A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Párizs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Párizs. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. május 24., vasárnap

Szájból szájba lélegzés

Ilyen a babák élete

Kirakatbaba vekkere hétköznaponként reggel öt óra negyvenötkor csenget. Pár perc szunyálást még enged magának általában, aztán óvatosan kibújik az ágyból, hogy ne ébressze fel a mellette még békésen horkoló férjét, Samut, aki csak tízre megy a vöröskeresztes tanfolyamra, ahol a stabil oldalfekvést és a szájból-szájba lélegeztetést gyakorolják rajta a fiatalok.

Kirakatbaba kióvakodik a konyhába, ahol zsemlyét szel és vajaz, majd szalvétába és fóliába csomagolja a gyerekeknek szánt ozsonnát. A kisebbik egy elit gimnáziumba jár, nagyok a tervei: köztéri lovas szobor szeretne lenni – ha sikerül neki, akkor messze ő viszi a legtöbbre az egész famíliából. Szorgalmasan tanul, készül, nagy a küzdelem. A bronz szakra csak igen sok ponttal lehet bejutni, nyelvvizsga is szükséges hozzá. Meg persze egy csomó összeköttetés, politikai hátszél, kapcsolat, mert akárkiből mégsem lehet lovas szobor. Mindenesetre, ha mégis sikerül neki, akkor az első női lovasszobor lehetne a városban.

A nagyobbik gyermek sokkal léhább, akár még hintaló gondozónak is elmenne. Szereti a játékállatokat, három nagy plüssmedvét is tart otthon, akiket ő lát el, etet és sétáltat. Amúgy jószívű, gyakran látják együtt a Bádogemberrel, a Gyáva Oroszlánnal, és Csutakkal amint a telep szélén rúgják a bőrt. Vagy a pettyest. De labdát sosem.

Kirakatbaba az uzsonnát a konyhaasztalon hagyja a különtornára és a nyelvszakkörre való „Gazdálkodj okosan” pénzzel együtt, hogy a gyerekek befizethessék, amit kell. Közben nagyot sóhajt, drága az élet, minden emelkedik, és ki tudja, mennyire biztos az ő állása. Kevesebb a vásárló, viszont egyre több a kínai kirakatbaba, mi lesz ebből.

Kisétál a mézeskalács házikóból – eltartási szerződés útján jutottak hozzá a boszorkától, aki Jancsi és Juliska sütésből tartotta el magát, amíg még tudta. Most már bedugták egy öregek otthonába, a többi boszorka közé. A mézeskalács itt-ott már foszlik, penészedik. Újra kellene cukormázaztatni az egészet. Mindig van valami.

Kirakatbaba feltolakszik a fél nyolcas varázszőnyegre. Persze rettentő nagy a tömeg, lökdösődnek a népek. Lasan araszolnak csak előre, akkor a dugó. Kirakatbaba dohog magában, hogy másnak honnan futja saját, vadonatúj perzsa varásszőnyegre vagy éppen a szuperelegáns csiga vontatta hintóra.

Beérve a nagyáruházba felveszi a munkaruháját és mire megszólal a nyitást jelző duda, már meg is beszélte a szakszervezeti bizalmi Fekete Babával, hogy ha nem javulnak itt a körülmények akkor még a végén sztrájkot szerveznek, mint a vonat-terepasztalosok. Aztán meg majd nézhetnek a vevők, amit csak akarnak. Persze csak a szájuk jár

Nehezen telnek-múlnak az órák egészen addig, míg a nagy csillagóra el nem üti a zárórát.

Fekete Baba, aki rég elvált, még elmegy a kolléganőivel egy kicsit lazítani a Százholdas Pagonyba. Esetleg mát pohárkával kicsit le is gurítanak. Kirakatbaba picit irigykedik rá, de nem sokat, mert még be kell vásárolnia a Futrinka utca boltban, aztán futnia haza, főznie családnak.

És holnap minden kezdődik elölről. Ilyen a babák élete.

2007. április 30., hétfő

Délután csók


Délutáni csók
Kedves hallgatóim. Mai előadásunk témája a csók. A csók, amelyre például Franciaországban oly könnyen kaphatók a lányok. Ahogy Montaigne írja. „Visszatetsző és a hölgyeket lealázó szokás, hogy kénytelenek az ajkukat odanyújtani bárkinek. Nekem sincs sok hasznom a divatból, mert a világ nincs arányosan felosztva s három szép nő ellenében ötven csúnyát kell végigcsókolnom, amit az én rossz gyomrommal drágán fizetek meg.”
Mint az önök előtt is közismert, már a régi rómaiak háromféle csókot különböztettek meg, Osculum a tisztelet és a megbecsülés csókja, basium a szereteté, és a harmadik fajta a suavium. Nos, ez a legizgalmasabb.
Természetesen mi magyarok is sokat hozzátettünk a csókok rendszerének kidolgozásához. Kempelen Farkas, ki nem csak a nevezetes sakkozót, a Törököt alkotta meg, hanem hangzásuk szerint osztályozta a csókokat, úgymint: barátilag felcsattanó csók, halk csók, és utálatos cuppanás. (Részleteket az érdeklődőbbek elolvashatnak: Mechanismus der menschlichen Sprache, Bécs 1791.)
Biztosan sokan emlékeznek arra a kis közszájon forgó anekdotára, amely szerint Margit hercegnő, a későbbi XI. Lajos felesége, amint sétálgatott megpillantotta az édes szavú, de felettébb rút költőt, Alain Chartier-t, aki édesdeden szunyókált egy padon. Margit, amint kíséretével elhaladt a mitagadás, borszagú, horkoló költő előtt, hirtelen szájon csókolta. Az udvarhölgyek felvisítottak, jaj hogy lehet ezt a rút alakot lesmárolni. Mire Margit így felelt:. „Nem az embert csókoltam meg, hanem az aranyszavakat mondó szájat!”
Persze a csók veszélyes üzem is lehet. A nagy Szókrátesz egyszer így fakadt ki, miközben Xenophón nevű kis barátját oktatta: „Boldogtalan! Nem érted, hogy ha egy szép nőt megcsókolsz, elveszted a szabadságodat és rabszolgává alázkodol? Képtelen leszel bölcs cselekedetekre; mindent elkövetsz, hogy elérhess valamit, amit józan állapotban csak megvetnél”.
Mire a buta Xenophón csak annyit bír kinyögni „Oly nagy bűn lenne egy kis csók?”
Na, meg is kapja rá a választ, hogy attól koldul: „Hát a pók nem kicsi? Mégis ha némelyike megmar, az elméd is elborul tőle.”
Persze régóta tudjuk, nem csak veszélyes csókok léteznek, Párizsról írta le Jean-Petit Fontenille, hogy ott bizony sokszor jobban esik a csók, mint annyi más helyen a világon. Ő különösen a délutáni csókok vágykeltő, már-már isteni jellegéről számol be – mint állítja, alaposan kipróbálta a lehetőségeket, míg be kellett látnia, a délutáni a legjobb. Ahogy fogalmazott,, és ezt kérem, tanulják meg holnapra, Un baiser n’est rien, quand le coeur est muet – Semmit sem ér a csők, ha a szív néma marad.
Ám a szív gyakran nagyot dobban. S ha például híres szobrászok lennénk, mint Rodin és lenne egy oly gyönyörű múzsánk, mint Camille Claudel – akkor biztos ércbe, márványba fejeznénk ki, mit is jelent a csók.
De nem vagyunk Rodin sem. Ám természetesen a félév folyamán még alaposan foglalkozunk a csók, a puszi, a smár legkölünfélébb megjelenési formáival. A viszontlátásra.
Dési János

Emberismereti teszt








Emberismereti teszt


Kérjük, alaposan nézze meg a képet. Számoljon magában háromig, majd válassza ki azt a pontot, amely ön szerint a leginkább megfelel a valóságnak:

A., A képen látható urak tisztességes drogdilerek, akik most várják egy nagyobb szállítmány megérkezését. Az időt kávézással, kisfröccsök kortyolgatásával ütik el, s régi szép emlékeiket idézik fel, amikor még marihuannából is meg lehetett élni, nem kellett heroinnal vacakolni.
B., A képen látható urak veszélyes ellenzéki pártaktivisták, akik most éppen azt tervezik, hogy megzavarják a miniszterelnök felszólalását egy nagygyűlésen. Segédeszközkén sípot, dobot s alkalmanként nádihegedűt alkalmaznak.
C., A képen látható urak atomfizikát oktatnak az egyetemen, s most éppen egy izgalmas maghasadás történetét idézik maguk elé, amúgy szabadidejükben uránt dúsítanak és izotópokkal álmodnak.
D., Két híres művészt látunk, az egyikük absztrakt festő, New Yorkban és Párizsban most az ő képei mennek a legjobban. A másikuk a pétárvári balettban táncol, nagynénje Ruszcsukban élt egy doktor Kvasztics Fedor nevű méltán ismert alakkal,
E., Két állástalan számtantanár találkozik, s egyikük (bal oldalon) azon elmélkedik, hogy vajon miből fizesse ki az esedékes gyermektartást egykori iskolája testnevelő tanárnőjének.
F., Egy internetes hírportál két publicistája, kik fejüket most azon törik, mégis, kibe köthetnének bele, kibe rúghatnának egy jó nagyot, kit alázhatnának porig, kit tehetnének tönkre. A megoldás két percen belül az eszükbe fog jutni. Akkor tollat és papírost kérnek a pincértől és rúgnak, aláznak – de porig.
G., A bal oldali úr még nem is olyan régen hölgy volt, csak egy sikeres átalakító műtéten jutott túl, s most próbál teljesen beleilleszkedni az új szerepbe, ezért töményet iszik, csúnyán%