Fotolexikon - fotoalbum

2015. február 7., szombat

Schweitzer József kilencvenedik születésnapja

(Demecs Zsolt felvétele)

2015. február 6., péntek

He is Langlet’s secretary , she is Wallenberg’s interpreter

A rendszerváltás idején még relatíve szabad és liberális napilapot, a Magyar Nemzetet 1990 után az új hatalom hamar megszállta. Némi tanakodást követően kineveztek egy fickót előbb főszerkesztő-helyettesnek, majd főszerkesztőnek.
Az illető úr az újságkészítéshez ugyan nem nagyon értett, de nagy mellénnyel foglalta el a hivatalát. Tudta, hogy ő most „elvtársilag” van oda helyezve, sok mindent szabad neki.
Azt, hogy a lapnál mit tett, most hagyjuk is. Ám, hogy a kapukon túl, arra vesztegessünk pár szót.

Egy szép napon, nem feltétlenül szín józanon, hazafelé ballagott. S valahol a Rákóczi tér környékén, mely vidék azokban az években még a rosszleányok egyik fő vadászmezejéhez tartozott, vitába keveredett néhány hölggyel.
A ma már nehezen rekonstruálható perpatvar állítólag valahogy úgy kezdődött, hogy a polgári napilap főszerkesztője, persze szigorúan civilben, mintegy írói munkássága részeként, felkérte az örömlányokat, legyenek szívesek ingyen leszopni őt, ő ugyanis egy jelentős főszerkesztő.

Szó szót követett, a stricik is odagyűltek. S miután kevéssé voltak járatosak a sajtó bonyolult rendszerében, egyszerűen csak alaposan elverték a hepciáskodó, potyázni akaró klienset. Annyira jól, hogy annak eltört a lába.
Be is szállították rögvest a baleseti sebészetre. Ám egy nagy közös kórteremben helyezték el, meglehetősen kényelmetlen körülmények közé.
A főszerkesztő méltatlankodott, hogy egy ilyen jelentős főszerkesztővel, mint ő nem lehet így bánni. Különszobában akarta kivárni a műtétet.
Végül a lap egészségügyi tudósítója elintézte a kényelmesebb egyágyas szobát.
Nem sokkal később, talán, hogy bezsebelje a dicséretet, a tudósító felkerekedett meglátogatni főnökét. De az bizony nem a levegős külön kórteremben feküdt, hanem a túlzsúfolt tömegszálláson.
Szaladt az újságíró az osztályvezető orvoshoz, hogy hiszen megígérték...
- Nos, valóban – vakarta meg az orrát a sokat látott doktor –, át is tettük. Csakhogy az történt, hogy amikor a különszobába bement az ápolónő, a páciens felszólította, hogy miután ő egy főszerkesztő neki jár, hogy … Hát, mit tehettem volna, visszahozattam ide, itt legalább szem előtt van.

2015. február 4., szerda

2015. február 3., kedd

Momentán Orsi: János utca negyven

Mert egyszer negyven is voltam.

2015. február 2., hétfő

Meddig legyünk fideszesek?

Legyünk fideszesek. De komolyan! Mi ebben a vicc? Jó, tudom, mi fideszesek különös fából vagyunk faragva. De azért már a régi latin mondás is úgy tartja, a fideszes nem születik, hanem lesz.

Az egyik nap még mondjuk MSZMP-s, vagy hót liberális, a másik nap meg kinéz az ablakon és elábrándozik rajta, milyen jó lenne, ha itt egy szép tóra nyílna a kilátás. Egy igazi, saját tóra. Na, ahogy ezen töri a fejét, pesze kell mennie dolgozni. Kócolni a csövet, igazítani az égőn, bekötni a gázt. És közben csak azon morfondírozik, hogy miért nincs neki egy tava. Vagy egy-két megyéje, jobbágyostúl, papostól, tanítostúl - hiszen megérdemelné. Vagy egy szép nagy disznóhizlaldája, hozzá, sok-sok európai uniós támogatással. Esetleg még egy balatoni kikötő és két Rolls-Royce. Másoknak is van, azok sem különb gázszerelők nála. A focit is szereti, a szotyolahéjat meg olyan messzire tudja köpni, hogy csuhajja.

És ahogy így ezen morfondíroz, megjelenik előtte egy egész picike Kövér László. De nem nagyobb, mint az ujjam begye. Ott táncol a franciakulcs mellett, hunyorog és integet, hogy gyere, gyere. Mindened meglesz, csak add el a lelked a Fidesznek. Ha odabelépsz, úgysem lesz oylan nagyon sok szükséged rá.

Ám itt emberünk megtántorodik, túl nagy lenne az ár. Mert ugyan jó ha van egy tavunk, egy ürkilövő állomásunk, kikötőnk, háremünk vagy egy egész Operaházunk otthon - azért fideszesnek lenni, azért az milyen? Hát, hogy néznének rá a többiek a kuglipályán, vagy a söntésnél. És különben is, egy Operaházzal csak baj van, meg a kövér nő is ott énekel. Kell a fenének.

Igenám. De este az asszony megint kezdni. Hogy nézd a kis Rogán is belépett és azóta napról napra nő a palotája a Pasa parkban, még locsolnia sem kell, meg cipelnie azt a nagy szerszámosládát, mint neked. És azt hiszed, én nem szeretném, ha a gyerek Louis Vuttin tornazsákot hordhatna? Szerinted, milyen az már neki, hogycsak neki nincs ilyenje az osztályban?

És, hogy a kis Lázárka a minap is eldicsekedett vele, hogy kapott megint egy kastélyt, meg is invitálta az összes gyereket az osztályból - hát ide hívjuk majd vissza őket? Hát nálunk még egy toronyszoba vagy egy lovagi bálterem sincs.

“Apukám, szedd össze magadat”. És itt megint megjelenik a picike Kövér László, de olyan hegyesre van fenve a bajusza, hogy az egy liberálist is felszúrna.

És bülbül szavavakat gurguláz fel kacagva: na, te gázszerelő? Akarsz Gucci táskát? Kell neked egy magánrepülő? Akarod, hogy a kölköd a saját lábán állva a legdrágább magániskolába járhasson?

És aki ismeri a gázszerelők lelkét, az nem lepődik meg a folytatáson. Hát szereti az is a családját. Persze, hogy nem bírja tovébb nézni, hogy az övéinek már egy rohadt Rolexre sem futja. És tegnap sem volt vacsorára lazac, a homár is fogyóban.

Fel is veti az ivóban a haveroknak, hogy mit szólnának hozzá, ha legközelebb átugranának Új-Zélandra egy Zámbó Jimmy koncertra. Mindenki huzogatja a vállát. Ketten ugyanis már a múlt héten is voltak Új-Zélandon. Látták a Fásy Ádámot is, nem egy nagy ügy. Florida is uncsi már, ráadásul, ott még valami hülye nyelven is beszélnek. Ezek ketten mindent unnak mostanában, igaz, már fél éve Fidesz tagok. Azóta az egyiküknek két lépcsőháza van a házához. Egy felfelé, egy meg lefelé. A másiknak - aki alapszervezeti titkár persze - három. Egy felfelé, egy lefelé, egy hogy bámulják csupán.

És a kis Kövér megint megjelenik, ott szaladgál a féldecis poharak és söröskriglik között a pulton: egyik kezében egy szép trafik, a másikban egy vízművek - és nyujtogatja az emberünk felé, hogy melyiket akkarja.

Közben az élet is zajlik, a Fő utcán lévő csinos, frissen felújított üzlethelyiségből kidobják az addigi bérlőt, Vida Ildikó fényes csizmájával megtapossa, miközben apró korbácsával üti is, de csak azért mert megérdemli. A helyet meg a kis Rogán lefoglalja máris magának, kap hozzá milliárdos állami támogatást, persze EU-s forrásból, szigorú elszámolás mellett és megnyitja az Erény és becsület múzeumát. Alakul.

Ne lepődjünk meg tehát azon, hogy emberünk, aki már nagyon szeretne végre egy vitorláskikötőt a balatoni mellé a tengerre is, nem bírja tovább, és enged a táncoló, lidércként újra és újra feltünő, arasznyi Kövérnek. Apró tenyerébe csap hát és hetyként kérdi: Hol írjam alá?

Másnap délelőtt mogorva rendőrök érkeznek, és szegényt bilincsbe verve elviszik. A rabszállítóban már ott van jónéhány ismert alak, láncra fűzve. Ugyanis emberünk nem hallgatta reggel a Klubrádiót, így ne értesült arról, hogy Orbán megbukott és a, na, szóval, aaaa ……..- de ezt már úgyis tudják, átvette hatalmat.

De addig is: Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.