Berlin és az S-Bahn

Berlini fiatalok itt

Berlin és felette az ég - Der Himmel über Berlin

A sínbohóc és a C kosaras melltartó

A 17 és fél milliárd forintos közbeszerzési eljárás tárgya az Alsó-Felsőpuszta és Felső-Alsópuszta közti vasúti szakasz biztosítóberendezéseinek a XXI. század követelményeinek megfelelő karbantartása és korszerűsítése. A közbeszerzési pályázaton indulhat az a cég, amelynek  jelentős gyakorlata van a tojáskeltetésben, referenciaként fel tud mutatni melírozást és sasoon-vágást. Szintén fontos feltétel, hogy a cég vezetésében legyen olyan hölgy amelyik C kosaras melltartót hord valamint legalább egyszer már életében utazott kötött pályás közlekedési eszközön. Ha vonaton is ült már egyszer, akkor az természetesen jutalompontot ér. A17 500 000 000 eljárást elnyerő köteles a megjelölt határidőig a munkát megfelelő minőségben átadni, különben szörnyen összevonja a hatóság a szemöldökét.

O. Éva naplójából: Tegnap nagyon érdekes délelőttöm volt. A fodrászatba, ahol dolgozom bejött az az úr, akit nagy Audi hoz, elég kis borravalót szokott adni, vagy még azt sem, ámde mindig belecsíp a fenekembe és megkérdezi, mikor végzek. Ám most az kérdezte, nem akarok e egy kis pénzt keresni. Mondtam, hogy de persze. De csak délutánra tudom vállalni. Azt felelte, sebaj és a mellemet stírölte tovább. Gondoltam, hogy vagy lekeverek neki egy pofont vagy megmondom mikor végzek, mert szerintem az Audi hátsó bőrülésén nagyon jó lehet.

Akkor némileg zavarban megkérdezte, hogy ugye C kosaras melltartót hordok. Azt vágtam a fejéhez, hogy kicsit rámenősnek tetszik lenni, azért mégiscsak jó ha van egy kis udvarlási szakasz is. Mire ő, hogy majd annak is eljön az ideje, de akkor lehetnék vezérigazgató-helyettes a cégében és akkor a MÁV-tól kapunk majd nagy lovettát. Itt írjam alá és hogy ültem e már kötöttpályáson. Kinevettem, hogy szado-mazót pénzért sem vállalok. De ő csak erősködött tovább. Végül kaptam tőle egy villamosjegyet, hogy mindenképpen menjek két megállót. Aláírtam, és holnap vezérigazgató-helyettes leszek, vár rám, két festés, egy melír és egy ondolálás. Valamint őt is le kell szopnom – állítólag a szopás a vezérigh. feladata.

Sínbohóc ügynök jelenti a képviselői klubból: Miután a szociális bizottság hölgy tagjainak a cipőjéből a megfigyelt kereszténydemokrata képviselő úr kiitta az összes pezsgőt, majd megmutatta, hogy az alkotmányügyi hölgytagjainak a melltartóját a fogával ki tudja nyitni, odaintette a vasút vezetőjét és csak annyit mondott neki, minden el van rendezve, a pénzt kis címletekben kérem a venezuelai számlámra átutalni.

Újságcikk: Kormányunk és annak vezetői éjt nappalá téve dolgoznak azért, hogy az egyszerű zembereknek jobb legyen. A minap jelentették be, hogy  17 és félmillirád forintot sem sajnálnak a dolgozók vasúti biztonságára.

Kovács III. Ferenc próbaidős MÁV krampácsoló megunta, hogy a váltó nyikorog Alsó-Felsőpuszta elágazásánál és egy kis maradék disznózsírral megkente. Azóta minden ok.

Az EU legutóbbi vizsgálata az az Alsó-Felsőpuszta és Felső-Alsópuszta közti felújítást példaértékúnek tartja, O. Éva kapott az Audistól nagyobb borravalót és pár névjegyet. A képviselő úr feltűnően hízik.

Nehéz gyermekkor

A bajuszos néni hüje

A felnőttek valamiért azt hiszik, hogy jó gyereknek lenni. Hogy a gyerekkor az nem más, mint egy könnyelmű, vidám dolog, ahol gondoskodnak rólad, vigyáznak rád, semmi felelősség, meg effélék. Pedig a felnőttek is mind voltak gyerekek – kár, hogy elfelejtették milyen volt az nekik.
Például, amikor először mentünk a Balatonra nyaralni, fél éjszaka a redőny rései közt beszűrődő fényt lestem, hogy mikor kezd már pirkadni, hogy indulhassunk. De az Istennek nem kezdett. Persze a felnőttek kedélyesen horkoltak az ágyukban, miközben én csak virrasztottam. Már azt hittem, sohasem lesz reggel és akkor sohasem megyünk nyaralni – pedig többen mesélték, hogy az egész jó. Végtelenül hosszú éj volt, mintha sohasem lenne vége. Jó, persze egyszer csak reggel lett, és a Déliből elindultunk a Balatonra. És tessék, nem olyan gőzmozdony húzta a vonatot, mint a moziban, hanem valami piros, büdös dízel. És rögtön jött az elején egy alagút, és sikongattam ahogy azt kell, erre egy mérges, kövér bácsi majdnem orrba vert. Aztán leértünk Földvárra, ahol rögtön nem kaptam fagylaltot és az ebédhez is csak nagy könyörgéssel jutottam egy Utas üdítőhöz – amitől viszont fél napon át böfögtem.
Közben a felnőttek zöld üveges Kőbányait ittak, láttam olyat is aki három gombócot – vanillia, puncs, citrom – fagyit vehetett magának és senki sem szólt rá, hogy biztosan begyullad a mandulája, és meg fog fázni.
Azt mondanom sem kell, hogy a víz hideg volt és nem szabadott belemennem, vagy nagyon gyorsan ki kellett jönnöm. Az úszógumim kilukadt és ráadásul a fürdőgatyám igen kínosan nézett ki, tehát én benne még kínosabban. Két nap múlva meg, amikor már hétágra sütött a nap, akkor valami szörnyű büdös krémmel akartak bekenni, meg vigyázzak a napon, mert leégek.
Vacsora előtt természetesen nem szabad lángost enni. Viszont vacsora után meg már nem bírok. A szabadtéri moziban nem nézhetem meg a Piedonés filmet, mert az tizennégy éven felülieknek való. Hiába mondom, hogy már a Sanyi is látta az osztályból, mert neki irtó jó. Mert elváltak a szülei és vagy a régi apukája vagy az új anyukája, de megengedi neki. Amúgy következő évben, amikor meg már megnézhetem akkor a Sanyika persze már a kétcsillagos filmről mesél és én a Piedonéval semmire nem megyek, mert azt már a lányok is unják. A menők tudják, hogy az Élni és élni hagyni-ban ki a Dzsémsz Bond, én meg még azt sem tudom, hogy mi az a Dzsémsz.
És amikor a bajuszos néni elkap a folyosón, hogy jaj, mennyire jó nektek, hogy itt nyaralhattok, ha tudnátok nekünk milyen nehéz volt, de legalább már nektek nem olyan, akkor nyilván arra gondolok, hogy ha eddig azért nem is volt olyan rossz, de ettől a bajszos nénitől egészen rémes. És ha még abba is belekezd, hogy egyem csak szépen meg ozsonnára a mézes-vajas kenyeret, mert nekik olyan nem jutott soha, ráadásul az még nagyon egészséges, akkor biztosan arra gondolok, hogy, ha már felnőtt lennék, feltétlenül a néni fejére borítanám az egész vajas-mézes kenyerekkel teli tálat, ráadásul leönteném a kakaóval és a citromos teával is. De mert gyerek vagyok, ezt sem tehetem meg már megint.
Dési János