Nos, itt meghallgatható
Itt el is olvasható:
- Jön! Jön! – visítoztak a naposok, akiket a többiek kiállítottak a folyosó végére, figyeljék meddig van még nyugtuk. Bent addig boldogon dobálták a papírgalacsinokat, volt aki repülőgépet hajtogatott, ketten hátulról köpőcsővel vettek célba minden izgő-mozgó fejet. És, no igen. Szó mi szó. Mitagadás. De valljuk be, mert akárhogy is, de így esett, akadtak, akik a számítógépükön a Bors Mátét nézték.
- Jön, jön rohantak be, mire mindenki riadtan futott a helyére, a padjába. Eldugta a papírgalacsint, a repülőgépet, a köpőcsővet. Csak a mozizók nem vettek észre semmit.
Osztááály vigyázz – üvöltöttek torkuk szakadtából a naposok, mire mindenki haptákba merevedett. Csak egy hórihorgas fickó izgett mozgott, súgott oda valamit a mellette állónak.
- Ferike! –harsant a sztentori hang – tudtam, hogy már megint veled van a baj. Gyere csak ki. És behívatom az édesanyádat, ebből már kezd elegem lenni. Még interpellálnál is a végén te pernahajder? Hát mit gondolsz te, hol vagy?
Majd lassan, méltóságteljesen megfordult, hogy meghallgassa a naposok jelentését. Aztán kicsit még váratta a társaságot. Imádta a stréberek biztató pillantásait, a nyaloncok rajta függő tekintetét, é ilyenkor szúrta ki, hogy kik az örök elégedetlenkedők, a lógósok, a fegyelmezetlenek, akiknek majd, koki, intő, körmös jár.
- Na, üljenek le – futott végig a társaságon a tekintete, miközben magában azt gondolta, jaj de utállak én titeket. Mind. Hogy dögölnétek meg papucsban. De csak annyit jegyzett meg:
- Kérem a padsorfelelősök jelentéseit.
A kis Rogán Tóni készségesen már ugrott is, és hadarta, hogy tegnap óta 12 törvénymódosítást adtak be, ebből nyolc és fél alkotmányerejű, egy még úton van, és mert édes az élet, ezért szorgalmit is faragtak gránitból. Tessék megnézni, milyen szépen hajlítható.
- Kuss – hangzott a válasz és már fordult is a szamárpad felé. Na ott ültek a kitaszítottak, a megtűrtek, a rosszak meg a szocik és a dékások. Ezek szokás szerint már megint okoskodtak, hogy mi miért nem lehet, és hogy kivették a kaput, azért nem tudtak bejönni és a többi.
Megpödörte jókora, tömött bajuszát, előhúzta rettegett fekete füzetkéjét és lassú, kéjes mozdulatokkal mindnek bevésett egy jókora furkót.
- Meg fogtok ám bukni. Mind. Ki lesztek csapva. Végetek lesz. Elkárhoztok –lovalta bele magát már megint, ahogy minden nap.
És ekkor észrevette, hogy ezek ott ketten még mindig a filmbe vannak beleesve. Égtelen hargra gerjedt. A szabályzatra hivatkozott, hogy ez szigorúan tilos és örökre elveszi tőlük és őket meg az ország összes parlamentjéből kitiltatja.
- Csak nem valami mételyt, valami nemzetrontó szörnyűséget valami komenista mákonyt néztek? – tornyosult feléjük.
Többek előtt elsötétedett a világ. Ha kiderül, hogy ezek akkor röhögtek fel, amikor hülyét csináltak a csendőrökből, vagy valami komcsinak drukkolnak a filmben, na, akkor lesz nemulass.
De szerencsére egyiküknek helyén volt az esze és emigyen vágta ki magát: pornó ez elnök úr, állatos pornó.
- Eegen. Na jó, adjátok csak ide azt a gépet, majd én ellenőrzöm, hogy való-e ez nektek, de aztán most egy darabig a hangotokat sem akarom hallani – nyalta meg a szája szélét, ahogy maga felé fordította a képernyőt.
Ekkor egy piros sálat viselő fickó,a Tibi, valami csúnyát mutatott.
- Elég volt, nem bírok én veletek nyavalyások. Hát azt hiszitek, hogy itt már mindent lehet! Lehet pofázni? Mutogatni? Kérdezgetni, értetlenkedni? Nem lehet kérem – válaszolta meg magának. De ti eddig még engem csak a jó oldalamról ismertek. De majd megismertek a rossz oldalamról is. Hát mint fogok mondani akkor, ha jön ide az elnök úr és majd megkérdi tőlem, mondja László barátom, mit csinál itt ez a sok teszetosza figura, ezek az okoskodó, mindent összefirkálgató, nyáladzó banda?
És ebben a pillanatban, mintegy varázsütésre, felharsantak a fanfárok, hófehér ruhás szűzleányok szaladtak be rózsaszirmot hintve. A feszültséget vágni lehetett volna. Semjén Zsolti a száját is nyitva felejtette nagy buzgalmában, amikr bejött a kedves elnök.
- Zsoltikám, csukd be szépen a szácskádat – fordult oda a helyetteséhez. Mire az becsukta.
Majd így fordult az ő László barátjához:
- Mondd László barátom, mit csinál itt ez a sok teszetosza figura, ezek az okoskodó, mindent összefirkálgató, nyáladzó banda. Hát kell ez nekünk? Csak a baj, meg a fegyelmezés. Ne küldjük őket haza?
Összenéztek ott a terem elején, kacsintottak hozzá elégedetten és kegyesen intettek, de a sok lurkó, az egyéni körzetes, meg a listát már mind hejehujázva ott tolongott az ajtó körül, hogy örökre otthagyja a parlamentet ezeknek.
Persze ez csak egy rossz mese.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése