A bűvös szék - avagy mondjunk-e mindig igazat

A bűvös szék egy rég feledésbe merült, innovatív magyar találmány. Egy Karinthy nevű feltaláló tervezte, s alkotta meg. Aztán évekig nem volt a termékre szükség, gyártót sem találtak rá – hiszen minek pénzt költeni az igazmondást elősegítő székre egy olyan országban, ahol senki sem hazudik? Ám mindig akadnak lelkes befektetők, olyanok, akik pénzt és időt sem sajnálnak akkor, ha a fejlesztésről van szó. Különben is, ott a nagy amerikai piac – ha ügyesen csináljuk, szétkapkodják.

Tesztelés céljából kiraktuk hát az előtérbe.

-          Csodás kis fotőj – nézegette Medveczky M. Medve – jól jönne nekem is otthon egy ilyesmi – udvarol a cégvezető Emu Emmának.

-           Igen, akkor kedves Medvecky próbálja ki és foglaljon helyet benne.

-          - Köszönöm – huppan bele az állat – hű, ezt nagyon elkúrták ám. Ez annyira vacak, hogy még. Talán Malackának jó lenne, mert az egy hihetetlen nagy barom. Disznó létére. Az ő óljába még be lehetne lökni, mert annak már úgyis mindegy.

Természetesen ebben a pillanatban nyit be az ajtón Malacka. Aki sivító fejhangon fejti ki véleményét.

-         -  Jaj, édes Medvém, milyen kis tréfás alak vagy te. És milyen jól megy a szemed színéhez ez a karszék. Nosza, hadd csusszanok én is bele.

És csusszan, majd így folytatja:

-         -  Ez a Medve nemcsak kövér, de agyilag is elzsírosodott. Minek kellene az én csinos ólamba egy ilyen puff? Inkább egy jó muff. Haha, mint ez az Emu Emma. Esténként kedvemet tölteném vele, aztán mehetne mosogatni. Háromszoros röf-röf e tervre.

-        -  Miről is magyaráz itten kedves Malacka? – érdeklődik Emu Emma, kedvesen mosolyogva. Mire Malacka, mint egy igazi lovag fölpattan és úgy folytatja:- - Tudja nagysád, fantasztikus ez a bútordarab, máris érzem, hogy hozámnőtt. Hogy szükségem van rá. Oly jó lenne, ha segítene elhelyezni az én kies lakomban. Aztán vacsorálnánk, közben Kantról, Hegelről társalognánk, miközben finom óbort kortyolnánk.

-          Beszélhetünk róla. De elég kényelmes tényleg? Vagy igazítsunk rajta? – ravaszkodik Emu Emma és visszanyomja a székbe a disznót, aki így szaporázza tovább:

-          Na persze, Hegel és Kant. Nevetnem kell. Ezzel a kis döggel nekem egészen mások a terveim. Megdöntöm és kész. Vacsorára meg ha már nagyon muszáj, rendelek egy pizzát. Oszt jónapot. – és elégedetten tápászkodik kifelé. S így adja. – Azt hiszem egy lazacos pennével kezdünk, majd könnyű, habos karpacsót szervírozok kiskegyednek, s utána tán egy szarvasfilé – áfonyamártással, hozzá halk Mozart. No és Kant meg Hegel.

E ponton Medveczky M. Medve is úgy érzi, be kell kapcsolódnia kebelbarátja oldalán, s lelkesen teszi hozzá, a maga nagyvilági módján:

- Tudja Miss Emu, az én Malacka barátom művelt és okos társalgó, egy igazi gurmet, főz, mint a Túrós Lukács és ért a filozófiához, mint egy Lukács György. Szerintem ki ne hagyja ezt az estét. Minden pillanatát élvezni fogja. – S ezzel beül a székbe, s mintha mi sem történt volna fűzi hozzá: Illetve, főz, mint Lukács György és ért a filozófiához, mint Túrós Lukács. Moslékot ad, ha valamit. Beszéd helyet röfögni fog csak. És már az előszobában letapizza, meg a bugyijába próbál begyúlni. Élvezni azt a pillanatot fogja csak, amikor végre lefejti magáról ezt sertést és becsapja maga mögött az ólajtót.

És Emu Emma csak mosolyog azzal a szép szemével, és arra gondol, hogy a a Karinthy nevű feltaláló mégiscsak tudott valamit a világról.