2012. április 10., kedd

Dr. Deutsch Imre rövid életrajza




Született 1896. szept. 30. Budapest. Orvosdoktor oklevél: Pázmány Péter Tudományegyetem 1922. Urológus szakorvosi képesítés: a PPTE


Orvostanhallgatóként 1919-21. a Charite poliklinika laborjában; végzés után az Urológiai klinikán (ig.: prof. Illyés Géza) 1922-28. dolgozott. Urológiai klinika 1925.

Az Országos Társadalombiztosító Intézet Urológiai Osztályán alorvos, majd oszt. vez. helyettes főorvos 1922-1944.

A Zsidókórház Urológiai Osztályán megbízott főorvos 1942-44.

A Szeretetkórház Urológiai Osztályának osztályvezető főorvosa 1944. január-április.

Belső munkatárs a "Gyógyászat" lapnál 1919-1923. kb. 500 referátum a külföldi szakirodalomból.

Szerkesztője a "Bőrgyógyászati, Urológiai és Venerológiai Szemle" urológiai rovatának 1926-1939. Eredeti közlemények, szerkesztői üzenetek, referátumok, könyvismertetések

A "Magyar Urológia" (a Magyar Urológiai. Társaság hivatalos lapja) helyettes szerkesztője (Főszerkesztő prof. Illyés) 1938-1939. Ezekről a zsidótörvények miatt kellett lemondania.

45 tudományos dolgozata jelent meg jó nevű hazai és külföldi szaklapokban:

Orvosi Hetilap, Gyógyászat, Bőrgyógy. Urol. Veneorol. Szemle, Magyar Urológia, Zeitschrift für Urologische Chirurgie, Zeitschrift für Urologie, stb. (Veseműködés kísérletes vizsgálata, vesevizsgáló eljárások, új gyógyszerek, húgy- ivarszervi betegségek laboratóriumi vizsgálata, kazuisztika).

Referátumokat készített külföldi urológiai cikkekről, könyvekről, előadásokat, beteg bemutatásokat tartott a Magyar Orvosi Nagyhét, a Magyar Urológiai Társaság ülésein.

Az I. Világháborúban egészségügyi. hadnagy, 20 hónap frontszolgálat, olasz hadifogság, több kitüntetést kapott.

1938-41. közt négy ízben teljesített katonai szolgálatot a különböző visszacsatolási bevonulásokban, amelyekért emlékérmeket kapott.

1944. áprilisban belügyminiszteri rendelettel körorvosnak rendelték ki Kápolnokmonostorra (Nagybánya mellett) ahonnan júniusban Auschwitzba majd Mauthausenbe (és a mellette levő Melkbe) hurcolták, ahol kőbányában dolgoztatták. November végén hunyt el.

Felesége: néhai Dr. Adler Anna fogorvos, szakfőorvos.

Gyermeke: prof. Dési Illés PhD, DSc. A Szegedi Tudományegyetem Népegészségtani Intézet nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára.

Deutsch Imre a nagyapám volt. Ez az életrajz, néhány kép és pár történet maradt nekem csak róla.

Hogy katona volt az első világháborúban és hosszú hónapokat töltött hadifogságban, amelyről sok szörnyűséget mesélt. Bár Auschwitzból nézve valószínűleg az már csak egy kellemes nyaralásnak tűnt.

Hogy hihetetlenül ügyes kezű sebész volt. Jól rajzolt és amatőr bűvészként is megállta a helyét. Húsz évvel a születésem előtt gyilkolták meg.

Az országgyarapítás idején rendszeresen behívták katonának. Sebészre mindig szükség van.

Illetve, van amikor nem is annyira? Lassan kitették mindenhonnan. Már katonának sem kellett. Aztán jött a munkaszolgálat. Az orvosok már a fronton voltak, a civileknek alig maradt valaki. Munkaszolgálatosként pár hónapig körorvosként gyógyította az ittmaradtakat, öregeket, gyerekeket. Aztán az ország urai úgy gondolták, hogy annál, hogy orvosa legyen sok ezer embernek, fontosabb cél nagyapám meggyilkolása. Első világháborús érdemek, II. világháborús érdemek? A gyógyítandó betegek érdekei? Ugyan már.

Pusztuljon minden.

Nagyapám, amikor megölték, annyi idős volt, mint most én.

6 megjegyzés:

Kulsos írta...

Tokeletesen aterzem minden sorodat.
Mar legalabb 10 eve idosebb vagyok mint nagyszuleim, amikor meggyilkoltak Oket.Elszorul a torkom amikor beszelek Roluk,pedig nem ismertuk egymast.Arra gondolok, nekem is jart volna egy kis nagyszuloi kenyeztetes...

Névtelen írta...

Es ezzel a tudattal tovabb elni a mai Magyarorszagon...?!Ez tul sok lenne nekem!!!

István Hell írta...

Szörnyű.

Névtelen írta...

Na mondja valaki is hogy a magyarnep nem rsszista fsiszta fuggetle az idotol es partvezetestol egy hanyinger az egesz. Jo is hogy eljottem inkabb idegenbe elek mint egy ijen neppel

ferencke írta...

Névtelennek üzenem, ne általánosítson. Magyar vagyok, szüleim, nagyszüleim semmilyen üldöztetést nem szenvedtek a vészkorszakban. (Anyai nagyapám kiskereskedő volt, sváb és katolikus, őt a Rákosi-rendszer tönkretette.)- Abban persze igaza van, hogy jó, hogy eljött innen. De azt tudnia kell, hazai oktondi és rosszindulatú újnácijaink csakis erre várnak, hogy zsidó honfitársaink menjenek el. Mi meg azt szeretnénk, ha maradnátok, hiszen annyival szegényebbek lennénk nélkületek.

Varga István írta...

Nèvtelennek ès ferenckének is igaza van. Van akinek alacsonyabb a tűréshatára és elmegy.Van akinek magasabb,az maradt,minden ocsmányság ellenére.De általánosítani nem szabad.