Fotolexikon - fotoalbum: A(z) izrael kifejezés keresési találatai

Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "izrael" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 5., vasárnap

Halottak Kánaán földjéről - Izrael

Ezúttal a jeruzsálemi Izrael Múzeumba látogatunk el, amely kétségtelenül Izrael egyik legfontosabb kiállítóhelye. A Pesti Sólet – ahol ez a cikk először megjelent - olvasóinak az elmúlt hónapokban már igyekeztünk bemutatni jónéhány zsidó múzeumot a világban (a berlinit, a bécsit, a cfátit a dubrovnikit és több budapestit igyekeztünk megismertetni például ), természetes, hogy ez sem maradhat ki. Sőt.

Az 1965-ben alapított múzeumot a világ legjelentősebb archeológiai gyűjteményei közé sorolják – bár van, aki ehhez hozzáteszi, könnyű nekik. Bárhol ásnak le pár méterre és egészen biztos, hogy ott különleges ókori leleteket találnak. Az mindenesetre biztos, hogy e vidék gazdag és változatos életéből sok minden fennmaradt, csak keresni kell és értő módon kiállítani. Az Izrael Múzeum természetesen több egy archeológiai kiállítóhelynél – bár ez sem lenne kevés – de éppúgy foglalkozik a modern művészetekkel, mint ahogy az európai festészet történtéből is nagyjából a németalföldiektől kezdve egészen napjainkig – és persze benne expresszionisták, impresszionisták, szürrealisták, stb, stb – alkotásait is megtekinthetjük itt. Ráadásul ez nem egy beláthatatlan méretű intézmény. Bár érdemes rá időt szánni, de a mérete olyan, hogy egy bő fél nap alatt igazán alaposan meg tudjuk nézni. És mindenképpen külön szánjunk időt a zsidó élet változatos formáit, történelmét bemutató nagyszabású tárlatra is, amelyben például több igazi zsinagógát is felépítettek, olyanokat, amelyeket áttelepítettek ide. Aki még az idén erre jár az mindenképpen nézze meg a Fáraók Kánaánban – Az el nem mondott történet – című tárlatot, amely még idén október 25-ig van nyitva. (És még egy pár fontos dolog, a teljes árú jegy ugyan viszonylag sok, 48 sékel, de simán megéri. Sokféle kedvezmény van és nem egyszer ingyen lehet bemenni, ezt a honlapon előre meghirdetik. A múzeum Izraelben szokatlan módon szombaton is nyitva van, péntekenként viszont kettőkor bezár. Megy ki busz, a parkoló ingyenes és van wifi az egész épületben. És még a büfé is egészen ok.)

És természetesen, ha ott járunk, sétáljunk ki a pompás kertbe, izgalmas kilátás nyílik a gyorsn fejlődő városra, több remek alkotás itt kapott helyet, illetve nézzük meg a külön épületben őrzött Holt tengeri tekercseket is. Butaság lenne kihagyni. (És maga az épület is egészen különleges, modern építészeti alkotás.Ö Azt a látogató hamar észreveszi, hogy nem egy rideg és távolságtartó múzeum ez. Rengeteg kisgyerek szokott szaladgálni a tárlók között, nem nagyon szólnak rájuk – ez Izraelben különben sem nagyon szokás – rendszeresek a gyerekeknek a múzeumi órák, jópár kisfiú és kislány szokott üldögélni/szaladgálni, rajzolni vagy éppen egy feladatlapot kitölteni, s ettől aztán az egész múzeum életteli és jó hangulatú lesz. És akkor most pár szó a Fáraók Kánaánban kiállításhoz. Eddig kevéssé volt ismert, hogy a hosszú ideig az időszámításunk kezdete előtti második évezredben Kánaán területén is uralkodó fáraók hatása milyen erősen kimutatható ezen a vidéken. Páratlanul gazdag és izgalmas leletanyag jött össze, kezdve örök kedvenceimtől, a hagyományos egyiptomi szobroktól, a hatalmi-uralkodói jelvényekig. De soktucat ékszert is találtak, és egészen csodálatosak a korabeli táblajátékok, amelyek állítólag különösen népszerűek voltak, vagy éppen a meglepően alaposan kidolgozott és fennmaradt játék babák. Természetesen akadnak itt amulettek vagy éppen a halotti kultusz lélegzetelállítóan izgalmas darabjai, sok-sok furcsa szarkofág.

Tulajdonképpen szobor, remek műalkotások ezek, amelyeket újra és újra meg lehet nézni, midig újabb és újabb részleteket felfedezni rajtuk. Amúgy, az állandó történeti kiállításnak is jelentős egyiptomi anyaga van, azt is érdemes végignézni, végigvezet az ókortól, a zsidó élettől, az egyiptomin keresztül egészen a török időkig, sőt eljut a a brit mandátumi időkön keresztül a modern Izraelig. Külön izgalmas része a múzeumnak az zsidó életet és művészetet bemutató kiállítás. Első része a zsidó élet mindennapjaival foglalakozik , születés, házasság és a halálhoz kapcsolódó szokásokkal Igen bőséges a kéziratokat, illusztrált könyveket felvonultató rész. Négy zsinagógát hoztak el ide, restauráltak és állítottak föl. Európából, Amerikából és Ázsiából – bemutatva, hogy a sok különbség és helyi változat ellenér mégis milyen egységes a zsidó hagyomány. A következő csoportban egy zsidó évet az ünnepeivel és hétköznapjaival tekinthetünk át, majd jön a ruházatokat és ékszereket bemutató lezárása a kiállításnak. Az anyag bőséges és sokfelől származik. Magyarországról túl sok minden nincsen (Európát inkább a lengyelországi, a németországi, és némi oroszországi anyag képviseli. Kivétel egy itt kiállított nagy lovaskocsi, amelyet felirata szerint a XIX. században Békés megyében, Szarvason halottaskocsiként használtak.

Halottaskocsi Szarvasról - ez képviseli a magyaroszági anyagot itt

A mostani ideiglenes tárlatok közül még említést érdemel mindenképpen, a Szürkület Berlin fölött című, amely a berlini Nationalgalerie közreműködésével az 190-1945 közötti német művészetekről ad gyors áttekintést, az expresszionizmustól egészen a Bauhausig, de bemutatva azokat a műveket és művészeket, akiket aztán a hitleri hatalom „degeneráltnak” nevezett és megpróbált elpusztítani.. Képek, szobrok, könyvek egész sora – a kiállítást a német-izraeli diplomáciai kapcsolatok fél évszázaddal ezelőtti felvételének az emlékére rendezték.

2014. november 29., szombat

Az első egymillió és Izrael Állam megalapítása

A turizmus Izrael egyik fontos iparága. Nem is csoda. Mert mi kell ahhoz, hogy sok látogató utazzon egy országba? Napfényes tengerpart, izgalmas városok, történelmi nevezetességek, kedves emberek, finom italok, jó konyha, megfizethető vendéglők, és kellemes szállodák. Ezek a legnagyobb mértékben megtalálhatóak Izraelben. (Igaz, béke is szükséges. Az ősszel jöttek rossz hírek, de a Pesti Sólet kiküldött munkatársa a helyszínen ellenőrizte, hogy minden a legnagyobb rendben. Sőt, még annál is jobb a helyzet. Az El-Al fapados változatánál, az UP-nál egészen kedvező áru jegyek is kifoghatók, félni pedig nincs mitől.)

Tel Aviv - kilátás a szállodából. És még a reggeli is jó volt

Most a hotelek kapcsán idézzünk fel egy egészen különleges izraeli karrier-történetet. A Dan Hotel-lánc tulajdonosaiét, a Federmann családét. A Dan lánc gyönyörű szállodái szerte az országban megtalálhatóak, A Vörös tengertől, Haifán és Jeruzsálemen át, Tel Avivig, persze a legszebb helyeken. Ide tartozik Izrael, de talán a világ egyik legnevezetesebb hotelje, a felettébb kalandos sorsú jeruzsálemi King David Hotel is – királyok, sejkek, államfők, világsztárok kedvelt tartózkodási helye is. Egy szegény bevándorló és leszármazottai, miként válhatnak az „Ígéret földjén” az egyik leggazdagabb famíliává. Yekutiel Federmann az első világháború kitörésének az évében született az észak-németországi Kamnitzban, öccse Sámuel, (Shmuel) két évvel fiatalabb nála. Akkoriban a városban komoly zsidó közösség élt még. A két fiú hamar lelkes cionistává vált és a zsidó ifjúsági mozgalom, a Habonim tagjaivá váltak.

A strand a hotel előtt

A mind erősödő antiszemitizmus ellenére a család tagjai sokat dolgoztak, és tisztes polgári egzisztenciára tettek szert. Működtettek pékséget, kávéházat. Apró boltjaiban, igyekeztek a legjobb kávét, a legjobb kenyeret a vendég asztalára tenni. Mindez kevéssé hatotta meg a környék nácijait, így az ő üzleteik estek az elsők között a helyi fasiszták támadásának, rögtön Hitler 1933-as hatalomátvételekor. A német hazafiak a Reichstag béli többségüket alapos pogrommal ünnepelték meg. A fiúk szeme láttára rángatta ki apjukat a csőcselék az utcára és verte, alázta meg. Yekutielt mindez arra sarkallotta, hogy mind aktívabb szerepet vállaljon a Hahaluc cionista mozgalomban, mely tagjait az ősi Izrael földjére való visszatérésre készítette fel. Ráadásul részt vállalt a náciellenes, cioniosta mozgalomban is. Titkos búvóhelyeket hoztak létre, menekülő utakat szerveztek Ausztria és Csehszlovákia felé. A felettébb kockázatos vállalkozásnak egy az 1938. novemberi Kristályéjszaka utáni rendőri rajtaütés vetett véget. Végül, kalandos úton, hamis dokumentumokkal felszerelve, neki sikerült elmenekülnie Londonba. Az angol fővárosban a fő feladata az lett, hogy segítsen minél több fiatalnak kijutni Németországból, majd felkészíteni őket a palesztinai kivándorlásra. Vakmerőségére mi sem jellemzőbb, mint, hogy hamis papírokkal többször utazott vissza a kontinensre, még Németországba is.

Fentről is jó

Aztán 1940 márciusában alijázott. Szeretett volna az angol légierőnél szolgálni, harcolni a nácik ellen, de nem vették be. Egy zsidó emigráns pilóta engedélyét nem találták az angolok elég meggyőzőnek. Így először a Karmelben egy kibuchoz csatlakozott, de hamar rájött, hogy az efféle közösségi lét nem neki való. Így hát Haifán béreltek egy pici lakást – ekkor már felesége Bella is vele volt – és visszatérve eredeti szakmájukhoz, egy kis kávézót nyitottak, a Jardeniát. Az üzlet beindult. Az angol katonák, tengerészek magas rangú tisztek szerettek ehhez a kedves, kedélyes fickóhoz betérni. Történetünk itt újabb filmszerű fordulatot vesz. A német Rommel tábornok 1942 júniusában egyre- másra aratta győzelmeit az észak-afrikai hadszintéren. Egészen megközelítette már azt az Alexandriát, ahonnan az angolok az utánpótlást intézték. Ekkor a legnagyobb titokban az angol hadvezetés elhatározta, hogy az utánpótlási központot áthelyezi Haifára. Csakhogy egy könnyelmű angol titkosszolgálati ügynök elhagyta a nála lévő iratokat, a súlyos katonai titkokkal éppen a Jardeniában.

Ám Jiszrael háj

Milyen a jó vendéglős? Ha visszajön a halálra rémült vendég, hogy Úristen, elvesztettem valamit, akkor mosolyogva eléperdül és felmutatja a dossziét. Semmi baj, megtaláltam. Ezt tetszik keresni? Megtalálói jutalomként csak annyit kért, hogy az angolok engedjék, hogy segítsen. Először egyenruhákat kellett beszereznie, de hamarosan komoly hadiszállítóvá lépett elő, aki élelmet, cipőt, is eladott a hadseregnek. 1943 vége felé magához rendelte Jeruzsálembe a fiút egy brit admirális. Főhadiszállásán, a King David hotelben fogadta. Mondanunk sem kell, hősünknek a sok szépség láttán elállt a lélegzete, és állítólag már ekkor azt mondta valakinek, hogy egy nap ő lesz itt a tulaj, akárki meglátja. Közben öccse is kalandos úton kijutott Németországból, Antwerpenben, Brüsszelben és Párizsban élt – mindig menekülve az Európa egyre nagyobb részét elfoglaló nácik elől. Párizs megszállása után Spanyolországba került 1940-ben, ahol internálták.

Izé, ez az én balkonom a jeruzsálemi Dan Boutique Hotelben

Végül 1943-ban engedte ki a Franco rezsim Palesztinába. Haifára megérkezve ugyan az angolok ismét deportálták, de testvére, a britek egyik fő hadiszállítója, ki tudta szabadítani. A háború után, amikor már vége lett a hadiszállítás szép üzletének, egy kis panziót béreltek a testvérek Tel Avivban, a Kaete Dan Panziót. Amikor 1947-ben az ENSZ közgyűlés elfogadta a határozatot, hogy Palesztinában egy izraeli államot is létre kell hozni, a Dan panzióban éppen egy amerikai zsidó delegáció lakott. Az ENSZ határozat bejelentésekor kitört rebellióban a vendégek nem tudtak hazaindulni. Közben egy kis csapat jelent meg Federmannál, elmondván, hogy egy menekülőket hozó hajó kapitánya csak akkor hajlandó az éj leple alatt partra csempészni a hazát kereső zsidókat, az angol tiltás ellenére, ha fejenként ötszáz dollárt kap. Federmannak ennyi pénze nem volt, a bankok zárva. Jobb híján az amerikai delegációtól kért kölcsön. A pénzt másnap, amikor a bankok kinyitottak, visszaadta, a delegáció elutazott. De a világ kicsi. Egy évvel később, már mint az izraeli hadsereg képviselője Federmann Belgiumban járt, hogy – mint gyakorlott katonai beszerző - fegyvereket vegyen. Brüsszelben, egy szállodai liftben futott össze egykori amerikai lakóival. S mire felértek a negyedikre, rávette őket, hogy alapítsanak közös vállalatot és hozzanak létre luxus- szállodákat Izraelben. Hát így kezdődött a legnagyobb izraeli, mindmáig családi vezetés alatt lévő, szállodaláncának a története.

2021. április 19., hétfő

Mégsem rejtélyes találkozó az elnökkel

Ez itt egy rejtélyes kép. Pedig a szereplőket, a helyszínt és talán még a készítésének az időpontját is ismerjük – írtam pár évvel ezelőtt az Új Keletben. Most már tudom, sok mindenben tévedtem. Nem akkor készült, amikor gondoltam és ettől kezdve semmi rejtély nincs a dologban. De haladjunk sorba, nem lövöm le rögtön a poént.

Az egyik szereplő a képen Lévai Jenő magyar újságíró-történész, a holocaust talán első magyarországi krónikása. A másik Zalman Shazar, Izrael harmadik köztársasági elnöke, aki 1963 és 1973 között töltötte be az államfői tisztet. (Már őt sem volt egyszerű azonosítani. Hányan ismerik fel Budapesten Shazart? Szerencsére az édesapám közéjük tartozott. Úgyhogy, ez meg is van. Így tudtunk egy picit továbblépni.

A helyszínt viszonylag gyorsan tudtuk azonosítani, más képek, beszámolók alapján. Ez a Ha Tzrif, más szóval, az „Elnöki kunyhó”, vagy „Elnöki faház”.

Nem egy fényes rezidencia. Dehát Izrael első vezetői egyáltán nem a nagyzolásukról voltak híresek. Amikor Jichak Ben-Zvit 1952-ben megválasztották az elhunyt Weizmann elnök utódjául, az új elnök egy alig negyven négyzetméteres lakásban élt. S elnökként sem akart beköltözni elődje hivatali otthonába. Viszont, ahhoz is ragaszkodott, hogy a nagy szegénység és megszorítások idején ne kerüljön jobb helyzetbe, mint egy átlagos izraeli polgár, aki szintén – különösen mai szemmel nézve – meglehetősen szerényen élt.

Így, ebben a faházba élt Izrael Állam feje, fogadta a vendégeit, államfőket, vagy akár királyokat is, és ettől senkinek nem esett le a korona a fejéről.

Később Shazar is ideje nagy részét ebben a kis épületben töltötte – azóta persze már nem itt él az elnök, a faházacska afféle múzeum lett, emlékezve arra is, hogy sikeres politikusnak nem kell feltétlenül nagyképüsködnie.

Szóval, Shazar itt fogadta Lévait.

Korábban úgy sejtettem, a találkozó 1966. május elsején történt. Alig egy évet tévedtem, de ez elég volt ahhoz, hogy sokáig ne tudjam megfejteni a találkozó történetét.

Lévai Jenőről egy hosszabb életrajzot írtam - kalandos élete mondhatott a magáénak, volt miről – így azt is tudtam, többször járt Izraelben. Például az Eichmann per idején, mint a vád egyik tanúja – ez is egy izgalmas történet, végülis nem hallgatták meg és sok mendemonda született erről is – De akkor még nem Shazar volt az elnök, tehát ez az út kiesett.

A következő nyom, ami aztán tévútra vitt, egy ceruza firkálás a birtokomba került eredeti fénykép hátoldalán. Egy nagyon jellegzetes „firkálás”, amit a magyar Távirati Irodában elkészített képek hátára tettek, amikor ceruzával ráírták a fotó és a fotós kódját. Megkértem MTI-s barátaimat, nézzenek utána a nyilvántartásban. De ott ezen a számon egy Kovács Margit kiállítás megnyitója szerepelt. A fotós kódjaként a kitűnő riporter Friedmann Endréét azonosítottuk. Megkérdeztem őt is, de bevallotta, fogalma sincs, nem emlékszik a fotóra, hosszú pályafutása során ezerszám készítette a protokollfotókat – nem is rémlik neki, hogy ezt valaha látta volna.

Közben egy fotós kollégám, akit nem hagyott nyugodni a dolog arra jutott, hogy talált egy képet, amelyen Shazar Adenauer nyugalmazott német kancellárral látható. Éppen ugyanazon a helyen és a mögöttük felbukkanó faliújság is teljesen azonos azzal, ami a Lévai féle képen látható. Ráadásul Shazaron feltűnően ugyanaz a ruha van mind a két képen Innen gondoltuk, hogy megvan a dátum. Adenauer útja ugyanis nagyon komoly vihart kavart, nagy a sajtója, azt könnyű volt megtudni, mikor történt. Így tehát e dátum körül keresgéltem, hiába. Pedig egy egész napot eltöltöttem a jeruzsálemi nemzeti könyvtárban, mikrofilmeket bogarászva. Később Magyarországon sem találtunk információt az útról, sőt Lévai rokonai sem emlékeztek ezzel kapcsolatos történetekre. Pedig Lévai szeretett mesélni, nem tudjuk, miért nem számolt be erről a találkozóról részletesebben. Hiszen 1966 akkor még volt diplomáciai kapcsolat a két ország között és titkolnia sem kellett volna a találkozót.

Az Izraelben működő Shazar Centerből is csak annyi választ sikerült kihúzni, azt se túl könnyen, hogy Shazar könyvtárában megtalálható Lévai egyik-másik német nyelvű műve, de ők sem tudtak többet mondani. Vagy nem maradt nyoma ennek a találkozónak, vagy nem sikerült nekik sem a nyomára bukkanniuk.

Ám akkor felkerült az Arcanumra az Új Kelet sok évfolyama és két kattintással kiderült a történet.

„S amire ő maga (Lévai) a legbüszkébb (találkozott) — Zalman Sazar államelnökkel. Mindezen beszélgetésen újra és újra visszatérő motívum: hogy volt? Hogyan történt? Mi 1944-ben ennek, vagy annak a zsidó közéleti vezetőnek, magyar államférfinak és a németeknek? A szerepe.”

Egy évvel korábban, mint ahogy én kerestem, egy nagy tudományos konferenciát rendeztek Jeruzsálemben, amin Lévai is részt vett. Az Új Kelet igen részletesen számolt be az útjáról, többször a címlapján hol, mikor mit mondott Lévai. És a lap első oldalán meg is jelent a kép, aminek annyi éven át kutattam a történetét.

Lehet, hogy az a krikszkraksz a kép hátulján valami egészen mást jelent? S a nagy szerényen élő Shazar elnöknek csak egy ruhája volt? Ki tudja? A lényeg, hogy Lévai sok rejtéllyel tarkított életéből egy kérdésre megint válaszolni tudtunk.