Az első egymillió és Izrael Állam megalapítása

A turizmus Izrael egyik fontos iparága. Nem is csoda. Mert mi kell ahhoz, hogy sok látogató utazzon egy országba? Napfényes tengerpart, izgalmas városok, történelmi nevezetességek, kedves emberek, finom italok, jó konyha, megfizethető vendéglők, és kellemes szállodák. Ezek a legnagyobb mértékben megtalálhatóak Izraelben. (Igaz, béke is szükséges. Az ősszel jöttek rossz hírek, de a Pesti Sólet kiküldött munkatársa a helyszínen ellenőrizte, hogy minden a legnagyobb rendben. Sőt, még annál is jobb a helyzet. Az El-Al fapados változatánál, az UP-nál egészen kedvező áru jegyek is kifoghatók, félni pedig nincs mitől.)

Tel Aviv - kilátás a szállodából. És még a reggeli is jó volt

 Most a hotelek kapcsán idézzünk fel egy egészen különleges izraeli karrier-történetet. A Dan Hotel-lánc tulajdonosaiét, a Federmann családét. A Dan lánc gyönyörű szállodái szerte az országban megtalálhatóak, A Vörös tengertől, Haifán és Jeruzsálemen át, Tel Avivig, persze a legszebb helyeken. Ide tartozik Izrael, de talán a világ egyik legnevezetesebb hotelje, a felettébb kalandos sorsú jeruzsálemi King David Hotel is – királyok, sejkek, államfők, világsztárok kedvelt tartózkodási helye is. Egy szegény bevándorló és leszármazottai, miként válhatnak az „Ígéret földjén” az egyik leggazdagabb famíliává. Yekutiel Federmann az első világháború kitörésének az évében született az észak-németországi Kamnitzban, öccse Sámuel, (Shmuel) két évvel fiatalabb nála. Akkoriban a városban komoly zsidó közösség élt még. A két fiú hamar lelkes cionistává vált és a zsidó ifjúsági mozgalom, a Habonim tagjaivá váltak.

A strand a hotel előtt

A mind erősödő antiszemitizmus ellenére a család tagjai sokat dolgoztak, és tisztes polgári egzisztenciára tettek szert. Működtettek pékséget, kávéházat. Apró boltjaiban, igyekeztek a legjobb kávét, a legjobb kenyeret a vendég asztalára tenni. Mindez kevéssé hatotta meg a környék nácijait, így az ő üzleteik estek az elsők között a helyi fasiszták támadásának, rögtön Hitler 1933-as hatalomátvételekor. A német hazafiak a Reichstag béli többségüket alapos pogrommal ünnepelték meg. A fiúk szeme láttára rángatta ki apjukat a csőcselék az utcára és verte, alázta meg. Yekutielt mindez arra sarkallotta, hogy mind aktívabb szerepet vállaljon a Hahaluc cionista mozgalomban, mely tagjait az ősi Izrael földjére való visszatérésre készítette fel. Ráadásul részt vállalt a náciellenes, cioniosta mozgalomban is. Titkos búvóhelyeket hoztak létre, menekülő utakat szerveztek Ausztria és Csehszlovákia felé. A felettébb kockázatos vállalkozásnak egy az 1938. novemberi Kristályéjszaka utáni rendőri rajtaütés vetett véget. Végül, kalandos úton, hamis dokumentumokkal felszerelve, neki sikerült elmenekülnie Londonba. Az angol fővárosban a fő feladata az lett, hogy segítsen minél több fiatalnak kijutni Németországból, majd felkészíteni őket a palesztinai kivándorlásra. Vakmerőségére mi sem jellemzőbb, mint, hogy hamis papírokkal többször utazott vissza a kontinensre, még Németországba is. 

Fentről is jó

 Aztán 1940 márciusában alijázott. Szeretett volna az angol légierőnél szolgálni, harcolni a nácik ellen, de nem vették be. Egy zsidó emigráns pilóta engedélyét nem találták az angolok elég meggyőzőnek. Így először a Karmelben egy kibuchoz csatlakozott, de hamar rájött, hogy az efféle közösségi lét nem neki való. Így hát Haifán béreltek egy pici lakást – ekkor már felesége Bella is vele volt – és visszatérve eredeti szakmájukhoz, egy kis kávézót nyitottak, a Jardeniát. Az üzlet beindult. Az angol katonák, tengerészek magas rangú tisztek szerettek ehhez a kedves, kedélyes fickóhoz betérni. Történetünk itt újabb filmszerű fordulatot vesz. A német Rommel tábornok 1942 júniusában egyre- másra aratta győzelmeit az észak-afrikai hadszintéren. Egészen megközelítette már azt az Alexandriát, ahonnan az angolok az utánpótlást intézték. Ekkor a legnagyobb titokban az angol hadvezetés elhatározta, hogy az utánpótlási központot áthelyezi Haifára. Csakhogy egy könnyelmű angol titkosszolgálati ügynök elhagyta a nála lévő iratokat, a súlyos katonai titkokkal éppen a Jardeniában. 

Ám Jiszrael háj

Milyen a jó vendéglős? Ha visszajön a halálra rémült vendég, hogy Úristen, elvesztettem valamit, akkor mosolyogva eléperdül és felmutatja a dossziét. Semmi baj, megtaláltam. Ezt tetszik keresni? Megtalálói jutalomként csak annyit kért, hogy az angolok engedjék, hogy segítsen. Először egyenruhákat kellett beszereznie, de hamarosan komoly hadiszállítóvá lépett elő, aki élelmet, cipőt, is eladott a hadseregnek. 1943 vége felé magához rendelte Jeruzsálembe a fiút egy brit admirális. Főhadiszállásán, a King David hotelben fogadta. Mondanunk sem kell, hősünknek a sok szépség láttán elállt a lélegzete, és állítólag már ekkor azt mondta valakinek, hogy egy nap ő lesz itt a tulaj, akárki meglátja. Közben öccse is kalandos úton kijutott Németországból, Antwerpenben, Brüsszelben és Párizsban élt – mindig menekülve az Európa egyre nagyobb részét elfoglaló nácik elől. Párizs megszállása után Spanyolországba került 1940-ben, ahol internálták. 

Izé, ez az én balkonom a jeruzsálemi Dan Boutique Hotelben

Végül 1943-ban engedte ki a Franco rezsim Palesztinába. Haifára megérkezve ugyan az angolok ismét deportálták, de testvére, a britek egyik fő hadiszállítója, ki tudta szabadítani. A háború után, amikor már vége lett a hadiszállítás szép üzletének, egy kis panziót béreltek a testvérek Tel Avivban, a Kaete Dan Panziót. Amikor 1947-ben az ENSZ közgyűlés elfogadta a határozatot, hogy Palesztinában egy izraeli államot is létre kell hozni, a Dan panzióban éppen egy amerikai zsidó delegáció lakott. Az ENSZ határozat bejelentésekor kitört rebellióban a vendégek nem tudtak hazaindulni. Közben egy kis csapat jelent meg Federmannál, elmondván, hogy egy menekülőket hozó hajó kapitánya csak akkor hajlandó az éj leple alatt partra csempészni a hazát kereső zsidókat, az angol tiltás ellenére, ha fejenként ötszáz dollárt kap. Federmannak ennyi pénze nem volt, a bankok zárva. Jobb híján az amerikai delegációtól kért kölcsön. A pénzt másnap, amikor a bankok kinyitottak, visszaadta, a delegáció elutazott. De a világ kicsi. Egy évvel később, már mint az izraeli hadsereg képviselője Federmann Belgiumban járt, hogy – mint gyakorlott katonai beszerző - fegyvereket vegyen. Brüsszelben, egy szállodai liftben futott össze egykori amerikai lakóival. S mire felértek a negyedikre, rávette őket, hogy alapítsanak közös vállalatot és hozzanak létre luxus- szállodákat Izraelben. Hát így kezdődött a legnagyobb izraeli, mindmáig családi vezetés alatt lévő, szállodaláncának a története.