Árvíz Budapesten és az ő közönsége

Budapesten árvíz van.
E azt jelenti, hogy a folyó feljön.
Mi, nézelődők pedig lemegyünk hozzá és csodáljuk

Árvíz - homokzsákok Almásfüzitőnél

Karánsebesy Lukács és Fényi Tibor

Atlantisz

Azért a víz az úr

A víz lassan kezdett emelkedni. Eleinte mindenki azt gondolta, hogy ez csak egy szokásos gyors zöldár. Aztán elöntötte a rakpartot, félig az Akadémia épületét – s mire összehívták a helyzetet értékelő, gyors reagálású operatív bizottságot, már a Parlament kupolája is alig látszott ki. Ekkor a képviselők három napos vitát kezdeményeztek arról, hol is legyen az új országgyűlés. Volt, aki Rákos mezejét ajánlotta, hogy ott csónakázzanak, miközben tárgyalnak, mert már az is víz alatt állt. Más Mohács térségét proponálta. Egy független a Kékest hozta szóba, mint ami a legtovább fogja bírni, de azt lehurrogták, arra hivatkozva, hogy az utazási költségtérítésbe nem fér bele, hogy oda lehajózzanak rendszeresen.
Közben a Meteorológiai Intézet azt jelentette, hogy a víz rendületlenül tovább fog emelkedni, minimum a Mont Blanc csúcsáig, vagy még tovább, úgyhogy mindenki vegyen gumicsizmát, esőkabátot vagy esernyőt magához, ha elindul valamerre.
Néhány komoly lap abbéli véleményének adott hangot, hogy a kormány ármánya lehet minden mögött, és mondjon le. Egy másik jeles vizimentő – igaz kicsit kellemetlenül sipító fejhangon – azzal kürtölte tele a világot, hogy miközben a magunkfajta úszni sem tud, a magukfajtának meg úszóhártyája és kopoltyúja is nőtt. Talán direkte ők öntötték rá a magunkfajtára ezt a sok vizet.
Közben megalakult a Noé Hajózási Vállalat, amely csinos kis lakóhajókat bocsátott azok rendelkezésére, akik úgy gondolták, ez az egyetlen megoldás maradt. A golfpályákat üzemeltető cégek részvényei sokat estek, miközben több iskolában bevezeették a kötelező úszásoktatást. A Nagy Áradás negyedik, vagy ötödik napján, az akkor már vízhatlan papírra nyomott bulvárlapok bemutatták Dundikát és Győzikét, amint kacsás uszógumival pancsolnak valahol a Vereckei hágó magasságában. Az elnyűhetetlen és élelmes Anettka színre vitte két televízióban is, a legújabb kétrészes fürdőruha kollekcióját, amelyre már most felvesz előrendelést.
A kívánságműsorokban mint többen Haydn Vizizenéjét küldték kedvesüknek. És jelentkezett egy komoly szervezet, amely a vizigótok utódjának nevezte magát, és követelte, hogy minden hatalmat a vizigótok kapjanak meg, különben körbepisilik a Kossuth téri tavat.
Közben a víz lassan mindent ellepett. A halászok szövetsége blokád alá vett egy halfeldolgozót mert kevesellte az ajánlott átvételi árat, majd tiltakozása jeléül kéttonnányi kis cápát szórt szét egy nagyáruház kikötőjében.
Az Operában este vizibalett és a magyar Olimpiai Bizottság elnöke egy reggeli tévéműsorban kifejtette, hogy nagyon sok pénz kell a következő viziolimpiai felkészülésre, különben szárazon maradunk.
Időközben a rendkívüli bizottság megállapította, hogy azért a víz az úr- és erről sajtótájékoztatót is rendeztek. Az ellenzéki párt szóvivője ezt kikérte magának. S este több tévé kerekasztal beszélgetésén közölte, hogy mindez manipuláció.
Közben pár millióan megfulladtak, mert elhitték, amit mondtak nekik, hogy nyugodtan maradjanak otthon, semmi baj nem lesz, csak el kell kergetni a kormányt és helyreáll az élet.
A Nagy Árvíz tizenkettedik napján Kököjszi azt mondta Bobojszának, hogy most már zárja el a fürdőkád csapját. És pár nap alatt minden felszáradt.
Dési János

Cigány a gáton

Azért a víz az úr?

Pakoljuk a zsákokat a gát legtetején, a víz valóban már a bokánkat gyaldossa, bármelyik pillanatban átcsaphat, vagy átszakíthatja a védvonalat, és akkor lesz nemulass.
A homokzsák rakás, a gátmagasítás első pillanatra nem tűnik túl bonyolultnak – de a másodikra kiderül, hogy nem mindegy hova, mennyire megtöltött zsákok kerülnek, hogy harántiránt sikerül e felrakni, vagy éppen a túloldalon feltörő buzgárokat elszigetelni. Mert a gát igazi ellensége ilyenkor már a buzgár.
Lapátoljuk a homokot, töltjük majd cipeljük fel a zsákokat. A nagy izgalomban csak az az egyetlenegy ember nyugodt, aki irányít minket – kis adóvevőjébe suttog néha valamit. És rendületlenül mutatja, hárman szaladjanak és gyorsan odapakoljanak, öten emberek ide. Gyerünk már. Mutatja a teherautó sofőrnek, meddig tud behajtani, hogy még ne vigye el a víz. Elzavarja a bámészkodókat, mert egyrészt akadályozzák a munkát, másrészt, ha szakad a gát és futni kell, nem kellenek ide még a lábatlankodók is. Szaktudása érezhetően elismerést vált ki, nincs visszabeszélés, pofázás, hajtják végre a feladatot az ittlévők parancsszóra.
Szusszanásnyi cigiszünetre ülünk le pár percre. Kérdezzük, honnan ért ehhez? Mióta csinálja?
Éppen egy hete. Munkanélküli, mint a legtöbb cigány ebben a legkeletibb magyarországi településen. Talán néha akad napszám, házkörüli munka, de mostanában az is nagyon ritka. Dolgozott gyárban. Rég volt. Mikor jött a víz, elsőként a munkanélkülieket küldték ki a
folyópartra – ti úgyis ráértek felkiáltással. Kis közmunka. Éppen egy hete volt. Azóta ha két éjszakát végigaludt, a többit itt tölti. Vizügyesek az első két nap megmutatták, mit hogyan kell, aztán mentek tovább a Nivájukkal – máshova is kell a szakértelem. Amikor negyednapra egészen feljött a víz és minden épkézláb embernek ki kellett jönnie ide segíteni, már egyértelmű volt, hogy rá kell hallgatni, ő tapasztalta ki, hogyan kell dolgozni. Így lett ő a főnök.
Amúgy - rágja bajusza szélét és úgy mondja csak nekünk, a messziről jött és mindjárt továbbszáguldó városiaknak – örül, hogy ő az, akinek a közreműködésével megóvják most a falut. De azért azt is sejti, amikor elmegy a víz és visszahúzódik a mindennapi medrébe, akkor ő megint csak egy koszos cigány lesz. Egy munkanélküli, aki biztosan még lop is.
Veregetjük a vállát, hát nézzen körül, ő itt megbecsült vezető, aki talán még az agronómusnak, a buszsofőrnek és a kocsmárosnak is parancsol – a hatóságoktól még walkie-talkie-t is kapott. Ha újra normális idők jönnek, ezt biztos soha nem felejtik el neki. Nélküle nem tudnák a népek, mit kell tenni most, amikor ilyen nagy a baj.
- Hülyék vagytok ti fiúk! – legyint, bepöccinti a csikket a vízbe. A zavaros, koszos, hömpölygő Tiszába, amely fákat, döglött állatokat, az előbb egy egész tetőszerkezetet sodort magával. - Újra csak büdös, segélyleső, élősködő, tolvaj leszek. Na, de elég a lebzselésből emberek, mindenki fogja a lapátját és gyerünk. Meg kell mentenünk a falut.
Dési János
- PS. Tudom, a kép egy másik városban egy másik árvíznél készült. De az ember vagy zsákot rak vagy fényképez. A történet azonban ugyanaz marad.