A négynapos ünnep kellős közepe, amúgy halottak napja, éppen
alkalmas arra, hogy a közszolgálatinak nevezett médium kegyurai elsöpörjék
azokat a kitartó, és bizonyos szempontból naiv kollegáinkat, akik a valódi
közszolgálatiságért demonstrálnak hosszú ideje.
Ahogy Károlyi Mihályt
is még napfelkelte előtt deportálták a Kossuth térről, hogy helyet
csináljanak a demokrácia, a társadalmi egyenlőség, a szabad választások egyik
nagy ellenségének, gróf Tiszának.
Magunk közt szólva, kit zavart az a pár kitartó ember, aki
egymást váltva régóta ott gubbaszt, mert hisz a szabad és független sajtóban?
Nos, a hatalom képviselőit úgy látszik mégiscsak irritálta mindez. Mint a
szálka a köröm alatt. Miközben a közmédium újabb és újabb mélységekbe száll
alá, ahol pártkomisszárok osztják az észt, ahol nemes verseny folyik, ki tudja
jobban nyalni a kedves vezér és néhány korántsem kedves alvezér alfelét, ott
mégiscsak kellemetlen nap mint nap azzal szembesülni, hogy akadnak még olyanok,
akik szabadon és függetlenül szeretnének beszámolni a hírekről.
Ezért a szokott, sunyi módon távolítják el őket. Na ja, hogy
szobor kell oda, majd ötven millióért. Szobrot minden letakart fejű főbíró mellé!
Virágozzon minden szobor! Imádjuk a szobrokat. Ez a bűnben fogant új alkotás,
bármilyen is lesz, a megtiport, megtépázott sajtószabadság emlékművévé válik.
Annak jelképe, hogy természetesen a diktatúra ( ahogy a fél és negyed diktatúra
is, ha lehet félig vagy negyedik terhesnek lenni) már csak olyan, hogy jobban
szereti, ha kuss van, pofa súlyban. Ahol lehet dicsérni a kedves vezetőt, és be
lehet számolni rendszeresen az ellenzék alávalóságáról. Csakhogy ez az emlékmű
arra figyelmeztet, hogy hohó pajtikáim, azért ez nem teljesen így van.
Mindig akadnak olyanok, akik a képetekbe vágják a
kellemetlen igazságot. Most éppen azt, hogy egy zsebdiktátor jólfizetett
szolgálatában bármire képesek vagytok, gyáva és sunyi módon. Mondjuk,
néhányatokat ismerve, ezen nem is vagyok oly nagyon meglepődve.
Miközben kollegáink százait rúgják ki megint pénzhiányra
hivatkozva készül az emlékmű, amelyre hivatkozva el lehet távolítani az
igazakat.
De ezek a mamelukok annyira buták, hogy még azt sem veszik
észre, annak az emlékművét építik fel, amit pedig lerombolni próbálnak. A sajtószabadságét.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése