A D- Day, partraszállás Normandiában - képes beszámoló

Kemény Zsófi és Horváth Gege a Slam Poetryn Kovács Béláról

Novák Eszter Kerényi Imre újabb ötleteiről - no és a buzizásról is

Király születik. Viktor lesz belőle. Aztán jön a kullancs

Farkasházy Tivadar újra belefog Szárszóba

És még itt pár kép a nevezetes találkozóról

Gárdos Péter és a Hajnali láz - meg a svéd krimik és a magyar viszonyok

Berlin szembenéz a múltjával

A Tündérkirálynő lányának tanácsai, földi halandók számára

Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem, szél hozott szél visz el – forgatta meg varázspálcáját a Tündérkirálynő kisebbik lánya.
Közben lesütötte a tekintetét, az apró ráncok a szeme körül mosolygósan futottak szerte. Mintha csak egy szappanbuborék olvadna szét a levegőben, minden könnyedén működött – érezték, a varázslat sikerült.

 Hiszen még szinte ki sem mondta az utolsó varázsszót a Tündérkirálynő kisebbik lánya, máris a levegőbe emelkedtek, mint egy pille. Lassan szálltak az erdő fölé, vidám mókusok integettek utánuk a fenyőfák ágairól. Egyikük még egy mogyorót is odahajított nekik, jó lesz az még a hosszú úton. Egy madárfióka tátott csőrrel bámult utánuk. Nem is csoda, a tojáshéj még a fenekén, nem látott ő még olyat, hogy egy fejedelmi tündér csak úgy repkedjen a budai parkerdő fölött egy közönséges földi halandóval. De ők csak suhantak a légen át, a langy szellő az arcukat simogatta, mit sem törődtek az alattuk hagyott világi forgataggal, pedig a Széna térnél megint nem működött a lámpa. A keresztbe-kasul megakadt autók mind ott álltak és dudáltak és káromkodtak a sofőrök és egymás kurva anyját emlegették. És akkor egyszercsak az autósok meghallották azt a finom suhanást, ott a hegyek, az erdők felől. És ahogy meglátták, ahogy azok ketten boldogan repkednek a légben, megértették, illetlenül viselkedtek, így nem szabad.

És megcsókolta egymást azon nyomban a BMW-s meg a skodás és szent esküvéssel megfogadta, ezentúl nem beszél csúnyán, nem haragszik a felebarátaira és nem karcolja össze Wertheim kulccsal a dukkózását. De fentre mindebből semmi sem jutott el. Csak az a boldog, megfoghatatlan, semmilyen nyugalom. Egy bárányfelhő szélén megpihentek. Lógatták lefelé a lábukat, gyönyörködtek a tájban, föntről minden kicsinek, áttekinthetőnek és érthetőnek tűnt.
A Tündérkirálynő lánya kosárkájába csomagolt egyszerű elemózsiát vett elő, talán ha bélszín volt Stroganoff módra, hozzá friss balatonfelvidéki ambróziát ittak. Megosztoztak a szerény ozsonnán, a morzsát lerázták a földre, nyomában nyílnak azóta is a város legjobb vendéglői. Nagyon jót hallgattak együtt, de ahogy újra és újra belekortyoltak az ambróziás kulacsba, megeredt a nyelvük. A Tündérkirálynő kisebbik lánya az égi életről mesélt. Ahol mindig mindennek megvan a helye, ahol minden működik és klappol. Ahol a dolgok feladata, hogy könnyedén szolgálja a tündérek kényelmét. A boldogság, a szeretet, a nagylelkűség, a báj és a kellem alapkövetelmény. - És aki nem boldog, nem szeret, nem nagylelkű, nem bájos és kellemes? - Talán ne igyál annyi ambróziát – húzta el a kulacsot a tündérlány. – Bizony, aki nem tud boldog, szerető, nagylelkű, bájos és kellemes lenni, azt előbb figyelmeztetésben részesítik, aztán állítólag megvesszőzik, s ha ez sem elég letaszítják a földre. De ezt csak úgy hallottam, ilyen a mi köreinkben nem fordul elő. Hiszen nekünk jó itt. Sok munkánk fekszik ebben az életben.
 

 Kelet felől hirtelen viharfelhők gyülekeztek, csúnya, károgó varjak jelentek meg a látóhatáron, közéjük vegyülve egy-két optimistább dögkeselyű is. De egy gyors intés a varázspálcával és a dörgés villámlásból halk csellószóló vált, a madarakból pedig kezes bárányok. (Ezek gyapját később ügyes kezű tündérek lenyírták és igen drágán eladták, de ez már egy másik történet.) Ekkor a nagy toronyóra hangos bimm-bammolással elütötte a negyednégyet. A tündér riadtan nézett ékkövekkel kivert, kis zseb-homokórájára. - Bocs, de nekem mennem kell. Jó veled, de várnak az enyéim. – s egy kis fuvallat magával rántotta, csak az ott lebegő illat árulta el egy darabig, hogy nemrég még ott ült ő is a felhő szélén. Ahonnan egyébként marha nehéz egyedül lejönni. A tűzoltókat kellett végül kihívni, hogy a hosszú létrájukkal jöjjenek fel a felhő széléig. De ők is nagyon lassan értek oda, mert bár szirénáztak, de a Széna tér közepénél verekedő autósokon csak nagyon nehezen vágták át magukat.

Bagi varázs - avagy, mit tud a Bagázs

Ballagás a Madách Gimnáziumban - Udud Milán beszéde

Viszlát Európa - Szabadság tér és a rendőrroham

Magyarország éppen tíz éve teljes jogú tagja az Európai Uniónak. Tudják, demokrácia, jogbiztonság, a hatalmi ágak szétválasztása, fékek és ellensúlyok rendszere, polgári egyenlőség és a többi. E tízedik évfordulót a budapesti Szabadság téri Európa ellenes emlékmű felállítása miatt demonstrálók rendőrségi elhurcolásával gondolta stílszerűen megünnepelni a Fidesz. Az emlékmű Gábrielestől, sasostúl félbetört oszlopostúl azt mondja, ha majd egyszer áll, hogy Magyarország köszöni, de nem kér Európából. Nem kíván osztozni abban az európai konszenzusban, hogy tartós béke csak a múlttal való őszinte szembenézés után lehet ezen a kontinensen. Az ország aktuális urai erőnek erejével be akarják bizonyítani, hogy itt csak az történhet, amit ők akarnak. Mindenki másnak kuss. Néhány perccel a csatlakozás tizedik évfordulója előtt kösznjünk el egy időre Eurőpától. Viszlát Európa. Jó lett volna veled. Tudtuk volna élvezni az együttlétet. De mi most megyünk vissza a mélybe. Nekünk önkény kell. Diktátort ide, hamar. Ha nincs tatár, török, muszka – akkor saját erőből állítjuk elő az ilyesmit. És nekünk ne tessenek magyarázni konszenzusról, meg polgári jómodorról, késről és villáról. Mi, ha úgy akarjuk akkor a hagymát is hagymával esszük. Mi itten boldogan és öntudatosan hátrafelé nyilazunk, miközben máshol már hadront ütköztetnek.

Viszlát Európa, jó lett volna veled.  De nekünk sötétlelkű diktátorok kellenek, kiskirályok és oligarchák. Ja, és egy gábrieles sas a szabadság egykori terére.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!