Az utolsó kép - Balogh Rudi

Az utolsó kép - 2014.  November 2. 

A sötét lelkű kisdiktátor és a lukas közepő gigabájt

Kérem, nekünk addig jó, míg Orbán él. Mert mit ad nekünk Orbán? A felelőtlenség szabadságát. Hogy nem kell ám sokat gondolkozni. A képlet rettentő egyszerű. Benyalsz vagy megszöksz! Tessék választani! Ja, választani azt nem kell, annál is inkább, mert az is agyi tevékenység. Max válaszd a hazait. A többi nem a te dolgod. Ügyesen el van ez kérem rendezve. A mi jó uraink beleírták gyöngy betűikkel az Alaptörvénybe. Kerényi is lefesttette, és a szolga vigyáz rá az Alaptörvény asztalánál, honnan mindenki egyaránt vehet – aki szívében, lelkében fideszes. A mi emberünk, a mi közbeszerzésünk. Jó, már harminc százalékot kell visszaadni. De nem megéri? Mert szépen belekalkuláljuk az egészet az árba. A cehet meg úgyis az adózók fizetik. Akik annyit érnek, amennyiük van. Minél kevesebbjük, annál jobb. Mert annál inkább paríroznak és félnek. Félni ma hazafias kötelesség. Aki magyar, velünk fél. Éljen a békemenet, a gyávák menedéke. Kiszolgáltatottnak lenni ma hazafias tett. Férfinek félni hősies kiállás a kormány mellett, nőnek kötelesség, leánynak dicsőség.

Éljen az internetadó. Ami magyar internetadó. Zászlónk vala a lyukas közepű gigabájt. A mi hazánk nem eladó holmi Zukerbergnek.

A Békemenet kéri, hogy azonnal tessék az Orbán úrnak államosítani a facebookot. Nemzeti arckönyvet, minden magyarnak. Kérjük a kedves népnevelőket, világosítsák fel a családlátogatások alkalmából a magyar familia apraja nagyját, hogy mi a kötelesség. A magyar internet. Olvasható rajta a Magyar Nemzet összes évfolyama. Hát nem elég ez.

És kérjük a házmester testvéreket, ha netán azt észlelnék, hogy valaki az ellenséges, a nyugati facebookot kapcsolná be, akkor azt jelentsék haladéktalanul az ingyen hívható jelentő számunkon.

Izgalomra semmi ok, a vonal kapacitása megfelelő lesz még jelentős forgalom esetén is.

Ki az idegenszívű internetszolgáltatókkal az országból. Magyar kézbe magyar internetet.

Le a pornóval. Tegnap az istenes dalok gyűjteménye kétszer annyi „szeretem” kattintást szerzett, mint valami undorító alkotás pucér férfiakkal és nőkkel. Az istentelenek ideje lejárt. Most ütött az igazság órája. Magyar modellt az Európa unióba. Vége az össze vissza firkálgatásoknak, a  gúnyolódásoknak, a cinikus megjegyzéseknek. Hát erre tanított titeket az édesanyátok, ki bizonyára a legkisebb királyfiról szóló mesével ringatott álomba titeket? Hát nem ismeritek fel a legkisebb királyfit? Úgyhogy minékünk annyi a dolgunk, hogy befizessük az adót. Oszt jónapot.

És kapunk ráadásul stadiont. Cirkusz már van. Ráadásul ingyen. Kalács is sokaknak – de az ő tagkönyvükön már régen megszáradt a tinta. És amúgy meg: mindenki másnak kuss. A magyar nem felesel, nem írogat vissza a kommentekbe, max, ha kicsit cigányozni, zsidózni támad kedve. Egyébként bitet bit alá írva bólogat, ha kormányintézkedésről értesül.

Kedves, vén Európa, Viszlát. Persze, jó lett volna veled. De mi most megyünk le a mélybe. Nekünk önkény kell. Diktátort ide, hamar. Ha nincs tatár, török, muszka – akkor saját erőből megoldjuk. A magyar leleményes. És nekünk ne tessenek magyarázni polgári jómodorról, késről és villáról. Mi, ha akarjuk a hagymát is hagymával esszük. Mi boldogan és öntudatosan hátrafelé nyilazunk, és a nyereg alatt puhítunk, miközben máshol már hadront ütköztetnek. Mi  nem akarunk tanulni semmiből. Kedves jó zsarnokunk, zsarnokolj még egy kicsit. És vegyél fel orosz hitelt, meg kazahot, a százalékok, ami pedig itt ott leesik neked, azt mi csak afféle ssúrlódásiveszteségnek tekintjük. Több giga is veszett Mohácsnál, és Amerika meg sem érdemli, hogy odautazz. Maradj, te csak itt meg nekünk.

Viszlát Európa, jó lett volna veled.  De nekünk sötétlelkű kisdiktátorok kellenek, kiskirályok és kisoligarchák. Korszerű egyetem, független bíróság, profi közigazgatás, öntudatos művészek, midenki számára hozzáférhető internet, szabad újságírók?  -  csak megzavarnátok a nép egyszerű lelkét.

Tekints le ránk a királyi vár magasából és meglátsz minket. Mert hopp mi folyik itt:

De  Ha! Mi zúg? … mi éji dal? Tarlós, tudod, ha bosszant bármi nesz!

Százezeren az utcán? Ellenem tüntetve? De miért? Hiszen én jó vagyok nekik, engem szeretnek, én a népemért adok és kapok csapásokat. Akkor miért? Miért?

Ezek tényleg Európát éltetik? Az én váram alatt? Ó háládatlan nép! Hát már majdnem megszabadítottalak titeket tőle. Ti tényleg Európát akarjátok?

Légy szárnya bent, se künn.

Ceterum censeo:Orbánnak mennie kell! 

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójáról Ferencz Gyözövel

Szentendre, skanzen.

 

 

Kalifornia ősszel

Kiléptünk az Európai Unióból - vámellenőrzés a román oldalon.

„Az útleveleket és a vízumokat kérem – vigyorgott a román a határőr a kék-sárga csillagos zászló alatt. Mi félve nyújtottuk felé a turulos, szent koronás dokumentumot. Nagy kincs az ilyesmi. Mióta nem lehet rendesen utazni megint, jó ha háromévente kaphat ablakot az ember bele. Leihez is nehéz jutni, úgy kell összevásárolgatni feketén a határmenti pénzváltóknál. Pedig szükség van rá, mert egy csomó mindent kell megint hoznunk Kolozsvárról, amiket Pesten nem lehet kapni. Szagos szappant, dezodort, antibébi tablettát. Sajnos az Európa elleni győztes háború áldozatokat követel.

Bye bye London, viszlát Európa, jó volt veletek

Mióta visszatelepítették az aknaazárat és a szögesdrótot a határra nagy értéke van ezeknek a dolgoknak. A gyerekek is otthon majd megvesznek egy csomag kerek rágogumiért. Már az idősebbek legalábbis, akik még emlékeznek rá, hogy voltak idők, amikor minden magyar boltban lehetett rágót kapni. A kisebbek leginkább már csak a történeteket ismerik minderről.

Mert ma bemegy az ember egy nemzeti trafikba és mi van ott? Kossuth, Munkás és Orbán füstszűrő nélküli, Fecske, Sólyom és mentolos Lázár. Meg persze felcsúti pálinka. Gombfocicsapat a Felcsúttal és a Videotonnal. Hende Csaba ólomkatonaként és pikáns naptár Selmeczi Gabriellával. Ezen kívűl kétféle keretben a kedves vezető portréja. És pár cukorka, mint mondjuk felcsúti kavics – cukros vagy dolomitos bevonattal. De ettől meg hamar elvásik az ember foga.

 A minap idéztük fel a barátaimmal, amikor trapperért álltunk sorba a Viktor körúton. Az az egyetlenegy hely, ahol mindig lehet kapni. Bár most csak kis méretben volt – vettem kettőt, aztán majd megpróbálom valakivel elcserélni.

Úgyis lesz nagy tömeg hamarosan, talán ott. Jön az azerbajdzsán elnök és ilyenkor mindenkit kivezényelnek az utcára, kis baltanyélre ragasztott azeri zászlókkal kell integetni neki, amint a kedves vezetővel végigautóznak a Horthy Miklós úton. És érdemes teljes erőbedobással integetni és mosolyogni, mert aki nem elég lelkes, azt felirják a Pintér önkéntesek. Aztán másnap hívatja őket a munkahelyi kereszténydemokrata és nagy fejmosást kap tőle. Ez még hagyján, de hátrébbsolja az ilyeneket a négyéves  gépkocsi kiutalásban és gyakran penitenciát is előir, három vagy négy nap teljes bööjtött, kukoricán térdepeléssel.

Ja, és visszafelé a határon nagyon el kell dugni, amit hozunk. A magyar vámörök különösen a könyvekre meg az újságokra mennek. Akinél európai uniós országból származó lapot találnak, az nagyon megnézheti magát. A múltkor valaki lebukott egy cseh újsággal, amelyben ráadásul volt egy karikatúra is a mi kedves vezetőnkkel. Gúnyosan nagy fejjel és kilógó nyelvvel ábrázolták, ami valóban elég izléstelen. Na, erre az embert eltiltották az utazástól és százszor le kellett írnia ott a határon, hogy a mi vezetőnk a legszebb férfi. Valamint százszor azt is le kellett irnia, hogy Hülye Európa.

A mi lapjainkban nincsenek effélék. A mi lapjaink szabadok. Azt írják, amit szabad nekik.

Van egy hivatal, az ellenőrzi alaposan.

A múlt héten például minden lapban az volt a főcím: Lesz elég sör a Balaton mellett. Még a híradó is beszámolt róla, mutatták a boldog, nyaraló munkásokat, amint a habzó sört kortyolják a nagy krigliből. Ebből mindannyian megértettük, hogy idén nem lesz sör a Balatonnál, legfeljebb pult alól, protekcióval.

Pedig olyan szép ez a  nyár. Mindenfele azok az izléses  plakátok, amelyek láncos kutyaként ábrázolják a Tavarest, amint rátámad a mi békés hazánkra.”

És akkor itt már ver minket a víz és persze, hogy felébredünk. A vacsorára mértéktelenül fogyasztott marhapörkölt teszi ezt. Azért álmodunk efféle képtelenségeket. Mert Magyarország szilárd tagja az Európai uniónak, hahó. Baromság az egész. De amíg itt forgolódunk és várjuk újra az álmot, csak belenézünk egy a nachtkaszlinkon heverő kedvenc lapunkba, a Népszavába. És mit látunk: valami Szijártó Azerbajdzsánban tárgyal, megbízható fideszesek jutnak leginkább trafikhoz, amelyekben éjszaka is lehet szeszt árulni, miközben máshol nem. Valami fityfirity arról beszél, hogy Tavares az ellenségünk. Az elmúlt években Pintér Sándor volt cégei nagyságrendel több állami megrendeléshez jutnak, mint korábban. Elveszik a Takarékszövetkezeteket és tulajdonképpen bárki ingatlanját kisajátítás címén el lehet venni.

Inkább mégis aludjunk tovább.

Vagy ne is. Inkább tessék felébredni.

(Remélem nem kell majd azt modnanom, hogy ó az én próféta lelkem. Ezt ugyanis 2013 nyarán írtam.)

Szász János filmrendező a Filmhétről