A jó útra tért gyilkos a Fidesz székházánál

Van egy párt. Ennek a pártnak egy vezére. Egy napon ez a vezér kivezényelte csapatait, hogy lebontsák a törvényesen felállított kordonokat. Meg akarták mutatni, hogy nekik mindent szabad. Jogszabály, józan ész, képviselői eskü – ugyan már. A haza nem lehet ellenzékben. És a haza most éppen a kedves vezető szerény személyébent testesül meg.

Még szerencse, hogy akadt bíróság, ügyész, aki szerint mi sem természetesebb, mint hogy ha valami nem tetszik nekünk, akkor saját kezünkbe vesszük az ügyeket.

Teltek az évek. A vezér egy csinos alkotmányos puccsot vezényelt le. Törvénybe iktatta, hogy mindig, örökkön-örökké neki van igaza. Aki ezért lelkesedik, az kap, hivatalt, rangot, pénzt. Akinek meg nem tetszik, az aló mars, futhat Londonig.

Igenám,de egy szép nap, tiszta szívű fiatalok egy maroknyi csoportja elhatározta, megmutatja a világnak, azért mégsem lett itt mindenkiből rövid pórázon tartott udvari bolond.

Elfoglalták az egykori Állami Egyházügyi Hivatal székházának kicsiny kertjét. Annak az épületnek a bejáratát, amelyen nem olyan régen még az a felirat függött” Ne álljatok a gyilkosok pártjára”. Rövidesen harcias öreg nénik és bácsik jelentek meg az öklüket rázva. És néhány kemény csávó a Fradika környékéről, köztük egy igazi megtért bárány, aki valami zavaros ügy – talán emberölés miatt – ült már vagy tíz évet. Ránézésre mind-mind igazi, szomorú vesztesek. A Fidesz rendszer vesztesei.

És mégis. Ajakukon a vezér nevével, a „jog” nevében, miközben a  rendőrök szemérmesen elfordultak, nekiálltak inzultálni a fiatalokat.

Ennyi történt.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!