2014. december 3., szerda

Peterfy Gergely a kitömött barbárról, a barbárságról és az új barbárokról

Tiszta Amerika 1. A rágógumi és a sajtószabadság hazája

'Tiszta Amerika' - nekünk itt Kelet-Európában, ha a lift nem áll meg két emelet között, ha a vendéglőben a pincér udvariasan köszön és utána pont úgy átsülve tálalja fel a húst, ahogyan kértük. 'Tiszta Amerika' - ha kényelmes autóval mehetünk a utunkra, vagy valami felkapott tengerparti üdülő homokjában napozhatunk.
'Tiszta Amerika' - ha a dolgok rendben mennek, kicsit szokatlanul is rendben.


'Tiszta Amerika' e Amerika?


The Past
Az Egyesült Államok persze Kelet-Európában, Magyarországon, sokak szerint a gonosz birodalma. Az az ország, ahonnan az ezredforduló nagy csapásai elterjednek, a végtelen szappanoperák és a kegyetlen bűncselekmények, a liberális-istentelen sajtószabadság és a kábítószer.
Az, hogy ki miként gondolkozik Az Egyesült Államokról, nagyjából egybeesik az illető politikai nézeteivel. Az európai értelemben vett liberálisok, szociáldemokraták, a klasszikus konzervatívok azok, akik inkább szépnek látják az USA-t, míg  a szélsőjobb nézeteket vallók tekintik Amerikát minden rossz hazájának.
Amerika mifelénk nemcsak egy földrésznyi országot jelent, hanem egy másik, talán nem is létező világot. Amerika 'a korlátlan lehetőségek hazája' nekünk itt példa arra, hogy valahogy másként is lehet élni és gondolkozni. Szebbnek látjuk a valóságnál vagy csúnyábbnak? Teljesen mindegy. Amerika attól jó mindenre példának, hogy elég nagy ahhoz, hogy beleférjen a Klu-Klux Klántól a B’nai Brith Anti Defamation League-ig minden. Persze Európában a London - Moszkva távolságot végigjárva is láthatnánk sok-sok egymásnak is ellentmondó dolgot. Pedig a London - Moszkva távolság, s amiközé beszorul az egész büszke Óvilág, csak a fele a New York - San Diegoénak.



Az európai születik,
az amerikai lesz


Európainak születni kell, de amerikaivá válni is lehet. Ezért aztán amerikai sokféle van, kicsi és nagy, sovány és kövér, fehér és fekete, csak spanyolul tudó vagy éppen fehér, angolszász, protestáns. Már csak ezért sem szabad meglepődni, hogy ugyanarról annyiféleképpen gondolkodnak. Mert egészen más látható a világból New York Cityből vagy egy ohioi farmról.
Sokfélék, sokféleképpen gondolkoznak. De azért abban általában egyetértettek, amerikainak lenni közel sem a legrosszabb a világon. Ezért minden baj és gond, társadalmi ellentmondás ellenére mégiscsak lehet rá büszkének lenni. Hiszen európainak születni kell, az bárkivel előfordulhat. De amerikaivá válni kell. Tulajdonképpen még akkor is, ha az amerikai, Amerikában születik. Mert amerikainak lenni - az egy gondolkodásmód. Ami azon a tapasztalati tényen alapszik, hogy sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkozunk, sokféle nyelven beszélünk, de mind-mind amerikaiak.  És aki ezt kétségbevonja, az legalább akkora illetlenséget követ el, mint aki társaságban hangossan szellent.


Amerika, a sztereotípiák hazája


Amerika az európaiak számára nemcsak a 'korlátlan lehetőségek hazája', hanem a sztereotípiák otthona is. Amerikáról mindenki tud valamit. A filmek, a rockzene, a farmernadrág és a rágógumi, a Coca-Cola és a Ford autó az egész művelt világon népszerű. Az Egyesült Államokról az is tud mindent, aki még soha életében nem járt ott. Persze ez az 'Egyesült Államok' sokszor csak egy virtuális világ. Ami már olyan messze van, hogy mindenki majdnem azt mond róla, amit akar. De csak majdnem. Hiszen általában elég csak a sztereotípiákból válogatni. Hat hetes utunk során én sem tettem mást, mint megpróbáltam az én Amerikámat összehasonlítani az amerikaiak
Amerikájával. 
1994.

(Folyt. Köv.)











2014. november 29., szombat

Az első egymillió és Izrael Állam megalapítása

A turizmus Izrael egyik fontos iparága. Nem is csoda. Mert mi kell ahhoz, hogy sok látogató utazzon egy országba? Napfényes tengerpart, izgalmas városok, történelmi nevezetességek, kedves emberek, finom italok, jó konyha, megfizethető vendéglők, és kellemes szállodák. Ezek a legnagyobb mértékben megtalálhatóak Izraelben. (Igaz, béke is szükséges. Az ősszel jöttek rossz hírek, de a Pesti Sólet kiküldött munkatársa a helyszínen ellenőrizte, hogy minden a legnagyobb rendben. Sőt, még annál is jobb a helyzet. Az El-Al fapados változatánál, az UP-nál egészen kedvező áru jegyek is kifoghatók, félni pedig nincs mitől.)


Tel Aviv - kilátás a szállodából. És még a reggeli is jó volt

 Most a hotelek kapcsán idézzünk fel egy egészen különleges izraeli karrier-történetet. A Dan Hotel-lánc tulajdonosaiét, a Federmann családét. A Dan lánc gyönyörű szállodái szerte az országban megtalálhatóak, A Vörös tengertől, Haifán és Jeruzsálemen át, Tel Avivig, persze a legszebb helyeken. Ide tartozik Izrael, de talán a világ egyik legnevezetesebb hotelje, a felettébb kalandos sorsú jeruzsálemi King David Hotel is – királyok, sejkek, államfők, világsztárok kedvelt tartózkodási helye is. Egy szegény bevándorló és leszármazottai, miként válhatnak az „Ígéret földjén” az egyik leggazdagabb famíliává. Yekutiel Federmann az első világháború kitörésének az évében született az észak-németországi Kamnitzban, öccse Sámuel, (Shmuel) két évvel fiatalabb nála. Akkoriban a városban komoly zsidó közösség élt még. A két fiú hamar lelkes cionistává vált és a zsidó ifjúsági mozgalom, a Habonim tagjaivá váltak.

A strand a hotel előtt
A mind erősödő antiszemitizmus ellenére a család tagjai sokat dolgoztak, és tisztes polgári egzisztenciára tettek szert. Működtettek pékséget, kávéházat. Apró boltjaiban, igyekeztek a legjobb kávét, a legjobb kenyeret a vendég asztalára tenni. Mindez kevéssé hatotta meg a környék nácijait, így az ő üzleteik estek az elsők között a helyi fasiszták támadásának, rögtön Hitler 1933-as hatalomátvételekor. A német hazafiak a Reichstag béli többségüket alapos pogrommal ünnepelték meg. A fiúk szeme láttára rángatta ki apjukat a csőcselék az utcára és verte, alázta meg. Yekutielt mindez arra sarkallotta, hogy mind aktívabb szerepet vállaljon a Hahaluc cionista mozgalomban, mely tagjait az ősi Izrael földjére való visszatérésre készítette fel. Ráadásul részt vállalt a náciellenes, cioniosta mozgalomban is. Titkos búvóhelyeket hoztak létre, menekülő utakat szerveztek Ausztria és Csehszlovákia felé. A felettébb kockázatos vállalkozásnak egy az 1938. novemberi Kristályéjszaka utáni rendőri rajtaütés vetett véget. Végül, kalandos úton, hamis dokumentumokkal felszerelve, neki sikerült elmenekülnie Londonba. Az angol fővárosban a fő feladata az lett, hogy segítsen minél több fiatalnak kijutni Németországból, majd felkészíteni őket a palesztinai kivándorlásra. Vakmerőségére mi sem jellemzőbb, mint, hogy hamis papírokkal többször utazott vissza a kontinensre, még Németországba is. 

Fentről is jó
 Aztán 1940 márciusában alijázott. Szeretett volna az angol légierőnél szolgálni, harcolni a nácik ellen, de nem vették be. Egy zsidó emigráns pilóta engedélyét nem találták az angolok elég meggyőzőnek. Így először a Karmelben egy kibuchoz csatlakozott, de hamar rájött, hogy az efféle közösségi lét nem neki való. Így hát Haifán béreltek egy pici lakást – ekkor már felesége Bella is vele volt – és visszatérve eredeti szakmájukhoz, egy kis kávézót nyitottak, a Jardeniát. Az üzlet beindult. Az angol katonák, tengerészek magas rangú tisztek szerettek ehhez a kedves, kedélyes fickóhoz betérni. Történetünk itt újabb filmszerű fordulatot vesz. A német Rommel tábornok 1942 júniusában egyre- másra aratta győzelmeit az észak-afrikai hadszintéren. Egészen megközelítette már azt az Alexandriát, ahonnan az angolok az utánpótlást intézték. Ekkor a legnagyobb titokban az angol hadvezetés elhatározta, hogy az utánpótlási központot áthelyezi Haifára. Csakhogy egy könnyelmű angol titkosszolgálati ügynök elhagyta a nála lévő iratokat, a súlyos katonai titkokkal éppen a Jardeniában. 

Ám Jiszrael háj
Milyen a jó vendéglős? Ha visszajön a halálra rémült vendég, hogy Úristen, elvesztettem valamit, akkor mosolyogva eléperdül és felmutatja a dossziét. Semmi baj, megtaláltam. Ezt tetszik keresni? Megtalálói jutalomként csak annyit kért, hogy az angolok engedjék, hogy segítsen. Először egyenruhákat kellett beszereznie, de hamarosan komoly hadiszállítóvá lépett elő, aki élelmet, cipőt, is eladott a hadseregnek. 1943 vége felé magához rendelte Jeruzsálembe a fiút egy brit admirális. Főhadiszállásán, a King David hotelben fogadta. Mondanunk sem kell, hősünknek a sok szépség láttán elállt a lélegzete, és állítólag már ekkor azt mondta valakinek, hogy egy nap ő lesz itt a tulaj, akárki meglátja. Közben öccse is kalandos úton kijutott Németországból, Antwerpenben, Brüsszelben és Párizsban élt – mindig menekülve az Európa egyre nagyobb részét elfoglaló nácik elől. Párizs megszállása után Spanyolországba került 1940-ben, ahol internálták. 



Izé, ez az én balkonom a jeruzsálemi Dan Boutique Hotelben
Végül 1943-ban engedte ki a Franco rezsim Palesztinába. Haifára megérkezve ugyan az angolok ismét deportálták, de testvére, a britek egyik fő hadiszállítója, ki tudta szabadítani. A háború után, amikor már vége lett a hadiszállítás szép üzletének, egy kis panziót béreltek a testvérek Tel Avivban, a Kaete Dan Panziót. Amikor 1947-ben az ENSZ közgyűlés elfogadta a határozatot, hogy Palesztinában egy izraeli államot is létre kell hozni, a Dan panzióban éppen egy amerikai zsidó delegáció lakott. Az ENSZ határozat bejelentésekor kitört rebellióban a vendégek nem tudtak hazaindulni. Közben egy kis csapat jelent meg Federmannál, elmondván, hogy egy menekülőket hozó hajó kapitánya csak akkor hajlandó az éj leple alatt partra csempészni a hazát kereső zsidókat, az angol tiltás ellenére, ha fejenként ötszáz dollárt kap. Federmannak ennyi pénze nem volt, a bankok zárva. Jobb híján az amerikai delegációtól kért kölcsön. A pénzt másnap, amikor a bankok kinyitottak, visszaadta, a delegáció elutazott. De a világ kicsi. Egy évvel később, már mint az izraeli hadsereg képviselője Federmann Belgiumban járt, hogy – mint gyakorlott katonai beszerző - fegyvereket vegyen. Brüsszelben, egy szállodai liftben futott össze egykori amerikai lakóival. S mire felértek a negyedikre, rávette őket, hogy alapítsanak közös vállalatot és hozzanak létre luxus- szállodákat Izraelben. Hát így kezdődött a legnagyobb izraeli, mindmáig családi vezetés alatt lévő, szállodaláncának a története.

2014. november 27., csütörtök