A kortárs magyar
irodalom egyik legkitűnőbb szerzője, Závada Pál újabb izgalmas, a múltról (is)
szóló kötettel jelentkezett. A Hajó a
ködben a háború előtti egyik leggazdagabb magyarországi család sorsát
mutatja be: a csepeli óriásgyárakat birtokoló Weiss Manfréd família
megmenekülését idézi fel a holokauszt idején. Persze, még ha helyenként meglehetősen
hűségesen követi is a valódi eseményeket, a könyv ahogy ezt Závadától már
elvárjuk, nem csak történelem, hanem alapvetően izgalmas regény, személyes
sorsok, szerelmek, intrikák sora is.
|
Szerzőnk a Kótelnál |
Még akkor is, ha Závada regényeinek keretét általában a
történelem adja. A múlt, a maga sok letagadott rémségével és hazugságával. „Az egész huszadik századi történelmünkről
nagyon hiányos a tudásunk, és ez különösen igaz azokra az eseményekre,
amelyekkel kapcsolatban a legtöbb bűntudatunk kéne, hogy legyen” – mondta
egy interjújában. Amikor kizökken az idő – s az elmúlt századokban mikor nem
kellett volna azt a kizökkent időt valakinek helyretolnia – akkor sok olyan
választás elé kerülnek az emberek, amelyeket a boldog békeidőkben
elkerülhetnek. Gyakran élet és halál kérdésében kell dönteni. Sokan sokszor
álltak a rossz oldalra, tudatlanságból, butaságból, az erkölcsi érzék jóhiányából
vagy éppen nacionalizmustól, rasszizmustól fűtötten. Az utókor ezeket a
döntéseket nem egyszer „történelmi hibának” nevezi és a kínos ügyeket igyekszik
letagadni vagy éppen tisztára mosni az elkövetőket a szembenézés helyett.
Klasszikus példája ennek Závada művészetében az Egy piaci nap című regénye, illetve az ebből készült színdarab,
amelyet még mindig telt házakkal játszanak a pesti Radnóti Színházban, amelyik
a második világháború utáni egyik magyarországi pogromról szól, amikoris
holokausztot túlélt embereket vernek agyon egy kis magyar településen, a
felheccelt, elszabadult emberek.
|
Éppen itt üldögéltünk, amikor e-mailon megjött a könyv címlapja- |
A regény, és a színdarab, Kunvadason játszódik, de aki csak kicsit is ismeri a történelemnek
ezt a szeletét az hamar rájön, hogy az 1946-os kunmadarasi pogromot rekonstruálja, meglehetős pontossággal. Ám
azzal, hogy fiktív helyre teszi, egyrészt megnyitja a lehetőséget a szerző
előtt, hogy szereplői nevében gondolkozhasson, érezhessen, beszélhessen –
anélkül, hogy számon lehetne rajta kérni, hogy „hát aztán azt honnan tudja.”
Másrészt egyetemessebbé teszi ez az írói eszköz a művet. Ez ettől kezdve nem a
kunmadarasi szégyenteljes gyilkosság, ahol túlélő zsidókat gyilkolnak meg
brutális kegyetlenséggel a szomszédaik. Hanem annak a története, hogy a tudatos
uszítás, a politika gátlástalan ellenséggyártása milyen következményekkel
járhat.
Amíg a kunmadarasi/kunvadasi történet egyszerű, hétköznapi,
sokszor iskolázatlan falusi emberek között játszódik, a Hajó a ködben-nek a
fontos szereplői a magyar elit tagjai.
A csepeli Weiss Manfréd Művek Magyarország legjelentősebb
ipari kompelxuma. Weiss Manfréd halála után lányainak a férjei (a vők) veszik
át az irányítást, köztük a legtehetségesebbnek tartott Chorin Ferenc. A magyar ipar egyik legfontosabb szereplője, Horthy
közeli ismerőse, a vagyonos osztály egyik közismert tagja.
Sikertörténet, bárói rang, közmegbecsülés, a legvagyonosabb
úri osztály életmódja, felsőházi tagság, politikai befolyás és kapcsolatok a
legfelsőbb körökkel.
S bár a család tagjai – kevés kivétellel – már sem hitben
sem lélekben nem zsidók, bizony 1944-ben mégiscsak azzal kell szembesülniük,
hogy egyszercsak megint „zsidók”’ lesznek és nem iparbárók.
A „zsidók” osztályrésze pedig ekkoriban Magyarországon a
kifosztás, összegyűjtés, deportálás majd a megölés.
De van-e elég kapcsolata, ereje, ügyessége és pénze ennek a
hatalmas családnak, hogy megmeneküljön?
Az, hogy a gyáraiakat átengedik a német haditermelésnek egy
idő után már kevés.
A zseniális üzletember, a legfelsőbb körök tagja Chorin
egyszercsak egy ausztriai táborban találja magát.
A vég, úgy tűnik, feltartóztathatatlanul közeleg. Szegény
vagy gazdag? Befolyásos vagy nímand? Mindenkire ugyanaz vár.
Ám ekkor, ahogy az életben is, a könyvben is, feltűnik egy
furcsa SS tiszt, Kurt Becher, aki szokatlan
üzletet köt Chorinon keresztül a családdal.
(Kurt Becherről magyarul Lévai
Jenő, a vészkorszak egyik első történésze, írt egy érdekes könyvet: A fekete SS fehér báránya címmel.)
A tét nagy. Az életük. Hány embert menthetnek meg, hány kerülhet
fel arra a vonatra, amelyik elviszi őket Magyarországról? Jöhet-e az egyik
fontos szereplő szeretője is – mert persze a szerelmi szál ennek a Závada
regénynek is igen fontos része, ahogy valószínűleg az életnek is -, vagy ő már
nem fér be? És az ügyvéd, aki tető alá hozza a megállapodást? És lehet e hinni
egy náci tisztnek? Vagy megegyeznek vele, átadják a vagyonukat, aztán kivégzik
őket? Esetleg itt kellene maradniuk és segíteni másokat, amíg és ahogy lehet,
felhasználva nevüket, vagyonukat, kapcsolataikat? És el szabad-e fogadni a
náciktól egy tisztes vagyont, amivel aztán új életet lehet kezdeni a szabad
világban? Esetleg, ha már megtartani nem lehet, a magyar államnak kellene adni
a gyárat, mint a magyar nemzeti vagyon egyik igen fontos részét?
|
Yad Vashem - az elpusztitott zsidó közösségek névsora. Tótkomlóson született szerrzőnk.
|
Rengeteg kérdés, és elég, ha csak egyszer mellényúlsz,
véged.
S hogy a könyv elég závadás legyen, ahhoz az is kell, hogy
miközben meglehetősen pontosan követi a valódi eseményeket, megjelennek benne
kitalált szereplők is, akik olyan finoman illeszkednek a történetbe, hogy
olvasó legyen a talpán, aki rájön, kik is ők. Miközben gondolataikon,
érzéseiken keresztül a valóságot ismerjük meg.
És ami a legfontosabb, a Hajó a ködben nem történelmi
tanulmány, hanem egy izgalmas, fordulatos, változatos regény az eltagadott
magyar/zsidó múltból. Sok fordulattal, izgalommal. Egy igazi Závada regény.
(Pesti Sólet, 2019. augusztus)
Dési János