Gyereket csak ritkán öl
a Mikulás
- Tudja Vanek úr, ha valamivel ki lehet engem kergetni a világból, akkor az ilyen világító, műanyag szobrocskák.
- Miért uram? Azért rakták ide, hogy örüljön, ha erre jár és meglátja. Ez a szeretet jele. Szerintem nagyon csinos, és egy picit még hasonlít is.
- Vanek úr, maga nekem itt ne szemtelenkedjen, mert nyakon csapom. Maga nem azért van itt, hogy szemtelenkedjen, hanem, hogy példának okáért segítsen ezt a nagy zsákot fellendíteni a platóra.
- Itt jegyezném meg uram, hogy titkárnak vagyok foglalkoztatva, nem pedig hórukk munkásnak. Ráadásul, engem sérvvel operáltak, nem emelhetek.
- Lendítsen Vanek úr! Lendítsen!
- Jól van, na. Egyébként mi a slágerholmi most?
- Vanek úr, hát nem maga kezeli a kivánságleveleket?
- Attól még kérdezni szabad.
- Szabad. Egy titkár kérdezzen bátran, hogy ne legyen félreértés. De csak ha feltette a zsákot a kocsira.
- Igenis.
- Nézze, ugye a dió-mogyoró korszak száz éve lezárult. Könyvek sem mennek már régen. Tavaly egy szőke, óvodás kislány hozzám vágott fél kiló csokoládét, hogy ne rongáljam már a fogát. Plazmatévé még jöhet, de az meg nehezen fér be a cipőbe.
- Szegény főnököm.
- Hát igen. Pornográf termékeket elvből csak a legritkább esetben osztok, pedig arra már az alsó tagozatosok között lenne igény.
- Megértem. Az akceleráció.
- Bár az állatos, kikötözős pornó is mindig a slágerkérések között szerepel.
- Rudolfnak, a rénszarvasunknak ezt ne mondja, rettentő pirulós. Még a régi iskola.
- Most egy csomó háborús-lövöldözős számítógépes játékot is kértek.
- Remélem, nemet mondott.
- Jó, azért egyszer kétszer csak megremegett a kezem. Nem tudom, Vanek úr ezt próbálta már? Én a negyedik szintig jutottam a Wow-ban, de ott nem tudtam lekardozni az ellenség fejét.
- Nézze Mikulás úr, mert előbb ennek a kis törpének szépen ki kell nyomni a szemét. Így ni.
- Ó, tényleg, és milyen élethű a grafikája, ahogy folyik neki kifelé. És ahogy ordít. Hát ez nagyon jó.
- De most gyorsan forgassa fejmagasságban a pallost, hogy elvigye a fejét annak a szakállasnak, mert az most ránk támad, és neki több az élete.
- Na, Vanek, mit szól? Egyetlen nyisszantással! Látta, egyetlen nyisszantással, elintéztem!
- Nemhiába maga a főnök, Mikulás úr. Gyereket is öl?
- Néha, de csak, ha nagyon muszáj. Akkor is inkább titokban, nem szeretném, ha híre menne.
- Csak azért kérdem, mert az vagy egy gonosz manó vagy egy gyerek, aki a lángszóróval öli ott, azokat a népeket előttünk. És mindjárt ideér.
- Vanek úr, maga csak ne aggódjon. Van nekem egy olyan kardom, ami erősebb ezeknél. Egyszerűen kiontom a kiskölyök beleit – hű de jó a grafikája – és meg is lennénk.
- Akkor most pattanjon fel a csodaparipára és vágtassona kastély felé. Ez már az ötödik szint. Csak gyakja le még azt a két dülledt szemű vizigót külsejűt.
- Legyakom én, hogy csak na. Bár már jojózik a szemem. Tényleg, ez már egy következő szint. Na küzdjünk meg ezekkel is.
- Indulnunk kellene, várnak a gyerekek, Mikulás úr!
- Dögöljenek meg! Adjon ki egy közleményt, hogy idén a Mikulás a világválságra való hivatkozással elmarad, de szeressétek egymást gyerekek, mert a szeretet a legnagyobb ajándék. És gyorsan mutassa meg, melyik az atombomba kódja, hadd vágom oda ezeknek a teuton lovagoknak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése