Soros György, Göncz Árpád és Fodor Gábor emlékezik Vásárhelyi Miklósra

Most mutatták be a CEU nagy előadótermében Kozák Gyula könyvét a százéves Vásárhelyi Miklósról.

Emlékeztem, hogy több interjút is csináltam Vásárhelyivel - ezeket keresgéltem, amikor a kezembe akadt az az  összeállítás, amelyet halálakor, 2001. augusztusában írtam a Népszavába (2001. augusztus 4, Népszava, Szép Szó 3. o.)

A kolumnás összeállításból most csak három interjúrészletet, visszaemlékezést emelek ki, Göncz Árpád köztársasági elnökét, Soros Györgyét és Fodor Gáborét. (És a történelmi tényekhez az is hozzá tartozik, hogy Fodor Gábor volt az, aki segített, hogy Sorossal beszélni tudjak.)

Vásárhelyi Miklós a Népszava cikkének fotóján

És mindjárt az interjúkat is előszedem, mert felettébb izgalmasak, A Soros-Alapítvány működéséről, illetve a sajtószabadságról beszélgettünk bennük. De kezdjük a megemlékezésekkel

Soros György leginkább nagyon jó itélőképességért, megbizhatóságáért, szókimondásáért tisztelte Vásárhelyi Miklóst, akire most úgy emlékszik, mint akire mindig lehetett számítani.

„Milyen nagyra tartottam az közismert. Az alapítvány tulajdonképpen az ő vivmánya. Amikor elkezdtük, ő volt az én megbizottam, bizalmi emberem. Nemcsak irányította az alapítványt, hanem ő súgott is nekem, hogyan lépjek fel a magyar hatóságokkal szemben. Aztán amikor létrejött az alapítvány ő lett az egyik legfontosabb szereplő a működésében. Fantasztikus eredményeket értek el. Jól emlékszem, mikor Budapesten jártam beszélgettünk arról, mit lehetne csinálni és amikor legközelebb odalátogattam már meg is csináltak mindent. Hogy sikerült nekik, nem is tudom.”

Göncz Árpád volt köztársasági elnök sok emléket őriz Vásárhelyi Miklósról, de a legfontosabbnak azt tartja felidézni, milyen jelentős volt részvétele az ötvenhatos események alakításában. „Vásárhelyi Miklós nélkül a forradalom nem úgy alakult volna, ahogy. Miklósnak jelentős szerepe volt Nagy Imre véleményének formálásában, a Nagy Imre kormány működésében s abban, hogy Nagy Imre meghozta döntését: magáévá tette a forradalom eszméit és haláláig kitartott mellette.

Persze nem egyedüliként - ott dolgozott vele egy kisebb kör, a nagyimrések - de ő nélkülözhetetlen volt abban a csapatban, hiszen mesterien tudta értékelni a politikai helyzetet, s abból következtetéseket levonni.

A forradalom bukása után osztoznia kellett társai sorsában, velük együtt ítélték el. Együtt ültünk a börtönben. Miklós soha egy pillanatig nem tántorodott el ‘56-tól, mindvégig kitartott ‘56 mellett, a forradalom egyik legfontosabb képviselőjévé vált.

Részben az ő nevéhez is fűződik Nagy Imre újratemetése, mindig is sokat tett Nagy Imre emléke feltámasztásáért, életben tartásáért.

A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítójaként, nem elégtételt hanem igazságtételt kívánt, nem bosszúvágy vezérelte, hanem azt akarta, hogy ‘56 elfoglalja a magyarság tudatában azt a helyet, amit megérdemelt. A megtorlás idején megpróbáltak bemocskolni a forradalmat, ám amikor elérkezett az ideje Miklós tudta, mit kell tenni azért, hogy az igazság kiderüljön.

Irodalmi működéséről talán nem kell beszélnem, egészen kiváló újságíró volt. A Soros Alapítvány képviselőjeként személyesen is sokat tett Magyarországért.

Miklós életműve talán valmennyiünké közt a legfontosabb. Biztos vagyok benne, ahogy a történelem majd kirostálja az emlékezetből a percemberkéket Miklós megmarad, fényesen, ragyogóan” - mondta Göncz Árpád, volt köztársasági elnök.

Fodor Gábor először a Bibó szakkollégiumban találkozott Vásárhelyi Miklóssal a nyolcvanas évek közepén. Vásárhelyi Soros Györgyöt kalauzolta el oda, aki akkoriban hozta létre magyarországi alapítványát. Vásárhelyinek kulcsszerep jutott abban, hogy Soros György mindig is megkülönböztetett figyelemmel fordult a szakkollégium felé, segítette tagjait, így a mai miniszterelnöktől (Ez a cikk írásakor is Orbán Viktor volt éppen - DJ.)

kezdve sokan köszönhetik neki, hogy lehetőséget kaptak például külföldi egyetemeken tanulni.

„Rám Vásárhelyi Miklós fantasztikus bölcsessége hatott leginkább - emlékezik Fodor - Persze ismertük már korábban az életútját, tiszteltük, amiért még a börtönt is vállalta azokért az eszmékért, amelyekben hitt. De nagyon tetszett nekünk, hogy ő nem akart csak a múltban élni. Bízott a jövőben, a fiatalokban, kereste a változás lehetőségeit. Az évek során egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egy olyan ember barátságát nyertem el, aki borzasztó józanul gondolkodott, a saját életét is képes volt kritikusan szemlélni. Nem próbált semmit sem szépíteni a múltjából. Engem az az emberi nagyság fogott meg benne először, hogy a saját hibáival is szembe tudott nézni. Kiméletlenül beszélt a tévedéseiről is. Mindehhez bölcsesség, irónia társult. Nagyon szerettem vele megbeszélni a világ dolgait, jó, hogy sokat tanulhattam tőle. “

Árpi bácsi - a Klubrádióban is

A Klubrádióban az "Árpi bácsi" című könyv kapcsán emlékeztünk Göncz Árpádra.

 

Árpi bácsi - könyvbemutató Göncz Árpádról

Kedden az Örkény könyvesboltban mutattuk be az Árpi bácsi kötetet, amelyben a Göncz Árpádról szóló történeteket, emlékeket, anekdotákat gyűjtöttük össze. Mert sokszor a kis történetek mondják a nagy emberekről a legtöbbet.
"Emléket hagyok itt, mely ércnél maradandóbb!" - idéztük a kötet mottójaként Horatiust. És tényleg - ezek a visszaemlékezések többet érnek bárhány szobornál.
Külön öröm, hogy Göncz Árpád három gyermeke is eljött a bemutatóra. és szerencsére jó sokan azok közül, akik szerepelnek a könyvben, no meg érdeklődők, Árpi bácsi hívei.
Mindenkinek köszönöm.
Szerencsére, jó sok kép készült, most Dési Áron felvételeiből pár, aztán folyt. köv. még.

Arra lesz a dedikálás

Göncz Benedek Árpi bácsi unokáinak is bespájzolt a könyvből

Mécs Imre, Gulyás András, Göncz Kinga és egy kicsi Göncz Annamáriából

Szegvári Kati megint igen jól keverte a lapokat

Vágó István is elmondta az ő sztoriját

Kósa Magda pár nagyszerű történettel és egy jó kis levéllel szállt be a közösbe

Dési Illés

Dési András

Révbíró Tamás is nagyon jó sztorit adott elő a királynőről, Zsuzsa asszonyról és a kalapokról

Kováts Kriszta elemsélte, hogyan ünnepelték meg az elnök születésnapjait

Hiller István, mint közönség

A szerző

Kőrössi P. József a Noran Libro vezetője

Göncz Kinga és Annamária

Gulyás András az Elnök közeli munkatársa volt

Tóth Zoltán nagyon sokat segített a könyv elkészítésében

A Göncz családnak, sok-sok szeretettel

Lóránt Lujza Szigeti Tamás képének a felhasználásával tervezte a címlapot

Megjelent az Árpi bácsi című könyvünk Göncz Árpádról

Már a könyvesboltokban.
Tessék sietni, mert a végén még elfogy :-9

Göncz Árpád temetésén

A magyar szürke 48 árnyalata a Klubrádióban - Dobszerda Váradi Julival

A beszélgetés maga:




 Dési János, a Népszava és a Klubrádió munkatársa nagy munkába fogott: lexikonná varázsolta össze a magyar közélet 48 prominens alakjának pályaképét – jobbról is meg balról is. A magyar szürke 48 árnyalatából megtudhatjuk, ​ki mit gondolt egészen másként vagy esetleg ugyanúgy, mint ma. Egyiküket, másikukat füllentésen is rajtakapjuk. És akit szeretünk a kínálatból, abban tényleg megbízhatunk? ​Kiderül a mi kis politikus határozónkból. ​A szerző temérdek tanulságos dokumentumot is csatasorba állít a politikusok jellemvonásainak ​felvázolására. E​bben Pápai Gábor sietett Dési segítségére: minden résztvevőről készített egy-egy ​jellemző karikatúrát. Így Önnek mindössze erre a kis politikushatározóra van szüksége, hogy ​szerencsésen túlélje az áprilisi választásokat! ​

Gálvölgyi János ajánlása:​

 ELŐSZÓ, AVAGY „CETERUM CENSEO”
 … mindjárt az elején be kell vallanom, elfogult vagyok a szerzővel. Kedvelem. Szeretem az írásait. Rádiós jegyzeteit, beszélgetéseit abban a bizonyos egy rádióban. Személyesen nem sokat találkoztunk, és ha igen, akkor sem jutottunk túl az udvarias köszönésen. Egyetlen komolyabb beszélgetésünkre emlékszem, amikor egy nyári estén, egy balatonszárszói kertben, kukta sapkában állt egy kondér mögött mint önkéntes szakács, és arról társalogtunk, hogy eléggé átsült-e a szürke marha. Apropó, szürke marha. Ezt a könyvet olvasva, Nagy Lajos „Képtelen természetrajza” jutott eszembe. Ő abban valós és kitalált állatokról ír. Dési János ebben a könyvében valós és kitalált (ebben az esetben „de jó, ha nem lenne”) politikusokról ad pontos, élet-karrier-pályaképet. Megmutatja, ki honnan indult, hová jutott és néha minek… A politikus=ciki, írja a szerző egy helyen. Érdemes-e róluk írni, majd olvasni róluk? Érdemes-e megtudnunk, hogy közülük többen jelentkeztek a Színművészeti Főiskolára sikertelenül, és most a „Nemzeti Parlament” színpadán ripacskodnak. Érdemes-e tisztázni, hogy kiflibe vagy sós stangliba haraptak-e bele? Érdemes-e megtudnunk, hogy mit mondtak húsz évvel ezelőtt, és mit hablatyolnak ugyanazzal a szájukkal ma? Érdemes-e egyetértenünk a szerzőnek azzal a kijelentésével, hogy „a mi elnökünk Göncz Árpád”? Az utóbbira a válaszom igen. Az előtte feltett kérdésekre a választ eldönti a kedves olvasó. Annyit segíthetek, hogy szerintem a helyes válasz: igen. Hiszen együtt élünk velük, mint a kutya a ráragadt bogánccsal, és bárhogy rázzuk magunkat, nem szabadulunk tőlük, de legalább többet tudunk meg róluk, mint amennyit ők el szeretnének árulni magukról. „Ceterum censeo”: el kell olvasni!

Göncz 90 - mazel tov

Göncz Árpád elnökről más írások itt