Ezermester - a leleményes ember, aki minden technikai
problémát megold, a buheráló magyar, aki előtt nincs megoldhatatlan feladat. b.,
A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának barkácsoló
folyóirata.
*
A kort, amelyben élünk a barkácsújság is jól jellemzi.
Vegyük le a polcról az Ezermester 1966. évfolyamának júliusi számát (egy szám
ára 2 forint.)
A „kár eldobni” című rovatba Csillag Ferencné küldött be egy
tanulságos, fényképekkel illusztrált kis ötletparádét azzal, mit is kezdhetünk
azzal a hálóval, amelyben a krumplit vittük haza. Ugyanis az a
„burgonyatároláson kívül sok más célra is felhasználható.” Kár lenne eldobni -
véli a szerző. Lehet belőle ugye
labdatartó, ha varrógéppel sűrű öltéssel középszalagot varrunk rá. Kitűnően
alkalmas lágytojás főzéséhez, erre lehetőleg sárga hálót használjunk, mert az
fest a legkevésbé. Legcélszerűbb, ha zsineget kötünk a hálóra és azt kézben
tartjuk a pár perces főzési idő leteltéig, nehogy a forró vízbe essen, esetleg
meggyulladjon a háló. Retikülben nagyszerűen elfér, mint bevásárlószatyor. de a
kedvencem, hogy „ha nincs otthon hajháló, ideiglenesen a «krumplineccünk» is
megteszi. A kimosott hálót vágjuk körül a fejünknek megfelelő méretre, és a
végeit dolgozzuk el, esetleg gumit is fűzhetünk bele. Kerti munkánál is hasznos
ez a barkácshajháló, nem hullik a haj a szemünkbe. Dauer után is jobban
megmarad a berakás, ha hajunkat éjszakára hálóval védjük.” A szerző ötleteit
100 forintos utalvánnyal honorálta a szerkesztőbizottság.
És most nézzünk egy 150 forintot érő ötletet, amelyet
Billiczky Tibor küldött be Pécsről. Az elmés kis szerkezettel Trabantunkat
védhetjük meg. A dolog egyszerű, a lényeg, hogy egy bojler-higanykapcsoló
szerkezetre van szükségünk, amit beforrasztunk a kormány alá. (Akinek nincs
otthon felesleges bojler higanykapcsolója, az nem tudom, hogy védi meg a
Trabantját.) Aztán ha jön a rabló és
brizgálja az autónkat akkor a higany elmozdul, zárja az áramkört, megszólal a
kürt. „Aki rossz szándékkal közeledik, erre biztosan elmenekül.” - állítja a szerző.
Lapozzuk át a betonvasból készített kagylófotelt, inkább
vegyük „Legegyszerűbb sörnyitó”-t. Amikoris egy keményfa rúdba ütött, majd a
túlsó oldalán elgörbített lelaposított szeget alkalmazunk. Csupán az a fontos,
hogy a fej ne legyen kisméretű. Máris kész a sörnyitónk. Erre mondta tán a
jeles szerkesztő, Martos Gábor egykor, hogy olyan nincs, hogy valami ne lenne
sörnyitó.
Búcsúzóul pedig egy praktikus ötlet utazóknak. „Hosszú túrán
ugyanis gyakran előfordul, hogy megreped a gyújtáselosztó háza. Ha autójavitó
nincs is a közelben, olyan hivatal bizonyára akad, ahonnan egy darab
pecsétviaszt kérhetünk. Az óvatosan felmelegített elosztófej felé tartjuk a
pecsétviaszt, majd gyertya lángjában megolvasztva csepegtessük a repedésre.”
Bizonyára.
