Giorgio Pressburgerre, a Teleki tér olaszul író zsidó krónikására emlékezünk
A minap elhunyt Giorgio Pressburgerre,a pesti zsidó
múlt egyik jeles és nemzetközileg is ismert írójára emlékezünk most egy húsz
évvel ezelőtti interjúja egy részletének a felidézésével. Az eredeti a Szombatban jelent meg.
A magyar származású olasz író 1956-ban hagyta el
Magyarországot ikertestvérével, Nicolával. A nyolcvanas években nagy sikert
arattak Történetek a nyolcadik kerületből
című novelláskötetükkel, amelyben a józsefvárosi zsidók életét idézték fel. A
könyv megjelent a világ sok országában, még Koreában és Japánban is. A
kilencvenes években Girogio a pesti – mi több józsefvárosi - Olasz Intézet
vezetője volt, interjúnk is akkor és ott készült.
*
- Szép pályát írt le. A VIII. kerületből, ahol született, visszajutott
ide, a VIII. kerületbe, az Olasz Kultúrintézet élére. (A beszélgetés a kilencvenes évek végén folyt közöttünk - dj)
- Igen. És ?
- Az véletlen, hogy az olasz intézet is ebben a kerületben található. De
azért mégiscsak érdekes, hogy kulturdiplomataként tér vissza gyermekkora, művei
helyszínére. Szokott sétálni mostanában is a Teleki tér vagy a Dankó utca
környékén?
- Gyakran. Él ott egy idős
rokonom - az utolsó - hetente kétszer-háromszor is meglátogatom. Éppen a Teleki
tér és a Népszínház utca sarkán.
- Valamelyik novellájában felidézi, mennyire meglepődött, mikor sok-sok
év után újra elment a Nagyfuvaros utcai zsinagógába, mert nagyobbra,
fényesebbre, izgalmasabbra emlékezett. Most milyen végigmenni ezeken a nem túl
vidám utcákon?
- A Népszínház utcában nagyon
szépen megcsinálták a kövezeteket, persze a házak...
- És az emberek?
- Egészen mások laknak ott,
mint az én gyerekkoromban. Az a zsidó világ eltűnt. Nincs tovább. Nem élnek
azok, akik között a gyermekéveimet töltöttem. Sokat kerestem az elmúlt
évtizedekben azt a világot, de ma már más foglalkoztat.
- Olaszul írt, nagy sikerű novellái, regényei a Teleki téri, Dankó utcai
zsidók között játszódnak. De mit jelent mindez egy itáliainak? Meg lehet érteni
ezeket a történeteket, ha nem tudom milyen a Kun vagy éppen a Nagyfuvaros utca?
- Meg lehet. Miért is kellene
pontosan ismerni a helyszínt? Az csak az irodalmi legenda része, de nem kötődik
határokhoz.
- Minek tartja itt most magát? Az olasz kultúra képviselőjének, vagy
inkább ennek a letűnt zsidó világ egyik utolsó megszemélyesítőjének?
- Hivatalos feladatom az olasz
kultúra terjesztése, megismertetése Magyarországon. Ezért jöttem. Azt, hogy én
ki vagyok soha nem tagadtam. Írtam róla ép eleget.
- A Zöld elefánt című regényében a nagypapa egy zöld elefánttal álmodik s
a rabbi magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy valaki még sokra viszi a
családból. Ön lenne az, aki beteljesíti a nagypapa álmát?
- Tudja, a fiatalon meghalt
német költő Georg Büchner valami olyasmit mondott, hogy a géniusz is csak egy
kis hab az idő és a történelem végtelen hullámain.
- Vagyis?
- Egyik hullám hoz, a másik
elvisz.
- Azért a könyvek megmaradnak.
- Egy ideig.
- Messzire jutott a Teleki tértől, ha nem is földrajzi értelemben. Mi is
van akkor a nagypapa álmának a beteljesülésével?
- Nem szabad azt hinni magunkról,
hogy nagyon fontosak lennénk a világnak. Nekem nagy szerencsém volt, sok
borzalmon mentem keresztül, de rengeteg jón is.
- Mintha a borzalmas dolgokról szívesebben írna. Összezsúfolódva,
éhezve borzasztó körülmények között a
védett házban, vagy a papa munkaszolgálatos kalandjai, a nagyszülők
meggyilkolása.
- A szörnyűségek is az élethez
tartoznak. Ha valaki ezt nem akarja tudomásul venni, és csak rózsaszín
dolgokról ír, akkor az nagyon pesszimista, mert azt hiszi, az emberiség
menthetetlen.
- A 44/45-ös történeteiben szereplő nem zsidók, nem nagyon segítenek a
reménytelen helyzetbe került zsidó honfitársaikon. Olyasmiket ír, hogy
kiköpnek, amikor látják, elviszik őket és a többi. Most pedig visszajött ebbe
az országba, ahol kiköptek, ahonnan hagyták elvinni, meggyilkolni rokonai jó
részét. Sikerült magában lezárni a múltat?
- Iszonyú dolgok történtek
akkor. Több olyan embert ismertem, aki visszajött a munkaszolgálatból vagy a
haláltáborból, ám megölték a kisfiát, a kisleányát, a feleségét. Ki lehet ezt
heverni? Mégis valahogy új életet kezdett itt. Nekem még ma is kegyetlenül fáj,
hogy a nagyszüleimet meggyilkolták. Ám a világ változik. Új generációk nőttek
fel. Akik egészen másként gondolkodnak. Az előítéletek, a zsidóellenes érzelmek
el fognak tűnni a földnek ezen részéről is.
- Megjavulnak az emberek?
- Nem, azt azért nem hiszem.
Ám más kérdések lesznek fontosak.
- Nézze a VIII. kerületet, ahol zsidók már nem élnek, annál inkább
cigányok. S milyen előítéletességgel kell megküzdeniük..
- Még egy darabig talán. S azt
se felejtse el, velük nem ismétlődhet meg, ami a zsidókkal. Egyébként én ebben
a kérdésben optimista vagyok. Mert ha valaki a mai világban az előítéleteket
élezi, akkor az a tegnapban él. És nem lehet a tegnapi világban tartani sokáig
az embereket. Legfeljebb még egy-két generáció és higgye el, vége.
- És akkor eljön a szép világ.
- Miért ilyen ironikus? Nem
hiszi? Egyébként tudom, hogy nem lesz „szép”, se jobb, de más.
- A könyveiben másként ír ezekről a dolgokról. Talán ott is elnéző, de
mintha kevésbé bízna az emberek változásában.
- A globális gazdaság korában
a faji kérdés teljesen értelmét veszíti. Lehet, hogy aki itt él másként érzi,
mert itt még akadnak olyan csoportok, amelyek fajgyűlöletre uszítnak. Látja,
Olaszországban már nincsenek ilyenek. S mert én mégiscsak ott éltem, nincs a
fejemben, hogy ez létezik. És ez nem is változik meg, amíg nem találkozom
ilyesmivel.
-
Viszonylag későn kezdett
írni. Addig érlelődött a téma, a józsefvárosi zsidók élete?
- Egy szép napon, amikor egy
Singer regényt olvastam, belémhasított, ha ő írhat ilyet Lengyelországról,
ahonnan származik, én is írhatnék arról, ahonnan származom. És akkor az
ikertestvéremmel nekikezdtünk. Ma - természetesen egészen - másként csinálnám.
Abból a régi stílusból elég Egy szép napon el is határoztam, ezentúl másként
írok. A Hó és a bűn, amellyel nemrégiben megnyertem a legrangosabb olasz
irodalmi díjat teljesen eltérő az előzőektől. Ez nem azt jelenti, hogy elvágom
magam a gyökereimtől. Az első elbeszélés négy rabbiról szól, aki felmászik egy
hegyre...
(Pesti Sólet, 2017. október.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése