A pávatáncos végórái

A pávatáncnak akkor van vége, amikor a gazda kimegy a kertbe. Kicsit elgyönyörködik pávakakasa táncában, vidáman figyeli az egy lépést ide, egyet odá-t. Mulat a kis pávakakason, aki begyét felfújva járkál nagy peckesen, fel és alá és határozottan úgy tesz, mint aki ennek a szemétdombnak a korlátlan ura.

Ez lett a nagy pávatáncosból

Néhány ijedt tyúk be is dől ennek és édesen buruggatnak a mind szédültebb táncot járó kakaskának. A mi pávatáncosunk már azon gondolkozik, hogy nem elég neki a baromfiudvar, az ól is kell hozzá, sőt az istálló korlátlan ura is ő lesz rövidesen. Mert mindenkinél nagyobb, erősebb, okosabb, ravaszabb és még a farktollai is színesebbek. Ebben a mámorító pillanatban Thor gazda elkapja szegény állatot a nyakánál, éles késsel elvágja a torkát. Kivérezteti.

Aztán neki kell kezdeni megsütni, forró sütőben. A levéhez borba érdemes tört mandulát, fahéjat, borsot, mézet vetni , szegfűszegből is egy keveset adni hozzá, összefőzni és végül a sült pávára szűrni az egészet. Jó hozzá a rózsakrumpli.

Arra érdemes vigyázni, hogy a pávát – akármilyen szép is lenne a tánca – idejében le kell vágni, különben húsa kemény, inas, kellemetlen lesz. Ez esetben esetleg megpróbálkozhatunk azzal, hogy vajjal kikent láboskában aranybarnára sütjük, , majd savanyú tejföllel leöntjük és teljesen kisütjük.

Ha pedig a baromfiudvarban békésen menetelő tyúkok másnap kérdezik, hol az ő kakasuk, akkor könnyedén vonjuk meg a vállalunkat és ennyit jegyezzünk me: Hja kérem, a pávatánc sem nő az égig.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell! 

Ez nem a páva, de ő is csúnyán végzi