Százmilliós végkielégítések, nokiásdobozba dugott
megvesztegetési pénzek, feleslegesen megrendelt tanulmányokkal kifizetett
politikai csókosok. Hagyó-per, BKV-ügy.
Lassan feledésbe merülnek, elhomályosulnak ezek az egykor a
napilapok címlapjain, híradókban mindent túlharsogó botrányok – túlordítják
őket a még több nullával sokkoló, nagyságrendekkel nagyobb korrupciós ügyek,
brutális lopások.
Pedig ezeknek (a vád szerint) „korrupciós” ügyeknek, máig
tartó hatásuk van: alapvető szerepet játszottak abban, hogy a Fidesz meg tudta
szerezni a kétharmadot.
De mit is tettek a vádlottak, történetünk főszereplői?
Loptak? Csaltak? Hazudtak? Vagy óvatlanul, egymással torzsalkodva, saját
politikai érdekeikre koncentrálva belesétáltak egy a Fidesz kampánygurui által
ügyesen felállított csapdába? Aztán a Fidesz „szerencséjére” a rendőrök és az
ügyészek sokszor éppen azt tették véletlenül (véletlenül?), ami a mai
kormánypárt malmára hajtotta a vizet a kampányban?
Megpróbálom megérteni, mi történt. A világ jóval bonyolultabb
annál, mint hogy a „lopás” szóval intézzük el az egészet. Jogilag ugyanis nem
„lopás”, ha tízmilliós végkielégítést kapnak a BKV-tól nyugdíjba vonuló
emberek. Vannak törvények, amelyeket betartottak.
Ám van természetes igazságérzetünk is. És valóban az esetek
egy részében jogosnak tűnik a Fidesz, amúgy szintén nem túl árnyalt leírása a
történtekről: pofátlanság.
Igen, akadnak gyanús üzletek, de más kérdés, hogy ami
„gyanús” rögtön bűncselekmény-e?
A mai kormányzat gátlástalan pénzlenyúló akciói után szinte
gyermekdednek tűnnek azok az ügyek, amelyekről a könyvben a vád részeként
olvashatnak. Ám, ha ezekben az ügyekben történtek arcátlan, etikátlan dolgok,
akkor annak maradandó, egyre súlyosbodó hatásai miatt leginkább a baloldali és
liberális érzelműeknek kell felháborodniuk. Ugyanis ezekre hivatkozva, ennek
hullámait meglovagolva tudta a Fidesz megszerezni a kétharmados többséget –
amelyet napról napra látjuk, mire használ. Ha tűrhetetlennek tartod, amit a
Fidesz tesz – nem hunyhatsz a szemet másik oldal esetleges bűnei felett sem.
Eddig rendben, ez természetes.
De mindez csak az érem egyik oldala. Megdöbbenve és rémülten
olvastam a rendőrségi és ügyészségi jegyzőkönyveket, amelyekben világosan
tetten érhető, hogy ha valakit „el akarnak intézni”, akkor szinte azt tesznek
vele, amit akarnak. Jogállam és az ártatlanság vélelme? Esélyed alig marad, hogy
egy tisztes eljárásban vizsgálják ki, mit tettél. És talán ez az, ami mindennél
félelmetesebb.
Ítéletet a bíróság hoz.
Az én kérdésem: Mennyire tud az
igazságszolgáltatás független maradni a nyilvánvaló politikai nyomás ellenére
is?
Dési János
(Váradi Júlia interjúja a Klubrádióban)
A könyv megrendelhető itt:
Dedikálás szeptember 23-án a Láng tékában (Bp. XIII. Pozsonyi út 5.) 16.00 órától
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése