„Az útleveleket és a vízumokat kérem – vigyorgott a román a
határőr a kék-sárga csillagos zászló alatt. Mi félve nyújtottuk felé a turulos,
szent koronás dokumentumot. Nagy kincs az ilyesmi. Mióta nem lehet rendesen
utazni megint, jó ha háromévente kaphat ablakot az ember bele. Leihez is nehéz
jutni, úgy kell összevásárolgatni feketén a határmenti pénzváltóknál. Pedig
szükség van rá, mert egy csomó mindent kell megint hoznunk Kolozsvárról, amiket
Pesten nem lehet kapni. Szagos szappant, dezodort, antibébi tablettát. Sajnos
az Európa elleni győztes háború áldozatokat követel.
 |
| Bye bye London, viszlát Európa, jó volt veletek |
Mióta visszatelepítették az aknaazárat és a szögesdrótot a határra nagy értéke van
ezeknek a dolgoknak. A gyerekek is otthon majd megvesznek egy csomag kerek
rágogumiért. Már az idősebbek legalábbis, akik még emlékeznek rá, hogy voltak
idők, amikor minden magyar boltban lehetett rágót kapni. A kisebbek leginkább
már csak a történeteket ismerik minderről.
Mert ma bemegy az ember egy nemzeti trafikba és mi van ott?
Kossuth, Munkás és Orbán füstszűrő nélküli, Fecske, Sólyom és mentolos Lázár.
Meg persze felcsúti pálinka. Gombfocicsapat a Felcsúttal és a Videotonnal.
Hende Csaba ólomkatonaként és pikáns naptár Selmeczi Gabriellával. Ezen kívűl
kétféle keretben a kedves vezető portréja. És pár cukorka, mint mondjuk
felcsúti kavics – cukros vagy dolomitos bevonattal. De ettől meg hamar elvásik
az ember foga.
Úgyis lesz nagy tömeg hamarosan, talán ott. Jön az
azerbajdzsán elnök és ilyenkor mindenkit kivezényelnek az utcára, kis baltanyélre
ragasztott azeri zászlókkal kell integetni neki, amint a kedves vezetővel
végigautóznak a Horthy
Miklós úton. És érdemes teljes erőbedobással integetni és
mosolyogni, mert aki nem elég lelkes, azt felirják a Pintér önkéntesek. Aztán
másnap hívatja őket a munkahelyi kereszténydemokrata és nagy fejmosást kap
tőle. Ez még hagyján, de hátrébbsolja az ilyeneket a négyéves gépkocsi kiutalásban és gyakran penitenciát is
előir, három vagy négy nap teljes bööjtött, kukoricán térdepeléssel.
Ja, és visszafelé a határon nagyon el kell dugni, amit hozunk.
A magyar vámörök különösen a könyvekre meg az újságokra mennek. Akinél európai
uniós országból származó lapot találnak, az nagyon megnézheti magát. A múltkor
valaki lebukott egy cseh újsággal, amelyben ráadásul volt egy karikatúra is a
mi kedves vezetőnkkel. Gúnyosan nagy fejjel és kilógó nyelvvel ábrázolták, ami
valóban elég izléstelen. Na, erre az embert eltiltották az utazástól és százszor
le kellett írnia ott a határon, hogy a mi vezetőnk a legszebb férfi. Valamint
százszor azt is le kellett irnia, hogy Hülye Európa.
A mi lapjainkban nincsenek effélék. A mi lapjaink szabadok.
Azt írják, amit szabad nekik.
Van egy hivatal, az ellenőrzi alaposan.
A múlt héten például minden lapban az volt a főcím: Lesz elég
sör a Balaton mellett. Még a híradó is beszámolt róla, mutatták a boldog,
nyaraló munkásokat, amint a habzó sört kortyolják a nagy krigliből. Ebből mindannyian
megértettük, hogy idén nem lesz sör a Balatonnál, legfeljebb pult alól, protekcióval.
Pedig olyan szép ez a
nyár. Mindenfele azok az izléses plakátok, amelyek láncos kutyaként ábrázolják
a Tavarest, amint rátámad a mi békés hazánkra.”
És akkor itt már ver minket a víz és persze, hogy
felébredünk. A vacsorára mértéktelenül fogyasztott marhapörkölt teszi ezt.
Azért álmodunk efféle képtelenségeket. Mert Magyarország szilárd tagja az
Európai uniónak, hahó. Baromság az egész. De amíg itt forgolódunk és várjuk
újra az álmot, csak belenézünk egy a nachtkaszlinkon heverő kedvenc lapunkba, a
Népszavába. És mit látunk: valami Szijártó Azerbajdzsánban tárgyal, megbízható
fideszesek jutnak leginkább trafikhoz, amelyekben éjszaka is lehet szeszt
árulni, miközben máshol nem. Valami fityfirity arról beszél, hogy Tavares az
ellenségünk. Az elmúlt években
Inkább mégis aludjunk tovább.
Vagy ne is. Inkább tessék felébredni.
(Remélem nem kell majd azt modnanom, hogy ó az én próféta lelkem. Ezt ugyanis 2013 nyarán írtam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése