Éjszakám a nappalod - új sikergyanús film Budapesten

A nagy film. Éjszakám a nappalod. Dési András György és Móray Gábor rendezi (operatőr Csukás Sándor, producer Kántor László) . Na és a színészek, pl. Czukor Balázs, Pálos Hanna, Anger Zsolt, Scherer Péter)

Ezúttal a budaörsi reptéren.

Sz. István hazatér

Sz. István zavarodottan morzsolgatta hosszú szakállát. A határőr már vagy két perce vitatkozott vele, hogy nem engedheti be az országba, mert nincs érvényes útlevele és ne tartsa fel a sort és különben is ne játssza itt az uralkodót, különben sem lehet fegyvert, kardot, élőállatot behozni. Sz. István még egyszer nekifogott, hogy ezt az országot itt ő alapította 1014 évvel ezelőtt (Szent Pista, már ezertizenhárom? Hogy szalad az idő – kiáltott fel Gizella, de senki sem figyelt rá a nagy kavarodásban.) de határőr mégiscsak elküldte. Sz. István szomorúan bolyongott tovább, éppen azon gondolkodott, hogy szerez egy fehér lovat cserealapnak, ahogy azt régen is csinálták, amikor egy érces hang szólította meg:

- Ide figyelj te kisöreg, ha van zsugád én beviszlek oda, aztán egy barátom meg továbbvisz olaszba vagy németbe. Na? A bigédet is viheted magaddal – nézett Gizella felé – de felárért itt is hagyhatod – kacsintott hozzá.

Sz. Istvánnak ugyan nem volt pénze, de végül aranyért megegyeztek az embercsempésszel, aki öt perc alatt behozta a párt Magyarországra, ötezer forintot fizetve annak a határőrnek, aki az imént visszakergette őket. „Holnap kilenckor legyetek a Keletinél, onnan megyünk tovább” – intette Sz Istvánékat és visszafordult egy újabb fuvarért.

A dombok, a folyók, talán még a fák is ismerősek voltak nekik, de annyi minden megváltozott mióta utoljára itt jártak.

Némi gyaloglás után egy templomhoz értek. Sz. István, úgyis mint főkegyúr, határozottan bekopogott az ajtón. Hosszas dörömbölésre egy kócos nő dugta ki a fejét, s rájuk se nézve hadarta: a plebános úr nincs itthon, a jövő héten tessék érdeklődni.

Sz. István belekezdett, hogy ezt a templomot ő építtette, miután felvetette a néppel a kereszténységet és cserébe most csak egy kicsit megpihenni szeretnének.

A kócos nő erre felvidult és elhúzta a rekeszt, és boldogan kiabált hátrafelé: Ottó, Ottó, nem hiszed kik vannak itt. Jaj de boldog vagyok, gyere gyorsan. Ők azok. Jaj, jaj. Majd a vendégek felé fordult: Már vártuk magukat.

Sz. István kihúzta magát, hogy na azért. Hiába, vannak el nem évülő, el nem feledhető emlékek.

A plebános boldogan vezette őket be a házba, és csak annyit kérdezett, hogy elég lesz-e a fény.

A fény? Mihez?

Hát a kameráknak.

Sz. István rögtön kapcsolt. Nemhiába tartották széles látókörű, Európához csatlakozó, korszerű uralkodónak.

Ja, a kameráknak. Vagy úgy. Tudja ez egy olyan valóságshow, ahol rejtett kamerákkal dolgozunk, most is lát minket az egész ország. És szavazhatnak is, hogy továbbjut-e ön kedves Ottó és pályázhat arra, hogy a Lócitrom együttessel együtt klippet forgasson vagy kiesik. A konyhát és a főzéstudományt valamint a bort külön pontozzuk – tette hozzá.

Gizella tisztelettel nézett az urára. Az Ottó névre hallgató plebános nagyot csípet a kócos nő fenekébe, és azt súgta a fülébe, hogy rendeljen valami finom pizzát és javitsa fel kecsöppel egy kicsit. És vegyen egy üveg rizlingszilvánit is.

Sz. Istvánék két boldog napot töltöttek kegyúri birtokukon mielőtt továbbindultak volna, Ottó még mindig várja az értesítést a nyereményről, de már megvette a Lócitrom együttes összes CD-jét

Kínai fickók - jó arcok

Előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, több emberen avagy Bűn és bűnhődés Nagyfán

 Nagyfai Börtön és Fogház, Szeged-Nagyfa

 A nyilatkozat 

 'Alulírott M. Pál (Békéscsaba, 1949. 09. 29.) hozzájárulok ahhoz, hogy a Nagyfai Börtön és Fogházban, újságírónak nyilatkozzam, és az általam elmondottak írásban, sajtóban, valamint riportként rádióban elhangozzon. Szeged-Nagyfa, 1993. február 16. M. Pál, AA-63-74 nyt. sz. elítélt` 

 A bűnhődés 

 A köpcös börtönőr vigyázba vágja magát, tiszteleg és úgy jelenti a parancsnoknak, hogy M. elítéltet éppen most teszik tisztába. Libero pelenkát kap, ami sokáig bírja, lesz időnk beszélgetni. Kattan a zár a rácsos ajtón, két markos fiatalember már rángatja is le a tolókocsit az emeletről a mozgásképtelen M-mel. A fegyőr segít betolni a kocsit a szobába, ahol beszélgetni fogunk; majd kimegy, ránkcsukja az üvegajtót, kintről figyel arra, nem kell-e közbelépnie valamiért.
M. olyan ideges, hogy percekig megszólalni sem bír. Remeg a keze, elvörösödik a feje. A parancsnok-asszony cigarettával kínálja: 'De csak kettőt adok` _ teszi hozzá. M., a Nagyfai Börtön és Fogház kórházának lakója, aki ha kitölti teljes büntetését 2006. augusztus 25-én szabadul lassan megnyugszik. (A riport 1993-ban készült, 2006 akkor még elérhetetlen távolságban volt.) Orvosi leleteket vesz elő, amelyekből kitűnik, hogy deréktól lefelé megbénult, anyagcseréjét kontrollálni képtelen. Állapota várhatóan tovább fog romlani, hacsak egy erre alkalmas polgári intézményben nem kap megfelelő ellátást. Eddig négy kegyelmi kérvényét és két óvását utasították el.

 A bűn 

M. Pál 1986. augusztusában feleségét, annak szülei kertjében, tucatnyi késszúrással megöli. Össze-vissza szúrkálja az asszonyt, míg tőrének pengéje a VIII. csigolyába beékelődik és ketté törik. Az ítélet szerint: 'Megyeri Pálné íly módon történő megölése után a vádlott a megcsonkult tőrt a földbe szúrta, az anya öléből kiesett öt hónapos korban lévő csecsemőt magához vette, majd erre alkalmas helyen, kemény tompa felszínű tárgyhoz, nagy erővel csapta oda a gyermek fejét. Ezen erőbehatás következtében a gyermek koponyáján három egymáshoz közeli részén törés következett, amely a halált okozta.` 

A halott gyermekkel menekülni kezd, több kerítésen átmászik vele, míg a harmadik szomszédnál otthagyja az összeroncsolt, élettelen testet. Kocsijába ül, s a közeli erdőbe hajt, ahol egy magas fára már korábban odakészítette a kötelet saját magának. A gyilkosságot időközben megölt felesége szülei felfedezik, értesítik a rendőrséget. Két rendőr rövidesen a nyomára akad.
 M. Egy tisztás szélén áll a kötél alatt. A rendőrök megadásra szólítják fel. Nem felel, pillanatok alatt felmászik a fára, fejét az előre elkészített hurokba dugja. A rendőrök először megpróbálják ellőni a kötelet. Pillanatokon belül kiderül, hogy így nem menthetik meg. M.-et M. fa alatt álldogáló kocsijában találnak egy kést. Egyikük felmászik a fára és elvágja a kötelet. M. körülbelül két percig lóghatott. Eszmélet lenül zuhan alá 10-12 méterről teste. Két csigolyája törik el.

 Az előzmények 

 M. Pál zaklatott élete során volt technikus, majd beteghordó a békéscsabai kórházban, nevelőtanár egy szakmunkásképzőben, biztosítási ügynök. Több iskolába is belekezd, majd otthagyja. Végül 1984-ben a Gyógypedagógiai Főiskolán szerez diplomát, később elvégez a Műegyetemen egy műszaki oktatói kurzust. Tizenkilenc éves korában átesik egy tbc-n, majd egy fertőző májgyulladáson. Hosszú ideig áll ideggondozói kezelés alatt. Paranoid tüneteket állapítanak meg nála többször is. 1986. április végén elmebetegségi szintet elérő paranoid reakcióí miatt kórházba kerül.
 'A kezelés hatására a heveny pszichotikus tünetei megszűnnek, de személyiségzavara megmarad. 1985 májusában megismerkedik egy kolléganőjével, akivel 1985. augusztus 24-én Debrecenben összeházasodnak. 1986. május 31-én gyermeke születik. Az úgynevezett apás szülést színes fényképeken örökíti meg.
A bírósági ítélet szerint: 'Két héttel a szülést követően a vádlott szexuális igényeivel jelentkezett. A sértett nem engedelmeskedett, ezért a vádlott tettleg bántalmazta, illetőleg megfojtogatta.` A feleség ezután visszaköltözik szüleihez. M. pedig ismét bekerül a sümegi kórház idegosztályára. Miután kikerül, elhatározza, hogy elutazik feleségéhez és megpróbálja rábeszélni, hogy költözzön vissza hozzá.
Az ítéletben az olvasható, hogy előre elhatározta, ha a nő nemet mond, akkor a gyermekkel együtt megöli, majd öngyilkos lesz.
Késeket rak a kocsijába, útközben kinéz egy fát, amire felakaszthatja magát. Az autó vontatókötelét felköti egy magas ágra, hurkot csomóz rá. Felesége családjához megérkezve, mindenkit illőn üdvözöl, s ajándékot ad az asszonynak. Két kis szobrocskát. Mindegyiken egy női alak. Az egyik címe 'Tiszai szél`, a másiké 'Anya gyermekével`. Feleségével, aki a gyermeket a kezében tartja, az udvar végiben beszélgetnek. A szülők  minden eshetőségre készen a közelben maradnak. Érdeklődtek az orvosoktól a férfi elmeállapotáról és azt a választ kapták: Az ilyentől jobb elválni.
Időközben vendégek érkeznek a házhoz. A szülők velük félrevonulnak. M. ekkor öli meg feleségét és gyermekét.

 A bűz 

 M.-t eszméletre téréséig a Debreceni Orvostudományi Egyetem Intenzív osztályán őrzik, majd a tököli börtönkórházba szállítják. 'Ekkor már sérülésemből adódóan széklet és vizeletürítési problémáim, valamintt az alsó végtagok bénulása jelentkezett. Erről a felületes orvosi vizsgálat nem vett tudomást. Ekkori gyógykezelésem abból állt, hogy beraktak a kórterembe és senki, de senki _ a ritkán megtartott viziteket kivéve _ felém sem nézett. Tisztántartásomról elítélttársaim gondoskodtak` _ számol be M. a vele történtekről. Majd így folytatja számtalan leveleinek egyikében: 'A belőlem folyamatosan és kontrolálhatatlanul ürülő székletem és vizeletem miatt saját bűzömben feküdtem, amit elítélttársaim is nehezen viseltek el. Végül kikéredzkedtem a zuhanyozóba. Elítélttársaimm egy tolókocsival kitoltak a zuhanyozóba, egy székre ültettek, hogy végre megtisztálkodhassam. Erre a főorvos úr azzal bélyegzett meg, hogy nem tartom be az orvosi utasítást.`
 Közben visszaszállítják Debrecenbe, hat hónap rendőrségi fogda után megszületik az elsőfokú ítélet. Egészségi állapota időközben egyre romlik, mind nehezebben mozog. A börtönben előfordul, hogy társai a büdös miatt megverik. Pszichés panaszai is erősödnek, ezért beszálllítják az elmemegfigyelőbe. Közben perújítási kérelmét, törvényességi óvás iránti kérelmét elutasítják. A felfekvésektől tüdőgyulladást kap, kiújúl fiatalkori tbc-je. Gyógyulás után visszaszállítják Szegedre.
 'Mivel nem tudtak ápolásomról megfelelően gondoskodni, az elviselhetetlen bűz miatt, valamint , hogy bénaságomról meggyőződjenek, lábujjaim közé éjjel WC papírt dugtak és azt meggyújtották zárkatársaim. Bár bénaságom miatt nem éreztem semmit, kisebb égési sebeket szereztem, mait nem mertem a felügyeletnek elpanaszolni, mert csak nehezebbé tették volna elítélttársaim amúgy sem könnyű helyzetemet.`
M. a fogságban is megpróbál egyszer öngyilkos lenni. Felakasztja magát a zárkaajtó zsanirjára. De időben észreveszik. Végül Nagyfára, az egykori kényszerelvonó helyén létrehozott börtön kórházába kerül. A parancsnok Dr. Bakó Erzsébet őrnagy a nagyfai börtön és fogház parancsnoka. M. kegyelmi kérvényeit támogatja, egészségi állapotára való tekintettel. Hiszen egy speciális polgári intézményben esetleg helyzetének jobban megfelelő ellátást kaphatna.
- M.-mel az a baj, hogy időnként teljesen elhagyja magát _ mondja. _ Semmihez sincs türelme. Félbehagy mindent. Hiába mondom neki, ha ki akar innen kerülni, meg kell tanulnia ellátnia magát.

M.

 M. lassan megnyugszik.
 _ Tisztában vagyok azzal, mit követtem el _ kezdi. _ Bár a kislányomat nem bántottam. Higyje el, a büntetésem szempontjából ez úgyis mindegy, akár be is vallhatnám. El akartam vinni az én szüleimhez, hogy ők neveljék fel. Miközben menekültem vele közben sérült meg.
 M. szenvtelenül beszél, mintha valaki egészen másról lenne szó.
_ Minden az elméletem miatt történt _ lapozgat egy kockás füzetbe. _ Eszerint a nő tart a végtelenbe, a férfi tart a nőhöz, miközben állandóan nyugatra tartanak. Mi viszont megsértettük ezt az elvet, mert Veszprémből költöztünk Debrecenbe, tehát pont fordítva - ezen vesztünk össze. _ M. nem is próbál meggyőzni. Inkább a lényegre tér:
_ Bár itt lelkiismeretesek az orvosok, de szeretnék olyan helyre kerülni, ami inkább megfelel az állapotomnak. Engedjék el a hátralévő büntetésemet. Legrosszabb esetben változtassák határozott idejüre az életfogytiglant.
_ Hogy hívták a lányát? _ szakítom félbe. _ Anna Rita _ válaszolja olyan hangsúllyal, mintha valami nagyon illetlent kérdeztem volna. Majd tovább magyaráz lehetetlen egészségi állapotáról, arról, hogy gyakran semmihez sincs kedve, napokig depressziós. A börtönparancsnok közbevág: Miért nem tanul angolul, ha egyszer kikerül valamiből meg kell majd élnie.
_ Igenis tanulok: I am John Davidson from Los Angeles. Could you tell me, where is the nearest travel office? - kérdi tökéletes kiejtéssel itt, a nagyfai börtön kóráházában. _ Tudom ez nem elég, mormolom is magamban a szavakat , de azzal is zavarom a többieket _ teszi hozzá.
Majd újra visszatereli a beszélgetést elhagyott medrébe: A célom, túlélni ezt. Ha kikerülök innen, a MÁV kórházban állítólag egy év alatt megtanulhatnék járógéppel járni. Meg akarokitt bent még bánni tanulni a számitógépekkel - erre építeném az egzisztenciámat kint.
 _ Mit szeretne leginkább? - kérdem.
_ Magamhoz vennék egy kisfiút vagy egy kislányt. Bár ez úgysem megy. Pedig tanítanám őket szépre jóra.
 _ És ha nem engedik ki a büntetése lejárta előtt? 
_ Benne van a pakliban _ mondja olyan hangon, mint akivel ilyen nem fordulhat elő. _ Akkor igyekeznem kell itt kibírni.

*

M. Pál további sorsáról nagyon kevés ismerettel rendelkezünk. Bár a lényeget hozzátehetjük ehhez a régi riporthoz. 1997 őszén M. büntetését félbeszakították, a legújabb kegyelmi kérvényének az elbírálásáig. Ilyet akkor szoktak, ha valaki nagy valószínűséggel reménykedhet az államfői kegyelemben. Vagy ha menthetetlen, halálos beteg, a közelgő véggel.

M. Pál 1998 tavaszán, otthonában halt meg - hogy utolsó szavai, gondolatai a megbánásé lettek volna, arról a dolog természeténél fogva, semmit sem tudunk.





'Bár küldene rá megbánást a sors, mardosó bűnbánatot, amely összetöri a szívét, elűzi álmait, olyan bűnbánatot, hogy írtózatos kínjai között már a kötél vagy a víz mélye rémlik fel előtte! Örömmel fogadná, hiszen a kín és könny is - élet!.` Dosztojevszkij:Bűn és bűnhődés.

Éjszakám a nappalod az RTL Klubban - alap beszámoló

Klubrádió - Reggeli gyors - az utazó személyzet fényképezkedik

A bűvös szék - avagy mondjunk-e mindig igazat

A bűvös szék egy rég feledésbe merült, innovatív magyar találmány. Egy Karinthy nevű feltaláló tervezte, s alkotta meg. Aztán évekig nem volt a termékre szükség, gyártót sem találtak rá – hiszen minek pénzt költeni az igazmondást elősegítő székre egy olyan országban, ahol senki sem hazudik? Ám mindig akadnak lelkes befektetők, olyanok, akik pénzt és időt sem sajnálnak akkor, ha a fejlesztésről van szó. Különben is, ott a nagy amerikai piac – ha ügyesen csináljuk, szétkapkodják.

Tesztelés céljából kiraktuk hát az előtérbe.

-          Csodás kis fotőj – nézegette Medveczky M. Medve – jól jönne nekem is otthon egy ilyesmi – udvarol a cégvezető Emu Emmának.

-           Igen, akkor kedves Medvecky próbálja ki és foglaljon helyet benne.

-          - Köszönöm – huppan bele az állat – hű, ezt nagyon elkúrták ám. Ez annyira vacak, hogy még. Talán Malackának jó lenne, mert az egy hihetetlen nagy barom. Disznó létére. Az ő óljába még be lehetne lökni, mert annak már úgyis mindegy.

Természetesen ebben a pillanatban nyit be az ajtón Malacka. Aki sivító fejhangon fejti ki véleményét.

-         -  Jaj, édes Medvém, milyen kis tréfás alak vagy te. És milyen jól megy a szemed színéhez ez a karszék. Nosza, hadd csusszanok én is bele.

És csusszan, majd így folytatja:

-         -  Ez a Medve nemcsak kövér, de agyilag is elzsírosodott. Minek kellene az én csinos ólamba egy ilyen puff? Inkább egy jó muff. Haha, mint ez az Emu Emma. Esténként kedvemet tölteném vele, aztán mehetne mosogatni. Háromszoros röf-röf e tervre.

-        -  Miről is magyaráz itten kedves Malacka? – érdeklődik Emu Emma, kedvesen mosolyogva. Mire Malacka, mint egy igazi lovag fölpattan és úgy folytatja:- - Tudja nagysád, fantasztikus ez a bútordarab, máris érzem, hogy hozámnőtt. Hogy szükségem van rá. Oly jó lenne, ha segítene elhelyezni az én kies lakomban. Aztán vacsorálnánk, közben Kantról, Hegelről társalognánk, miközben finom óbort kortyolnánk.

-          Beszélhetünk róla. De elég kényelmes tényleg? Vagy igazítsunk rajta? – ravaszkodik Emu Emma és visszanyomja a székbe a disznót, aki így szaporázza tovább:

-          Na persze, Hegel és Kant. Nevetnem kell. Ezzel a kis döggel nekem egészen mások a terveim. Megdöntöm és kész. Vacsorára meg ha már nagyon muszáj, rendelek egy pizzát. Oszt jónapot. – és elégedetten tápászkodik kifelé. S így adja. – Azt hiszem egy lazacos pennével kezdünk, majd könnyű, habos karpacsót szervírozok kiskegyednek, s utána tán egy szarvasfilé – áfonyamártással, hozzá halk Mozart. No és Kant meg Hegel.

E ponton Medveczky M. Medve is úgy érzi, be kell kapcsolódnia kebelbarátja oldalán, s lelkesen teszi hozzá, a maga nagyvilági módján:

- Tudja Miss Emu, az én Malacka barátom művelt és okos társalgó, egy igazi gurmet, főz, mint a Túrós Lukács és ért a filozófiához, mint egy Lukács György. Szerintem ki ne hagyja ezt az estét. Minden pillanatát élvezni fogja. – S ezzel beül a székbe, s mintha mi sem történt volna fűzi hozzá: Illetve, főz, mint Lukács György és ért a filozófiához, mint Túrós Lukács. Moslékot ad, ha valamit. Beszéd helyet röfögni fog csak. És már az előszobában letapizza, meg a bugyijába próbál begyúlni. Élvezni azt a pillanatot fogja csak, amikor végre lefejti magáról ezt sertést és becsapja maga mögött az ólajtót.

És Emu Emma csak mosolyog azzal a szép szemével, és arra gondol, hogy a a Karinthy nevű feltaláló mégiscsak tudott valamit a világról.