A pávatáncos végórái

A pávatáncnak akkor van vége, amikor a gazda kimegy a kertbe. Kicsit elgyönyörködik pávakakasa táncában, vidáman figyeli az egy lépést ide, egyet odá-t. Mulat a kis pávakakason, aki begyét felfújva járkál nagy peckesen, fel és alá és határozottan úgy tesz, mint aki ennek a szemétdombnak a korlátlan ura.

Ez lett a nagy pávatáncosból

Néhány ijedt tyúk be is dől ennek és édesen buruggatnak a mind szédültebb táncot járó kakaskának. A mi pávatáncosunk már azon gondolkozik, hogy nem elég neki a baromfiudvar, az ól is kell hozzá, sőt az istálló korlátlan ura is ő lesz rövidesen. Mert mindenkinél nagyobb, erősebb, okosabb, ravaszabb és még a farktollai is színesebbek. Ebben a mámorító pillanatban Thor gazda elkapja szegény állatot a nyakánál, éles késsel elvágja a torkát. Kivérezteti.

Aztán neki kell kezdeni megsütni, forró sütőben. A levéhez borba érdemes tört mandulát, fahéjat, borsot, mézet vetni , szegfűszegből is egy keveset adni hozzá, összefőzni és végül a sült pávára szűrni az egészet. Jó hozzá a rózsakrumpli.

Arra érdemes vigyázni, hogy a pávát – akármilyen szép is lenne a tánca – idejében le kell vágni, különben húsa kemény, inas, kellemetlen lesz. Ez esetben esetleg megpróbálkozhatunk azzal, hogy vajjal kikent láboskában aranybarnára sütjük, , majd savanyú tejföllel leöntjük és teljesen kisütjük.

Ha pedig a baromfiudvarban békésen menetelő tyúkok másnap kérdezik, hol az ő kakasuk, akkor könnyedén vonjuk meg a vállalunkat és ennyit jegyezzünk me: Hja kérem, a pávatánc sem nő az égig.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell! 

Ez nem a páva, de ő is csúnyán végzi

A hülyeség adó

Teljesen jogos, hogy ezentúl meteorológiai adót szed majd a lapkiadóktól, médiavállalkozóktól a kormány. Hiszen a nap mindenkire egyformán süt. A pénzzel kitömött, a kedves vezetőről dicshimnuszokat zengő kormánypárti sajtóra éppen úgy, mint a tönk szélére lökött kritikus médiára. Gyerekmagazin vagy főzőújság? De azért időjárás nekik is van. Akkor legyen erre egy adó, amit majd az adóhatóság beszed és kész. (Bocs, butaság, de nem én találtam ki, hanem valamelyik minisztérium.) És nemzetellenes az, aki nem a nemzeti meteorológiai társaságtól veszi át az információkat, hanem, mondjuk, arra hivatkozik, hogy valamelyik efféle magánvállalkozástól. Azt már fel sem merjük tételezni, hogy külföldről bátorkodna valaki hozzájutni a napsütésre, esőre, szélre vonatkozó HAZAI információkhoz. A versenyt pedig tessék szíves lenni elfelejteni. Még hogy attól veszem meg az árut, az információt, aki jobban, gyorsabban, olcsóbban teljesít? Vagy esetleg nincs is szükségem rá? Nos, ilyesmi nincs ezentúl. Előre a három hatvanas kenyérért. És lesz hír-adó - vagyis kötelező befizetni különadót a központi hírgyárnak, akár érdekel, akár nem, akár elhiszem, akár nem. Ezen kívül lesz "Jó napot" adó. Az mindegy, hogy valaki "kezitcsókolommal" vagy a bizonyos körökben egyre jobban megkívánt "alázatos szolgája" kifejezéssel köszön. A "Jó napot" állami monopólium, mindenki köteles fizetni, akarja vagy nem mindegy. És a példák még hosszas sorolhatóak, egészen a "hülyeség adóig", amit már régen fizetünk, amiért ilyen figurákat választottunk magunknak, amilyeneket. Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell

Frenk és zenekara a Muzikumban

Almási Endre: gitár

Varga Laca: basszusgitár 

Mezőfi István: dob

and

Frenk

Vatikán - csak úgy, a pápáról jut az eszembe

Na most, ide fog kinézni az új pápa is. Ha nincs tériszonya.

fentről lefele így néz ki

Ezek a helyi TEK-esek

Lehet, hogy ő az új pápa?

Korábbi, fontos személyiségek a boltban

A főnöknél

Szépen laknak

Ezek mindentől megvédenek

A koldusnak éppen nem jutott alamizsna

Egészen csinos leánykák

Kényelmes, hétköznapi viselet

A cél

Bukta Imre a Műcsarnokban

Hát, ezt látni kell:

Bukta

Vannak kiállítások, amelyeket látni kell. Ilyen kihagyhatatlan a Műcsarnokban még néhány napig még megtekinthető Bukta Imre bemutató. És nem azért, mert, rövidesen a Műcsarnokot megszállják a Fekete György féle kulturkampf lovagok. És akkor lesz itt hazaffyaschág, amennyi csak kell, és különben is, hogy mi a szép, azt ezentúl ők mondják meg.

Ámde Bukta önmagától zseniális, ügyes menedzseléssel világsztárt lehetne belőle faragni. Amit ő tud, annak a titkát nagyon kevesen ismerik. Miként lehet a legkülönfélébb technikákkal készült alkotásokkal szellemes, éles kritikát mondani a világról, ráadásul úgy, hogy az alkotások komoly esztétikai élményt jelentenek.

Bukta kiállítását megnézni egyrészt rettentő jó szórakozás. Kellemes érzés végigtekinteni a termeken, amint a legkülönfélébb emberek, fiatalok, öregek, népiesek, urbánusok, iskolások és nagyszülők, balettáncosok és kőfaragók kacarásznak a képek, installációk előtt. Itt újra kiderül, hogy a modern művészet igenis rettentő szórakoztató tud lenni. Másrészt, aztán az már csak hab a tortán, hogy a mai magyar valóságról is sokat megtudunk. Bukta szemével a világ. Egy művész, aki kedélyes, szorgalmas – némely műalkotásban láthatóan rengeteg a munka -, jó humorú, és tisztességes ember. Egy igazi alkotó, aki a törött csempétől, a gyufaszálon át a fatönkökig és színes fénnyel villogó motorosfűrészekig, vagy éppen a korszerű videótechnikáig a legkülönfélébb dolgokat képes nekünk megmutatni.

A Műcsarnok dolga az lenne, hogy efféle művészeket futtasson a világhír felé. De most, Orbán kegyelméből, ennek itt vége

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!