelországnak a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió feldarabolásáról szóló megegyezése értelmében a szovjet birodalom része legyen. Ekkor még  csak rövid időre, hiszen alig két év elteltével a németek megszállták e területet. S a nácikban a  szovjet uralom alóli felszabadítókat látó ukránok egy tekintélyes részével nekikezdtek a zsidók kirablásának és módszeres meggyilkolásának. Mire a németek nekikezdtek a zsidógyilkosságoknak, addigra már az ukránok sokezer embert elintéztek.
Ennek ellenére ma a kollektív memória inkább azt őrzi, hogy milyen sokat segítettek az itteniek az üldözött zsidóknak, akiket a németek - és csakis a németek - bántottak. Fogok erről még írni, mert igaz ugyan, hogy ez nem felel meg általában a történelmi tényeknek. de ettől még azok az esetek, amelyeket itteni interjú gyűjtő utunkon halottunk akár igazak is lehetnek. És bárhogy is volt, szerintem - erről is majd később részletesebben - igenis szép, megható, hogy például a kis Obertin vendéglőjében és rendezvényközpontjában, ahol a település múltjáról szerepel pár fotó, hangsúlyosan szerepelnek annak a kislánynak és családjának a képei, akit valóban megmentettek és túlélte a holokausztot. Története nyilván egyedi- messze nem ez a jellemző - de tisztes dolog, hogy ma erre büszkék itt az emberek. 
És még valami. Ha Obertinben sétálsz - vagy más errefelé eső településen - akkor könnyen belefuthatsz alkalmi idegenvezetőd efféle magyarázatába: ennél a hídnál tíz zsidót lőttek agyon. Itt a temető mellett meg több százat. A bátyám még látta, hogy napokig mozgott a föld...
Az obertini régi zsidó temető területén is rengeteg embert gyilkoltak meg - akkor még kézi erőre hagyatkoztak a "zsidókérdés" megoldásakor. A régi temetőt aztán a szovjet időkben felszámolták, a sírköveket összetörték és egy részüket beépítették a környező házakba, istállókba. A temetőből kolhoz gépállomás lett, s a legkisebb jele sem maradt annak, hogy ez egykor temető volt, valamit sokszáz vagy ezer ember vesztőhelye.És most jön egy kicsi fordulat. A kolhozt privatizálták és az új tulajdonos, egy helyi vállalkozó, Bohdan Stanislavsky megkerestette és kibontatta a még meglévő sírköveket, s ezekből az egykori temető egy részén szépen rendben tartott, megható kiállítást csinált. Nem temető ez már. Hiszen ki tudja, mi lett a csontokkal, ma már csak a sírkövek maradványai hevernek itt szép sorban. 
Emlékeztetve arra, hogy kik éltek itt egykor nagy számban.S hogy az itt élő, vallásos és erős zsidó közösség emlékéből mi maradt, azt az is mutatja, hogy a helyiek kijárnak ide és apróbb emléktárgyakat hoznak. Olyasmiket, amelyekről úgy hiszik a zsidókhoz kötődnek. Van itt arab áldás és Kába követ ábrázoló kép. Igen. Ma már a héber és arab írást sem tudják megkülönböztetni ott, ahol még pár évtizede a lakosság nagy része "zsidóul" beszélt. 






 






2019. július 24., szerda

Pár lépés az én Ungváromon


Pistivel harminc évvel ezelőtt vettünk itt száz rubelért egy csokor virágot. Ugyanit. Majd egy havi nyugdíjért. Hol a rubel, hol a nyugdíj, hol a Szovjetunó, de legfőképpen, hol Pisti.  A cikk legalább még megvan. https://fotolexikon.blogspot.com/2008/07/virgot-virgrusnak.html

Folyópart. Itt lehet andalogni pl.

Ez még a csehszlovák időkből maradt meg, mindig megcsodálom. Remélem, továbbra is vigyáznak rá.

Vár és régi autó. Van pár túlélő még


Az anyák itt is erősek


Na, itt a baj. Ez volt az egyik kedvenc vendéglőm és most bezárt!!! #Varosh mi lett veled?





És itt egy másik ungvári beszámoló: https://fotolexikon.blogspot.com/2018/01/ungvar-hetkoznap.html

2019. július 18., csütörtök

Elhunyt Slachta Margit életrajzírója, Mona Ilona


Most olvasom, hogy 98 éves korában meghalt Mona Ilona Anicia, a Szociálist Testvérek Társaságánaka  tagja. Slachta Margit és Salkaházi Sára életrajzírója volt többek között. 1991-ben készítettem vele egy interjút az akkori Magyar Nemzetbe. Ma is emlékszem, milyen jót beszélgettünk. (Majd megszereltem a  töltőtollát - ugyanolyannal írtunk, azt hiszem Pelikán volt.)
Nagyszerű embe volt, I'ten nyugosztalja