Kétezerkilenc február huszonharmadikán az évszakhoz képest hűvösebb időt várt a meteorológia, eshet is, havazhat is – szólt az előrejelzés. A parlament napirendjén az szerepelt, miként lehet enyhíteni az egyre nehezebb helyzetbe kerülő lakáshiteleseken. A Fidesz oktatási szakértője meg azt felelte arra a kérdésre, segít-e ha az állam a saját fenntartásába veszi az iskolákat, hogy nem az számít, ki a tulajdonos, hanem, hogy emelkedjen az oktatási alapnormatíva.
Kétezerkilenc februrár 23-a hétfőre esett. Hajnalban egy Tatárszentgyörgy nevű településen kigyulladt egy ház. A kiégett épület romjai között halva találtak egy fiatal férfit, és a fiát. A kiérkező rendőrök, tűzoltók és orvosok némi tanakodás után arra jutottak, hogy a tűz miatt haltak meg, a testükön lévő sérüléseket, amelyeket az izgága rokonok lövésnyomnak vélnek, a lezuhanó tetőgerendák okozták.
Közben az MTI jelentette, hogy olcsóbb lesz az üzemanyag, literenként 250 forintot kell fizetni a benzinért.
Napközben Tatárszentgyörgyre érkezett Mohácsi Viktória, akkori EP képviselő, és hosszú elkeseredett vitába kezdett a hatóságok embereivel, higgyenek már a hozzátartozóknak, minden valószínűség szerint agyonlőtték – mint korábban már más romákat is máshol – Csorba Róbertet és Róbert nevű kisfiát.
Mohácsi – ahogy felteszem más újságírókat is – engem is többször hívott a nap folyamán. Jópárszor beszéltünk.
Délutánra a rendőrség is végre belátta, ahol töltényhüvelyek vannak az udvarban, ahol mégiscsak lövésnyomok láthatóak az áldozatokon, ott lehet mégiscsak érdemes hinni azoknak a szemtanúknak, akik fegyveres embereket láttak ólálkodni a falu szélén. Ahol szétrobbant, minden bizonnyal benzines palack van, ott talán mégsem zárlat okozta a tüzet – ahogy először állították.
Akármilyen hihetetlen, de ismét fegyveresek lőttek le látszólag minden ok nélkül embereket. Ha lehet bármilyen okot találni arra, hogy egy kisgyereket és az őt testével védelmező apát lelőjenek, az fájdalom, csak rasszista indíték lehet. Fájdalom, mert ennél aljasabb dolog kevés lehet.
És akkor valami olyasmit mondtam Mohácsinak, hogy figyelje meg, ez afféle fordulópont lesz. Miközben párt szerveződik arra, hogy a cigányok ellen uszítson, hogy így jusson be a parlamentbe. Miközben csak néhány nappal vagyunk Marian Cozma meggyilkolása után, amely ismét nagy lehetőséget adott sokaknak egy jófajta cigányozásra. Amikor csak pár nap telt el azóta, hogy a miskolci rendőrkapitány is afféle cigánybűnözésről beszélt, mire kirúgja a minisztere, majd pár perc múlva visszaveszi, mert a Jobbiktól az MSZP-ig terjedő nagykoalíció szerveződik a védelmében. De, figyelje meg - mondom én balgán -, hogy most az emberek tán még gyászszalagot is feltűznek és együtt mondják azt: Elég. Ez így nem mehet tovább. Az emberek rokonszenve az ártatlanul, csak cigányságukért gyilkolt honfitársaik felé fordul. Az uszítókat pedig mély megvetés sújtja - mert mindenki látja, mi a cigányozás következménye.
Biztos voltam benne, hogy március 3-án, a kisfiú és édesapja temetésén tízezrek fejezik majd ki ebbéli véleményüket. De jó, ha ezren voltunk. Csupa-csupa ismerős arc
Kétezerkilenc februrár 23-a hétfőre esett. Hajnalban egy Tatárszentgyörgy nevű településen kigyulladt egy ház. A kiégett épület romjai között halva találtak egy fiatal férfit, és a fiát. A kiérkező rendőrök, tűzoltók és orvosok némi tanakodás után arra jutottak, hogy a tűz miatt haltak meg, a testükön lévő sérüléseket, amelyeket az izgága rokonok lövésnyomnak vélnek, a lezuhanó tetőgerendák okozták.
Közben az MTI jelentette, hogy olcsóbb lesz az üzemanyag, literenként 250 forintot kell fizetni a benzinért.
Napközben Tatárszentgyörgyre érkezett Mohácsi Viktória, akkori EP képviselő, és hosszú elkeseredett vitába kezdett a hatóságok embereivel, higgyenek már a hozzátartozóknak, minden valószínűség szerint agyonlőtték – mint korábban már más romákat is máshol – Csorba Róbertet és Róbert nevű kisfiát.
Mohácsi – ahogy felteszem más újságírókat is – engem is többször hívott a nap folyamán. Jópárszor beszéltünk.
Délutánra a rendőrség is végre belátta, ahol töltényhüvelyek vannak az udvarban, ahol mégiscsak lövésnyomok láthatóak az áldozatokon, ott lehet mégiscsak érdemes hinni azoknak a szemtanúknak, akik fegyveres embereket láttak ólálkodni a falu szélén. Ahol szétrobbant, minden bizonnyal benzines palack van, ott talán mégsem zárlat okozta a tüzet – ahogy először állították.
Akármilyen hihetetlen, de ismét fegyveresek lőttek le látszólag minden ok nélkül embereket. Ha lehet bármilyen okot találni arra, hogy egy kisgyereket és az őt testével védelmező apát lelőjenek, az fájdalom, csak rasszista indíték lehet. Fájdalom, mert ennél aljasabb dolog kevés lehet.
És akkor valami olyasmit mondtam Mohácsinak, hogy figyelje meg, ez afféle fordulópont lesz. Miközben párt szerveződik arra, hogy a cigányok ellen uszítson, hogy így jusson be a parlamentbe. Miközben csak néhány nappal vagyunk Marian Cozma meggyilkolása után, amely ismét nagy lehetőséget adott sokaknak egy jófajta cigányozásra. Amikor csak pár nap telt el azóta, hogy a miskolci rendőrkapitány is afféle cigánybűnözésről beszélt, mire kirúgja a minisztere, majd pár perc múlva visszaveszi, mert a Jobbiktól az MSZP-ig terjedő nagykoalíció szerveződik a védelmében. De, figyelje meg - mondom én balgán -, hogy most az emberek tán még gyászszalagot is feltűznek és együtt mondják azt: Elég. Ez így nem mehet tovább. Az emberek rokonszenve az ártatlanul, csak cigányságukért gyilkolt honfitársaik felé fordul. Az uszítókat pedig mély megvetés sújtja - mert mindenki látja, mi a cigányozás következménye.
Biztos voltam benne, hogy március 3-án, a kisfiú és édesapja temetésén tízezrek fejezik majd ki ebbéli véleményüket. De jó, ha ezren voltunk. Csupa-csupa ismerős arc
2 megjegyzés:
Szomorú
Sajnos az igaság soha nem fog kiderülni.Kinek vagy kiknek a meg bizásának tettek eleget az elkövetök.Mely politikai pártnak milyen felelösége volt vagy van a mai napig.
Megjegyzés küldése