Néhány szó a virágárus Julika néni kapcsán

Fotó: NOl.hu

"Megtalálta az MTI a "végső megoldást" a Dunába gyilkolt zsidók temetése ügyében

A Margit híd alatt talált meggyilkolt emberek maradványainak a sorsáról már többször írtam. Most eltekintve attól hogy ami ebben az MTI hírben szerepel az nem minden részletében hmm állja ki a valóság próbáját, de ez mindegy is. De azért az csinos, hogy zsidóságuk miatt meggyilkolt emberek (endlösung) temetéséről szó cikk a "végső megoldás" kifejezést használja.

Csókoltatom az MTI-s kollegát, aki leírta, a szerkesztőt, aki kiadta és mindazokat, akik idáig züllesztették az intézményt.

Akit pedig a valóság is érdekel itt és a cikkben látható linken a valódit is megtudhatja.

Teleki Gimnázium, a tüntetés után

Így néz ki egy nappal a szolidaritási tüntetés után a Teleki Gimnázium.

Itt pedig meghallgatható az igazgató, Pukli István arról, mit akarnak a pedagógusok

Az éjszakám a nappalod . premier

Tettem már egy kísérletet Az éjszakám a nappalod premierje képeinek közzétételére. Részsikert értem el, csak a fotók fele maradt le. Most megpróbálom még egyszer. Hátha Addig is, irány a mozi.

A fotókat meg vagy a képre kattintva lehet megnézni, vagy oldalt a nyilakkal egyesével.
Jó mulatást.

 
Scherer Péter, Czukor Balázs, Anger Zsolt - a férfi főszereplők

Göncz Árpád temetésén

Taxisblokád - negyedszázad után, avagy a Belügyminisztériumnál nagyon lopnak

Taxisblokád - 1990. október 25-én a kormányzat drasztikusan 56 forintra emelte a benzin árát. Tiltakozásként a taxisok blokád alá vonták az ország, a nagyvárosok csomópontjait, megbénítva ezzel a közlekedést, a normális életet.

 * 

Az éppen 25évvel ezelőtti taxisblokád nekem úgy kezdődött, hogy a feleségem visszajött, felébresztett, és azt mondta, nem tud elmenni a munkahelyére, mert a taxisok lezárták az összes kereszteződést a városban. Mint a sajtó jelen lévő, jó információkkal rendelkező képviselője, mit tudok minderről? Semmit és hagyjál, alszom - húztam a fejemre a kispárnát, de ekkor megszólalt a telefon és kedvenc rovatvezetőm kezdett el kapacitálni, hogy menjek el valami sajtótájékoztatóra a Belügyminisztériumba. Mégiscsak én vagyok a legfiatalabb a rovatban, nekem még jók a lábaim. Mert már sem autóval, sem tömegközlekedési eszközökkel nem lehet a városban sehova eljutni.
Nekem akkoriban korán reggel még vágott az agyam, mint a beretva. Viszont már utáltam gyalogolni. Előkaptam Fecske márkájú szovjet biciklimet, s azon karikáztam a belváros felé. Az autók tényleg nem jártak, végre nyugodtan tekerhettem, nem kellett attól tartanom, hogy elgázolnak, megfulladok a benzingőzben és a többi.
Könnyed kacajjal győztem le a barikádokat, finoman csöngettem az öklüket rázó MDF-es ellentüntetőknek, amikor elém szemtelenkedtek, s hipp-hopp már ott is voltam a Roosevelt téren. (Akkor még volt ám Roosevelt tér, úgy ám.)  Ám ott újabb nehézség várt rám. Hova tegyem le a gépet, amíg én az ország ügyeiről kérdezgetem odabent a minisztereket. Szerencsére éppen akkoriban újították fel a Belügyminisztérium épületét, jókora állványerdő vette körül. Így hát elő a lakat, a lánc - s már kezdtem odakötni az állványzathoz a verdát, amikor megjelent egy mogorva, géppisztolyos kormányőr. Már messziről csóválta fejét és ilyesmit dörmögött:
- Nem lesz ez így jó kéremszépen. Nehogy má’ itthagyja azt a kerékpárt!
- De őrmester úr! A városban kitört a forradalom, a taxisok blokád alá vonták a kereszteződéseket, megbénult az élet, minden a feje tetején áll! És akkor magának éppen az fáj, hogy szabályzatellenesen idekötöm a biciklim? - vágtam vissza egy revolucionyer minden hatósági közeggel szembeni magabiztosságával, magam mögött érezve a felkelt társadalom egész erkölcsi súlyát.
- Tőlem aztán itt hagyhatja fiatal barátom - konyult le a bajusza - csak azért szóltam, mert tudja, nem biztos, hogy megtalálja, amikor kijön. Itt nagyon lopnak.

Kleb Attila zseniális képe

 Mondom, ifjú voltam és bohó, ezért emígyen feleltem: van magának jó puskája, hát álljon ide és vigyázzon rá, míg én bent az ország sorsát rendbeteszem. Forradalmi idők voltak. Ahelyett, hogy alaposan orrbavágott volna, vagy másfél órát strázsált a szegény a járművem mellett ott a Belügyminisztérium előtt, ahol - mint tudjuk - nagyon lopnak.

Melyik a Jobbik? Könyvbemutató a Spinózában

Nyáry Krisztián és Jaksity György beszélget Dési Jánossal az Alma klubban

Séta a régi zsidó negyedben - ebből lesz a Janikovszky könyvtár :-)

A Zeneakadémia szégyene

Megnyílik a Zeneakadémia milliárdokból gyönyörűen felújított épülete. Mondjuk, az európai uniós polgárok pénzéből – kik ellen oly bősz szabadságharcot vívunk. De hát egy dolog az üzlet és megint más az elvek.

Az európai pénz már a miénk. Az európai modor még messze nem.

Az ünnepélyes megnyitóra sereglenek persze a notabilitások, egy szalagátvágásról, egy kis dicsfényben fürdésről ki mond le szívesen? Főleg, ha a kedves vezető is megtiszteli jelenlétével az ünnepséget.

A Zeneakadémiának nem mindig ment ilyen jól, sőt, volt, amikor viszonylag rosszul alakultak anyagi ügyei. Több tehetséges fiatalt fenyegette az a veszély, hogy nem tud képességeinek megfelelő pályát befutni, mert nincs elég lehetősége hangszerre, mesterkurzusa – értsd nincs elég pénze.

De szerencsére, akadnak olyanok, akik belenyúltak a zsebükbe. Igen, a saját zsebükbe és nem a  máséba. Milliókat áldoztak a jó ügyre. Nem elvettek, hanem adtak, önzetlenül. Még van ám ilyen. Fideszes füllel ezt nyilván furcsa hallani, de azért létezik.

Nos, e segítőket is meghívták, ahogy az európai jó modor diktálja, a megnyitó ünnepségre.

Ám néhány napja kurta e-mailt kaptak a Zeneakadémiától, mely szerint marad egy szabad estéjük a megnyitó estéjére, ugyanis mégsem vehetnek rajta részt.

Miért? Mert a „Miniszterelnökség kiemelt kormányzati eseménnyé nyilvánította” az ünnepséget, és aki a Miniszterelnökségnek ezek szerint nem volt szimpatikus, azt szépen, gondosan kihúzták a meghívandók listájáról. Talán majd máskor tessék érdeklődni. De aki nem segget nyalni jön, az momentán nem kell.

Érdekesség, hogy az intézmény vezetője, Batta András, aki időközben zeneügyi kormánybiztos is lett, érzékelhetően semmit sem tett azért, hogy mégiscsak érvényesüljön valami abból az európai jó modorból. Korábban pedig, haj de hogy ugrálta körül a támogatókat.

Mindegy, a Zeneakadémia akkor is marad már, ha ők mennek.

Ceterum censeo:Orbánnak mennie kell!

(2013. október 22.)

Hetven év unokái - fotókiállítás a Madách téren