Az erkölcstelenség szörnyű lelki sárkánya
Budapest Főváros Kormányhivatala viccesebb, mint több évfolyam Hócipő.
Pedig mi is igyekszünk és érünk el alkalmi sikereket. De van, amikor nem
tehetünk mást, mint megemeljük és meglengetjük kalapunkat és azt kiáltjuk: ez
igen. Esküszöm, hogy ez a magas hivatal adta írásba, hogy a Meseország
mindenkié című kötet kiadója megtévesztő gyakorlatot folytat, mert. „a könyv
értékesítése mesekönyvként történik, amire a megnevezés és a borítón lévő
grafikus ábrázolás is utal, de az nincs feltüntetve, hogy a mesék a hagyományos
nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg. Így a fogyasztók tudtukon
kívül a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a
könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek.”
Farciceréző püspök Mátyás korából. Na, ezt rakd össze.
Ha elült az önfeledt kacagás e sorokat olvasván, és már nem a
térdünket csapkodjuk, akkor azért gondoljuk végig, hogy micsoda új
lehetőségeket rejt az, hogy egy kormányhivatal előre értékeli a művészeti
alkotásokat mondanivalójuk szerint. Mert nyilván nemcsak a könyvekre vonatkozik
mindez, hanem a filmekre, a zeneművekre, a festményekre és a szobrokra is. Érdemes
lenne bevezetni az „elfajzott művészet” kategóriát, s amelyik alkotás a
kormányhivatal értékítélete szerint nem felel meg a
kipcsák-keresztény-hátrafelé nyilas erkölcsöknek, az rögtön kapjon
megkülönböztető jelzést, nehogy megrontsa a védtelen közönséget.
Nyilván a „Héja-nász az avaron” dupla vörös felkiáltójelet érdemel,
méghogy „két lankadt szárnyú héjamadár.” Meg „Dúlnak a csókos ütközetek” –
majd, ha összeházasodtatok ott és úgy, ahogy mi mondtuk, talán. Természetesen
akkor is kizárólag gyermeknemzés céljából. Csak semmi bujálkodás. És kérünk
igazolást, hogy egyik héja hím a másik tojó – nehogy megpróbálják kijátszani az
éberségünket. Mondjuk Adyval amúgy is bajok lesznek, disznófejű Nagyúr, meg
tökmag Jankók? Indexre vele.
Javaslom, hogy az irodalom ellenőrző részleg, amely a Petőfi irodalmi
múzeum kebelén belül talál méltó elhelyezésre, viselje Szabolcska Mihály nevét
– Szabolcska Mihály Nemzetmentő Program – jelszava valának pedig: „Kicsi
kunyhó, szerető szív,/Messze égbolt, tiszta, kék -/Fulladjon meg Ady
Endre/Lehetőleg máma még.”
A Micimackó sajnos szintén a cenzúra
karmai között végzi. Ott van Kanga, aki egyedül neveli gyermekét, semmint
hagyományos családban. Aztán maga Micimackó, akinek nemi identitása
meglehetősen bizonytalan. Női nevet visel, pedig… Nem véletlen kiált föl Róbert
Gida rögön a fertő legelején: „Hát nem fiú? Azt hittem fiú.”
Aztán el kell búcsúznom gyermekkorom
kedves regényétől, a Fecskék és Fruskák-tól. Nancy kapitány kifejezetten
férfias jelenség. Leány létére egy kalózcsapat vezetője, nadrágot hord, nem
lehet példa a hagyományos családmodellt bemutató, gyermekek kezébe adható
műben.
Az Alice csodaországban szintén nem
olvasható, a hagyományostól eltérő viselkedési mintákat közvetít alattomban. Ugyanis
egy fakutya is szerepel benne, aki eltűnik úgy, hogy csak a mosolya marad. Még
a végén elhiszi ezt egy ártatlan gyermek, hogy így is lehet.
Az Emil és a detektívek-nek szintén
lőttek. Hiszen Emil, mint tudjuk, kifestette pirosra a nagyherceg szobrának az
orrát, sőt még szénfekete bajuszt is rajzolt neki. S ki tudja mit nem követ el
a felsőbbség ellen, ha a rend derék őre Jeschke őrmester meg nem jelenik a
színen.
Janus Pannonius sem mehet át a
kormányhivatal szűrőjén, különösen mert visszaél azzal a látszattal, hogy ő
mint katolikus püspök biztosan csak szépet és jót mond, közben meg a Pindola
kisciklus versei: „Pajtásommal - pfúj! - már régen farcicerézel - így hívják
ama csúf dolgot a jó nevelők,/hogyha fiúgyereket dugdosgat hátul a felnőtt.”
De ez is megér egy misét: „Azt mondod gyereked van tőlem s jársz a
nyakamra./Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém. Mert ha te dús tövisek
közt jársz, mondd, így keseregsz-e:/Vérzik a lábam, s jaj, épp ez a tüske
hibás!” (Ráadásul, még tisztességesen magyarul sem tudott ez a hazátlan
bitang, Berczeli Anzelm Károlynak kellett megmagyarítania.)
És szó sem lehet arról, hogy a magas
cenzúra engedélyezze a Biblia forgalmazását. Tessék csak Szodomára gondolni,
Putifárnéra. Jákobról is kiderül, hogy semmiképpen nem élt olyan életet, amit
elvárnánk egy hagyományos családmodellben. Nemcsak egy húgot és egy nővért vett
felségül – ráadásul, hogyan – és született tőlük csomó gyereke, de még a két
feleség szolgálóit is – szó ne érje a ház elejét – többször felcsinálta.
És az Újszövetség. A jézusi születés
története sem a hagyományos családmodellt követi, Máriával és Józseffel és a
Teremtővel. Nem adnám ártatlan kisgyermekek kezébe a kötetet. Legfeljebb, ha a
címlapján vörössel odaírnak, hogy vigyázat, tele van erkölcstelenséggel,
félredugással, de még gyilkosságokkal is.
Petrit idézve: „Zakatol a
szentcsalád/Isten tömi Máriát,/József nem tud elaludni,/keres valami piát.”
– A folytatást nyilván ismerik. De cenzúra miatt most ugye tessék csak fejből
hozzáképzelni.
A világirodalom ad még munkát a
Szabolcska Mihály Munkacsoportnak. Anna Karenina nem a férjébe szerelmes. Jaj,
mi lesz ebből. Hamletnél most elég csak a „vérnősző barom”-ra gondolni. És így
tovább
Olvasni szeretek, ezért arra is fel kell készülnöm, ha a
kormányhivatal illetékes cenzorai elkobozzák a veszélyes műveket. Valami akkor
is kell, hogy maradjon. Ezért beszereztem Tóth Tihamér püspök „Tiszta
férfiúság” című alapművét, s ennek néhány sorát betanulom, s egy szent ének
dallamára majd ezt dúdolom: „Hogy a te lelked mindig kristályos maradjon,
fiam (…), azért írtam ezt a könyvet. Mert tiszta lelkűnek maradni és így érni
férfiúvá – ez a legszebb életművészet! (…) Mai társadalmi életünknek sok
megnyilatkozását mennyire átfertőzte a léha felfogás. Úton-útfélen, utcán, színházban,
könyvekben, barátaid társaságában, mindenütt eléd kerül a Teremtő terveinek
gyászos kicsúfolása, szinte tolakodva tör rád egy bűnkísértés, az
erkölcstelenségnek, lelki tisztátlanságnak szörnyű sárkánya.”
Ez rendben lesz már.
(Hócipő, 2021. 2. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése