2014. október 26., vasárnap

Kiléptünk az Európai Unióból - vámellenőrzés a román oldalon.

„Az útleveleket és a vízumokat kérem – vigyorgott a román a határőr a kék-sárga csillagos zászló alatt. Mi félve nyújtottuk felé a turulos, szent koronás dokumentumot. Nagy kincs az ilyesmi. Mióta nem lehet rendesen utazni megint, jó ha háromévente kaphat ablakot az ember bele. Leihez is nehéz jutni, úgy kell összevásárolgatni feketén a határmenti pénzváltóknál. Pedig szükség van rá, mert egy csomó mindent kell megint hoznunk Kolozsvárról, amiket Pesten nem lehet kapni. Szagos szappant, dezodort, antibébi tablettát. Sajnos az Európa elleni győztes háború áldozatokat követel.
Bye bye London, viszlát Európa, jó volt veletek
Mióta visszatelepítették az aknaazárat és a szögesdrótot a határra nagy értéke van ezeknek a dolgoknak. A gyerekek is otthon majd megvesznek egy csomag kerek rágogumiért. Már az idősebbek legalábbis, akik még emlékeznek rá, hogy voltak idők, amikor minden magyar boltban lehetett rágót kapni. A kisebbek leginkább már csak a történeteket ismerik minderről.
Mert ma bemegy az ember egy nemzeti trafikba és mi van ott? Kossuth, Munkás és Orbán füstszűrő nélküli, Fecske, Sólyom és mentolos Lázár. Meg persze felcsúti pálinka. Gombfocicsapat a Felcsúttal és a Videotonnal. Hende Csaba ólomkatonaként és pikáns naptár Selmeczi Gabriellával. Ezen kívűl kétféle keretben a kedves vezető portréja. És pár cukorka, mint mondjuk felcsúti kavics – cukros vagy dolomitos bevonattal. De ettől meg hamar elvásik az ember foga.

 A minap idéztük fel a barátaimmal, amikor trapperért álltunk sorba a Viktor körúton. Az az egyetlenegy hely, ahol mindig lehet kapni. Bár most csak kis méretben volt – vettem kettőt, aztán majd megpróbálom valakivel elcserélni.

Úgyis lesz nagy tömeg hamarosan, talán ott. Jön az azerbajdzsán elnök és ilyenkor mindenkit kivezényelnek az utcára, kis baltanyélre ragasztott azeri zászlókkal kell integetni neki, amint a kedves vezetővel végigautóznak a Horthy Miklós úton. És érdemes teljes erőbedobással integetni és mosolyogni, mert aki nem elég lelkes, azt felirják a Pintér önkéntesek. Aztán másnap hívatja őket a munkahelyi kereszténydemokrata és nagy fejmosást kap tőle. Ez még hagyján, de hátrébbsolja az ilyeneket a négyéves  gépkocsi kiutalásban és gyakran penitenciát is előir, három vagy négy nap teljes bööjtött, kukoricán térdepeléssel.
Ja, és visszafelé a határon nagyon el kell dugni, amit hozunk. A magyar vámörök különösen a könyvekre meg az újságokra mennek. Akinél európai uniós országból származó lapot találnak, az nagyon megnézheti magát. A múltkor valaki lebukott egy cseh újsággal, amelyben ráadásul volt egy karikatúra is a mi kedves vezetőnkkel. Gúnyosan nagy fejjel és kilógó nyelvvel ábrázolták, ami valóban elég izléstelen. Na, erre az embert eltiltották az utazástól és százszor le kellett írnia ott a határon, hogy a mi vezetőnk a legszebb férfi. Valamint százszor azt is le kellett irnia, hogy Hülye Európa.

A mi lapjainkban nincsenek effélék. A mi lapjaink szabadok. Azt írják, amit szabad nekik.
Van egy hivatal, az ellenőrzi alaposan.
A múlt héten például minden lapban az volt a főcím: Lesz elég sör a Balaton mellett. Még a híradó is beszámolt róla, mutatták a boldog, nyaraló munkásokat, amint a habzó sört kortyolják a nagy krigliből. Ebből mindannyian megértettük, hogy idén nem lesz sör a Balatonnál, legfeljebb pult alól, protekcióval.
Pedig olyan szép ez a  nyár. Mindenfele azok az izléses  plakátok, amelyek láncos kutyaként ábrázolják a Tavarest, amint rátámad a mi békés hazánkra.”
És akkor itt már ver minket a víz és persze, hogy felébredünk. A vacsorára mértéktelenül fogyasztott marhapörkölt teszi ezt. Azért álmodunk efféle képtelenségeket. Mert Magyarország szilárd tagja az Európai uniónak, hahó. Baromság az egész. De amíg itt forgolódunk és várjuk újra az álmot, csak belenézünk egy a nachtkaszlinkon heverő kedvenc lapunkba, a Népszavába. És mit látunk: valami Szijártó Azerbajdzsánban tárgyal, megbízható fideszesek jutnak leginkább trafikhoz, amelyekben éjszaka is lehet szeszt árulni, miközben máshol nem. Valami fityfirity arról beszél, hogy Tavares az ellenségünk. Az elmúlt években Pintér Sándor volt cégei nagyságrendel több állami megrendeléshez jutnak, mint korábban. Elveszik a Takarékszövetkezeteket és tulajdonképpen bárki ingatlanját kisajátítás címén el lehet venni.
Inkább mégis aludjunk tovább.
Vagy ne is. Inkább tessék felébredni.
(Remélem nem kell majd azt modnanom, hogy ó az én próféta lelkem. Ezt ugyanis 2013 nyarán írtam.)


Nincsenek megjegyzések: