Kínai arcok, Faces from China

Néhány kedves és néhány nem kedves, de mindenesetre sok érdekes arc Kínából

Mandel Róberttel a Bálint házban - gyertek!!

"Mandel Róbert zenésszel, zenetörténésszel beszélget Dési János a budapesti Bálint házban (Bp. VI. Révay utca6.)s 2012 szept. 15-én, szombaton, 18 órakor nem csak a zenéről.

Várunk mindenkit!

http://2010.balinthaz.hu/2006/index.php?option=com_events&occasion=28868"

Balatoni vitorlázás

Egy kis előzetes.
A részletek majd még jönnek.

Mága Zoltán - Suri András hegedűl

Az óbudai zsinagóga

Ahogy a régi kuplé mondta dédapámról, aki itt volt rabbi:

Itt van, megjött a gumiradler,
Rajta ül a rabbi Adlet

Klubrádió, Hetes stúdió

Bolgár György, Farkas Zoltán, Vicsek Ferenc

Teszt a zenéről. Avagy buli és rock and roll

Hanyas vagy? Ha tudod a válaszokat, akkor mi majdnem egyidősek vagyunk.

1. Hány éves Deák Bill Gyula, amikor egy könnyű éjszakán, győz a Fradi, ő meg végre a lánnyal van?
2. Mi van a "Nehéz az út" című LP borítóján?
3. Mi a közös bennük: Cziranku Sándor, Bencsik Sándor, Lengyel Gábor?
4. Hány év együttzenélés után lépett ki Slamovits az Eddából?
5. Melyik játékfilmben szerepel az Edda?
6. Ki énekelte a "Gyere kislány, gyere, a diszkóklubban szól már a zene"?
7. Milyen magyar filmekben szerepelt Freinreisz Károly?
8. Mióta nem cserélt tagot az Omega?
9. Ki honnan jött az LGT-be?
10. Nobel Alfréd találta föl, de Vikidál Gyula énekelt benne.
11. Kinek a nevét viselte a nyolcvanas évek elején a Bizottság együttes?
12. Tomsics Rudolf is trombitált itt, Demjén Rózsi is énekelt benne
13. Ki volt a Betrice együttes alapítója?
14. Ki a Láma együttes alapítója, ma is népszerű zenész?
15. Ebben az együttesben basszusozott az egyik leggazdagabb magyar.
16. Ebben az együttesben játszott egy híres író, aki a P és M novellák, az Előszó az ABC-hez és a Borgisz című kisregények szerzője is.
17. Koncz Zsuzsa kisérőzenekaraként kezdte, majd egy neotonos billentyűs szervezte újra a zenekart, amelyet a Taurus utódjának is tartottak.
18. Dalát Sylvie Vartan vitte világsikerre
19. A Trabant együttesben lépett fel, de egy film tette igazán ismerté, amelyben a férje egy süket dobos.
20. Minek a röviditése az URH?
21. Az együttes vezetője akadémia doktor, csillagász.
22. Állítólag még a Bee Gees együttes tagjainak is megvolt.
23. A Dália presszóban, a Budai ifjúsűgi park téliesitett helyén, párbajban ki nyerte el a házi zenekar címet az Omega előtt?
24. Somló Tamás foglalkozásai?
25. Mit látsz Laca?

A válaszok

1. Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után
A lépcsőház aljában enyém lett a lány. ( A felszarvazottak balladája)
2. Egy úthenger, amit Szörényiék vezetnek
3. Mindannyian a P. Mobil együttes szólógitárosai voltak
4. 1974-ben alakult az Edda és 1983-ban hagyta ott, tehát 9.
5. Almási Tamás: Ballagás.
6. Nagy Feró
7. Nagy generáció, Magyar Vándor
8. 1971
9. Frenreisz Károly a Metróból, Presser Gábor az Omegából. A gitáros Barta Tamás a Hungáriából. Dobos Laux József az Omegából A zenekar "ötödik tagja" Laux felesége, Presser omegás szerzőtársa, Adamis Anna.
10. Dinamit, 1980
11. Albert Einstein
12. Bergendy együtttes
13. Csuka Mónika és testvére
14. Gerendás Péter
15. Várszegi Gábor a Geminiben.
16. Vámos Miklós, Gerilla együttes.
17. Koral, Balázs Fecó
18. Máthé Péter, Elmegyek
19. Méhes Marietta. A film Xantus János: Eszkimó asszony fázik című alkotása
20. Ultra Rock hírügynökség
21. Vágtázó halottkémek, Grandpierre Attila
22. Zalatnay Sarolta
23. Bergendy
24. Artista, zenebohóz, muzsikus, jogász
25. Egy nagy segget látok.

A tenger

Lőjj gyereket, gázolj nyuggert

Jöttünk ki a Hajnóczy filmszínházból, nagyon jó gyilkolós mozit láttunk. Rágcsáltuk a maradék kukoricát és akkor a Hajtós Béla mondta az Ödönnek meg nekem, hogy ne menjünk még haza, olyan jó, hogy néha így együtt vagyunk. Mert ugye a barátság, meg az emberi érzések.

Azt feleltük neki, hogy jó, jó, de mit csináljunk.

Akkor a Béla azt ajánlotta, hogy vadásszunk óvodásra. Ez nekünk is nagyon tetszett, mert már hetek óta nem lőttünk egyet sem.

Puska mindig van nálunk, meg dumdum golyó is. Kisétáltunk a játszótér mellé, aztán közéjük durrantottunk. Volt nagy sikoltozás, meg rohangálás, irtó jókat röhögtünk. Aztán a Béla, mert ő egy nagy pernahajder, sörétes puskával még belepukkantott a jajgató anyukák közé és amilyen egy mázlista kettőt agyonlőtt egynek meg kivitte a szemét. Ennek az embernek mindig szerencséje van. Aztán ezt is eluntuk. Akkor mondta a szomszéd srác, aki mindig vérszagra gyűl és késsel átvágta még pár kiscsoportos nyakát, hogy a nyugdíjigazgatóság mellett most autóverseny van.

Kiengedik a nyuggereket és ki lehet őket vasalni a verdákkal. A Peti féltette a fekete kocsija dukkózását, mert legutóbb is az egyik kapálódzó nyugger a botjával tökre összekarcolta az elejét. Mert ilyenek ezek. De most szereztünk egy kocsit egy olyan praktikus vadráccsal az elején, nyuggerbiztos. És Peti tud olcsó kocsimosót is, mert azt én is nagyon utálom, amikor még másnap is ott az agyvelő a szélvédőn. Baromira tudja zavarni a kilátást és nem hozza le még a nyárimosó folyadék sem.

Na, kicsit dodzsemeztünk. Előre elhatároztuk, hogy az nyer, aki a legmagasabb számot éri el az elgázolt össznyuggerek életkorát illetően. Megint a harmadik lettem, mert becsúszott egy korengedményes nyugdíjas és ráadásul, azt sem tudtam, hogy a féllábú csak fél pontot ér.

Meg is sértődtem, bevágtam a durcit - így nem lehet játszani.

A többiek próbáltak vigasztalgatni. És akkor szólt a Noémi, tudják, az az édes szőke, azokkal a kis griberlijeivel az orcáján, hogy cserébe elvisz romázni. Régen az cigányozás volt, de azt már nem piszi így fogalmazni, mert megsértődnek.

Tényleg jó volt. Éhes krokodilokat kellett a romákra ráengedni. És ha jó nagyot roppant a szegycsontja, amint a kroki átharapta, vagy a kroki eltépte a fejét akkor Noémi olyan édesen tapsikolt, hogy nem lehet neki ellenállni. Aztán jóllaktak az állatok, a roma készlet is fogyóban volt.

Én szívem szerint hazavittem volna már a Noémit. De ő még ragaszkodott hozzá, hogy pár liberálbolseviki újságírónak követ kössünk a lábára, és bedobjuk őket a vízbe. Van a medence oldalába vágva pár ablak és akkor onnan lehet bámulni, ahogy eltorzul az arcuk a víz alatt. Mondjuk ez tényleg volt olyan, mint a mozi.

Aztán végül mégiscsak hazacipeltem a Noémit. Olyan finom illata van a bőrének, hogy nem lehet ellenállni annak. Kapott vacsira rakott karfiolt, tiszta vega a csaj, mert sajnálja az állatokat.

Végül sikerült az ágyamba csábítani. Egyszóval annyira egy jó nap volt ez.

A mi diri bácsink

Kétféle ember van. Az egyik féle a pesti, Barcsay utcai Madách Gimnáziumba járt. A másik féle nem, de rájuk most ne is vesztegessünk szót.

A „Barcsay” alapításakor,a XIX,. század második felében a feltörekvő, tanulni vágyó polgárság iskolája lett – egykori tanulóinak későbbi sikerei a polgárság sikerei is.

Aztán persze rendszerek jöttek mentek. Akadtak, amelyek úgy gondolták, a fiatalságot át kell nevelni saját ideológiájuk szerint – s tulajdonképpen ez az iskola egyetlen célja és értelme. Aztán jutottak erre a bő 130 évre nyugalmasabb korok, amikor épelméjűbbek voltak az oktatási kormányzatok és nem akartak mindenáron valami lehetetlenbe fogni. Tudták, hogy egy gimnázium arra való, amire.

Természetesen, mint nyilván annyi más iskolának, akadtak a Madáchnak is olyan vezetői, akik tudták, hogy az ő dolguk jelentős részben annyi, hogy megvédjék intézményüket az éppen aktuális elmebajoktól. S olyan éveket teremtsenek tanulóiknak, amelyekre később is örömmel emlékeznek vissza. Egy gimnázium ereje nem a falakban van, hanem tanáraiban – legelsősorban is azért az igazgatójában.

A Madách szerencsés csillagzat alatt működött, mert néhány egészen ritka kivételtől eltekintve igazi gimnázium maradhatott a nehéz időkben is. És hát lássuk be 1881-től mostanáig általában csak nehéz időkről beszélhetünk.

Az iskolának két évtizeden át volt meghatározó alakja Véghelyi József igazgató, aki baráti körben csak diri bácsiként szerepelt, s éppen a napokban veszi át  rubint diplomáját.

Diri bácsi éppen abban az évben lett igazgató a Madáchban, amikor én születtem. S még az én érettségim utáni évben is ő vezette az iskolát.

Sorolhatnánk hány kiválóság – és hány nem kiválóság persze – járt ide 1964 és 1984 között, de minek is. Elég legyen csak annyi, hogy ezekben az években nemcsak az egyetemi felvételi listákon szerepelt sok madáchos. De a suli megmaradt egy kedélyes, kellemes helynek, ahová öröm volt bemenni. Kétségtelen, az örömforrások jelentős részét Andi kék szeme, Jutka kacér dekoltázsa vagy éppen Móni bájos mosolya jelentette. No meg a bulikat, a kirándulásokat, a közös sörözéseket színház után, és a többi.

Mondhatjuk, hogy mindehhez egy igazgatónak csekély a köze. Csakhogy ez nem igaz. Véghelyi igazgató úr rájött arra, hogy ez a négy év milyen fontos tud lenni az ember életében. Ha ezalatt feleslegesen vegzálják a hosszú haja, a farmerja vagy éppen a zenéje miatt, amit hallgat, akkor attól okosabb ugyan nem lesz – de kimarad valami pótolhatatlanból.

Ezért diri bácsinak nem csak az volt lényeges, hogy hányan jutnak be az országos tanulmányi versenyen az első tíz közé, hanem az is, hogy jó legyen a színjátszókör, szeressenek a népek az énekkarba tartozni és az őszi kötelező almaszüret se olyan legyen, mint egy kínos munkatábor – hanem közelítsem a fieszta felé.

Legalábbis én így emlékszem vissza. Kétségtelen, akadnak osztálytársaim, akik persze többre vitték jócskán, mint én, és szerintük a diri bácsi vezette iskolában éjjel-nappal tanulniuk kellett.

Kinek ez, kinek az. Mindenesetre, most együtt csak azt mondjuk: Isten éltesse Véghelyi tanár úr, bis hundred und zwanzig!

A sínbohóc és a C kosaras melltartó

A 17 és fél milliárd forintos közbeszerzési eljárás tárgya az Alsó-Felsőpuszta és Felső-Alsópuszta közti vasúti szakasz biztosítóberendezéseinek a XXI. század követelményeinek megfelelő karbantartása és korszerűsítése. A közbeszerzési pályázaton indulhat az a cég, amelynek  jelentős gyakorlata van a tojáskeltetésben, referenciaként fel tud mutatni melírozást és sasoon-vágást. Szintén fontos feltétel, hogy a cég vezetésében legyen olyan hölgy amelyik C kosaras melltartót hord valamint legalább egyszer már életében utazott kötött pályás közlekedési eszközön. Ha vonaton is ült már egyszer, akkor az természetesen jutalompontot ér. A17 500 000 000 eljárást elnyerő köteles a megjelölt határidőig a munkát megfelelő minőségben átadni, különben szörnyen összevonja a hatóság a szemöldökét.

O. Éva naplójából: Tegnap nagyon érdekes délelőttöm volt. A fodrászatba, ahol dolgozom bejött az az úr, akit nagy Audi hoz, elég kis borravalót szokott adni, vagy még azt sem, ámde mindig belecsíp a fenekembe és megkérdezi, mikor végzek. Ám most az kérdezte, nem akarok e egy kis pénzt keresni. Mondtam, hogy de persze. De csak délutánra tudom vállalni. Azt felelte, sebaj és a mellemet stírölte tovább. Gondoltam, hogy vagy lekeverek neki egy pofont vagy megmondom mikor végzek, mert szerintem az Audi hátsó bőrülésén nagyon jó lehet.

Akkor némileg zavarban megkérdezte, hogy ugye C kosaras melltartót hordok. Azt vágtam a fejéhez, hogy kicsit rámenősnek tetszik lenni, azért mégiscsak jó ha van egy kis udvarlási szakasz is. Mire ő, hogy majd annak is eljön az ideje, de akkor lehetnék vezérigazgató-helyettes a cégében és akkor a MÁV-tól kapunk majd nagy lovettát. Itt írjam alá és hogy ültem e már kötöttpályáson. Kinevettem, hogy szado-mazót pénzért sem vállalok. De ő csak erősködött tovább. Végül kaptam tőle egy villamosjegyet, hogy mindenképpen menjek két megállót. Aláírtam, és holnap vezérigazgató-helyettes leszek, vár rám, két festés, egy melír és egy ondolálás. Valamint őt is le kell szopnom – állítólag a szopás a vezérigh. feladata.

Sínbohóc ügynök jelenti a képviselői klubból: Miután a szociális bizottság hölgy tagjainak a cipőjéből a megfigyelt kereszténydemokrata képviselő úr kiitta az összes pezsgőt, majd megmutatta, hogy az alkotmányügyi hölgytagjainak a melltartóját a fogával ki tudja nyitni, odaintette a vasút vezetőjét és csak annyit mondott neki, minden el van rendezve, a pénzt kis címletekben kérem a venezuelai számlámra átutalni.

Újságcikk: Kormányunk és annak vezetői éjt nappalá téve dolgoznak azért, hogy az egyszerű zembereknek jobb legyen. A minap jelentették be, hogy  17 és félmillirád forintot sem sajnálnak a dolgozók vasúti biztonságára.

Kovács III. Ferenc próbaidős MÁV krampácsoló megunta, hogy a váltó nyikorog Alsó-Felsőpuszta elágazásánál és egy kis maradék disznózsírral megkente. Azóta minden ok.

Az EU legutóbbi vizsgálata az az Alsó-Felsőpuszta és Felső-Alsópuszta közti felújítást példaértékúnek tartja, O. Éva kapott az Audistól nagyobb borravalót és pár névjegyet. A képviselő úr feltűnően hízik.

Cvi, a BMW és a sivatag

Ültünk ebben a sivatag széli kis üdülőparadicsomnak kinéző kibucban. A Negev felől ilyenkor estefelé már hűsebb szél fúj, hajladoztak a datolyafák. Arrébb gyerekek lubickoltak az alulról megvilágított medencében, ide hangzott a kacarászásuk. Mi meg persze koktélokat ittunk, talán még viszkit is kerítettek a kedvünkért.

Néhány erősen középkorú úr anekdotázott nekünk, a Pestről érkezett távoli ismerősöknek. Az egyikük egy nagy BMW-vel futott be, talán Tel-Avivból, a másikukat a fia hozta mondjuk egy Mercedessel. A nyolcvanas évek végét írtuk, mi akkor még úgy tudtuk, az autó az Trabant, legfeljebb Lada Samara, a Mercedes, a BMW a hivalkodó gazdagság jelképe.

Az urak nagy nevetve azt a kort idézték föl, amikor kizárták őket a kibucból, ebből a közös tulajdonra épülő, izraeli falutípusból, mert nem sírtak eléggé Sztálin halálakor.

Szemmel láthatóan elégedettek voltak a sors azon fordulatával, hogy végülis tisztességes polgári jólétre jutottak kitaszítva is.

Pedig 1953-ban, a kiüzetésükkör még ők is nagy tragédiának tartották az eltávolításukat. Egy nincstelen országban, ahol senkinek nincs semmije mégiscsak jobb együtt. Még ha a kibucban sem volt másuk, mint a munkakedvük, a  töretlen lendületük. Hogy a holokauszt poklát túlélve, itt a sivatagban, ahol semmi sem terem meg, ahol a homokon és a szélen kívül csak pár kosza teve lézeng, egy új országot teremtenek.

A mi vendéglátónk Cvi Erez (Ancserl László Tivadar – bár ezt a nevét az elmúlt 63 évben nem használta) ), bár nyilván már ezerszer hallotta a történteket, még a sivatagi alkonyban is kivehetően, sötéten nézett. Valószínűleg némiképp árulásnak tartotta, hogy haverjai elhagyták a közös életet, s részben a közös eszméket is.

Mindezen az sem enyhített, hogy időközben a közös kibucból, Dvirből, valóban olyan település lett, amilyet leginkább egy hívogató floridai nyaralótelep katalógusában látni. Amikor kezdték, akkor ugyan minden közös volt, de hát semmijük sem volt. Valóban a sivatagból teremtettek virágzó települést, ültetvényeket, ipari üzemeket.

Cvi Erez a pesti Berzsenyi Gimnáziumból alijázott – ment vissza -  Izrael földjére, nem sokkal az államalapítás előtt. Volt katona persze, aztán megrögzött baloldaliként a közösségi eszmékre épülő Dvir kibuc egyik létrehozója. Szó szerint a két kezével építette. Aztán később persze traktorral, meg számítógép vezérelte öntözőrendszerrel.

Cvi, ha Magyarországon marad, minden bizonnyal egyből értelmiségi lett volna. De itt az országépítés közben csak a hatvanas években jutott el az egyetemre, Tel-Avivban végzett modern korral foglalkozó történészként. „Avocadó termelő és történész vagyok” határozta meg magát. Sorra jelentek meg cikkei a jeruzsálemi Új Kelettől kezdve számos lapban, folyóiratban ott is, itt is. Az igazságot kereste a történelemben, ugyanúgy, ahogy hazája politikai életében is. Büszke volt kiváló arab nyelvtudására. Gondosan kivágott és összegyűjtött cikkeit mindig nagy, barna egyszer-kétszer már használt borítékban küldte el az internet előtti időkben.

Sportot űzött abból, hogy bár élete döntő részét nem Magyarországon élte le, hibátlanul, pontosan és szabatosan fogalmazzon mindig magyarul.

Nyolcvan éves volt.

Kánikula

- A rettentő kánikula Európa szerte tucatnyi életet követelt már eddig. Magyarországon is rendkívüli a helyzet. A kormányfő személyesen utasította az illetékes hatóságokat, hogy mindent tegyenek meg az áldozatok mérséklésére - mondta fátyolos hangon a rádióbemondó a hírekben, s hallani lehetett, hogy legszívesebben belebújna egy hűtőládába, két pingvin mellé.
A tévéhíradók megszakították adásaikat és úgy számoltak be az újabb és újabb hírekről. A köztévé szerint sorra pattannak el a vonatsínek, a MÁV és a GyESEV vonalain mindenütt nagy a késés a kánikula miatt, amiről az előző nyolc év tehet.
A Visszhang tévé kommentátora arra célozgatott, hogy bizonyára közel-keleti ármány lehet a dolog mögött, mert így akarják rátenni a magyar hazára a szőrös kezüket a görbeorrúak.
Rubint Réka az egyik bulvárcsatornán mesélt arról, ők miként élik túl a borzasztó kánikulát. Természetesen testmozgással, jéghideg borogatásokkal és egy egészen új, máris megrendelhető étrenddel.
Az interneten természetesen a legnagyobb kattintásszámot ezekben a napokban a hőségriadó hírei érték el. Folyton változó térképen mutatták be, miként húzódik a meleg délről észak felé, majd vissza. Pucér nők képei jelentek meg a komoly oldalakon is, merthogy ilyenkor már a legkisebb ruha is felesleges.
Tudósok és felfedezők afrikai kalandjaikról meséltek, de a legtöbben megegyeztek benne, hogy ettől még egy oroszlán is hőgutát kapna.
A mérsékelt jobboldali honlapok kommentelői két zsidózás közt megegyeztek, hogy kurva meleg van. Kibirhatatlan. Régen ilyen nem volt.
Több lap is a címlapján hozta, hogy Lázár János nyilatkozatban szólította fel a bankokat, hogy három-három fokot vállaljanak át a melegből, “Fontos a felelősségtudat és a méltányosság. A hazai bankok épp úgy tisztában voltak a meleg légtömeg közeledtével, mint a kormány, mégsem tettek semmit. Ezért logikus, hogy a felelősséget is meg kell osztani.” – nyilatkozta.
A mentőszolgálat szóvivője óránként sorolta fel a hírügynökségnek miféle tragédiákat okozott a súlyos meleg. Napszúrások, leégések és hőguták egész garmadája.
Aki teheti, ne menjen ki az utcára, hűsöljön valahol – üzente a Kozma utcai gyűjtőfogház parancsnoka.
A miniszterelnök váratlanul, csak a Blikk fotósának a kíséretében, meglátogatta a Palatinus strandot, hogy személyesen győződjön meg a védelmi munkák állásáról. Ahogy testőrein, így rajta is, csak egy feszes fecske volt. Bár a testőrök okoztak némi feltűnést a fürdőbugyijukba dugott pisztolyokkal, puskákkal.
Az ország egy merő rettenet volt, a hivatalokat bezárták, a z óvódásokat hazaküldték, a temetéseket felfüggesztették. Meleg miatt zárva.
Józsi bácsi felsőgödi vityillója kertjében üldögélt. Az áramot már régen kikapcsolták nála, újságot nem járatott. A szomszédaival összeveszett. Nem értesült az össznépi izgalomról. Csak azt látta, a törött hőmérő árnyékban 27 fokot mutat.
- Ja, augusztus van. Kutya meleg. De mindjárt itt az ősz. Addig is, iszom még egy fröccsöt – mondta.
És kényelmesen elnyúlt a ligestulján, úgy korotyolta el a hűs italt

Mór, tíz év után

A móri bankfiókban hatan dolgoznak általában, névről ismerik az ügyfeleket, s őket is névről ismeri mindenki - kisváros ez. Bankfiókhoz őr is kell - bár sokan gondolják azt, hogy mindez inkább csak nagyképűség. Ide rabló?  Vagy talán szociális szempontok vezették azokat, akik őrt alkalmaztak? Hiszen az őr, Szép Csaba nem sokkal áll a nyugdíj előtt. Kényelmes feladat, eseménytelen élet. És hol máshol találna munkát ez a bajuszos férfi, aki korábban a seregnél volt talán századparancsnok. De a honvédséget errefelé is leépítették, szerencsés, aki ilyen nyugodt állást talál.  Napközben, amikor senki sem jár a bankfiókban, néha kisétál ide a kapu elé és megnézi kedvenc rózsáit, éppen odalát a házához, néha még az asszony is kiinteget neki az ablakból.

2002. május kilencedikén, tizenkét óra huszonkilenc percig minden úgy megy, ahogy szokott. Álmosan, unalmasan, kiszámíthatóan. A nap szikrázóan süt, a középhőmérséklet három fokkal magasabb, mint az évszaknak megfelelő sokéves átlag. Május kilencedikén talán egy kicsit nagyobb a délelőtti forgalom a móri Erste bank Dózsa György úti fiókjában, mint máskor, mert többen e napon veszik fel a fizetésüket.

A bankfiókba ezen a napon négy alkalmazott dolgozik, no meg az elmaradhatatlan őr bámulja unottan a plafon jól ismert repedéseit. Ketten nem jöttek be. Egyikük  szabadnapot kért, mert gyermeke ballagására készül, még meg kell rendelni a virágot, elugrani a szabóhoz, bevásárolni az ünnepi menühöz. Másikuk  Budapesten volt egy továbbképzésen, a hét hátralévő napjaira tanulmányi szabadságot vett ki, otthon marad a könyveivel, hogy a szombati vizsgán majd minden rendben menjen.

Délelőtt Baka Ildikó ügyintéző hívja fel a bank egyik kuncsaftját - ja kérem, itt még ilyen familiárisan mennek a dolgok -, ha tényleg lakást akar venni, hitelre lenne szüksége, akkor ne kösse le újra a pénzét, mert az később még több bonyodalmat okozhat.

Aztán Szép Csaba egy ismerőse is elsétál errefelé. Érdeklődik az utcán álldogáló őrtől, mennyi is a fizetése, ugyanis ő is azon gondolkozik, eljön ide biztonsági embernek - kényelmes munka, kevés izgalom. Csak álldogálni kell, meg cigarettázni az ajtó előtt. Nem egy nagy dolog. Bárki megcsinálja.

Tizenkét óra huszonkilenc perckor ügyfelek érkeznek, a harmincas éveik legelején járó Szűcs házaspár és a szabadbattyányi Kiss Tibor biztosítási üzletkötő, ki a fiatal párnak segít. Az asszony apja az unokával kint marad, legalább nyugodtan elszívhat egy cigarettát, míg Szűcs Zoltán felveszi a fizetését, amíg megérdeklődik, mennyi pénzt és miként kaphatnak a házuk bővítéséhez.

Tizenkét óra harminc perckor a móri Erste bank fiókjába belép két baseball sapkás, fekete hátizsákos srác. Manapság a fiatalok előszeretettel hordanak hátizsákot, mert az kényelmes, viszonylag nagyobb terhet is könnyedén lehet hozni-vinni bennük, miközben a kéz szabad marad.

A bank alkalmazottai ekkor már az ebédidőt várták.

A belépő férfiak minden valószínűség szerint nem köszöntek. Talán az egyik tisztviselőnek még maradt annyi ideje, hogy átfusson a fején, micsoda modortalan alakok, amikor a férfiak előrelendítették hátizsákjaikat, fegyvert kaptak elő, az őrt azonnal, közvetlen közelről fejbe lőtték, majd kivégezték a többieket is a pult mögött, végül egy sorozatot eresztettek az ottlévő ügyfelekbe.

A támadóknak többször is tárat kellett cserélniük. Egy tárcsere  a profinak nem nagy dolog, néhány másodperc alatt megvan. Amikor már mindenkit megöltek, elpakolták az elől talált pénzt, 7.356.480 forintot és távoztak. De nem jutottak a nagy széfben őrzött, több tízmillió forinthoz. Mert ezt csak a három napra ide helyettesíteni küldött 27 éves Hegyi Éva tudta volna kinyitni. De Hegyi Éva ideiglenes pénztárost is lelövik. Négy lövés éri, kettő a mellkasán, egy a felkarján és egy hátulról a tarkóján. Ennek ellenére ő az, aki életben marad, akinek az életéért az orvosok még napokig küzdenek. A móri áldozatok emlékére rendezett megemlékezés előtti éjszakán hal meg.

A teljes cikk itt olvashatóhttp://fotolexikon.tumblr.com/post/22735282063/hidegverrel-moron-tarkonloves-egyesevel

A halászlé világa

A halászlé nem egyszerűen egy étel, melynek fő célja éhünk elverése, hanem a nemzeti identitás egyik alkotóeleme. A szakács, aki jó halászlét képes készíteni, méltán nevezheti magát szakmája mesterének. Aki már evett például a pesti Bock bisztró séfjének Bíró Lajosnak az alkotásából, az tudja, miről beszélek. Természetesen, ha már itt tartunk, említhetjük Rosensteinéket, akik szintén tudják, mi kell ide. És a sor Kömlődtől Paksig, Füreden át Szegedig – jaj Baját ki ne hagyjuk – a folytatható.

Magyar Elek, az „Ínyesmester” szerint az igazi halpaprikásnak, melyet másként halászlének is hívnak, főzze azt bár a Tisza mentén a szolnoki vagy szegedi, a Duna partján komáromi, tétényi vagy kiskőszegi, a Balatonon a fonyódi vagy a badacsonyi halász, egyaránt életfeltétele, hogy többféle, éspedig eleven halból készüljön, lehetőleg szabad tűzön, szolgafa horgára akasztott vasbográcsban.  Ez a többféle hal – folytatja Ínyesmester – legalább háromféle legyen: ponty, harcsa, aztán a Tisza mellett kecsege, a  Dunánál Süllő, a Balatonon fogas.  Helyes, ha mindehhez úgynevezett apróhal is járul: kárász, keszeg vagy garda. Az apróhalat a bogrács aljába  kell rakni, erre jön a pontyréteg, e fölé a harcsa- esetleg csukadarabok. Az egyes rétegek közé nagyfejű, leves makói vöröshagymát vagdalunk karikára.

Maga a halászlé

Azokban a régi szép időkben a Tisza mellett még Tisza vizet kellett a recept szerint használni, ma azért tessék kettőt számolni előtte, ha valaki így akarná.  Nemes-édes szegedi paprika szerepel ebben a verzióban., ez marad.

És most jön a legérdekesebb része a leírásnak: A háziasszony vagy a házigazda a bográcsból tálal az asztalnál,  Kecsege- fogas, harcsadarabokat kapnak a vendégek alapvetően. A pontyból már csak annak mer, aki külön kér, míg a bogrács alján meghúzódó apróhal a személyzetnek marad.

Természetesen halászlé receptből annyi van, mint a hal a halastóban.  Akad, akis szerint pontyból kell az egészet főzni, hozzáadni a belsőségeket, haltejet és kész is. Komoly, mármár vérre menő vita folyik a passzírozni, nem passzírozni ügyében, amelyhez képes a homousion – homoiusion ellentéte, vihar egy pohár vízben.

Sokan kiemelik, hogy a hagyma az egyik kulcs. Újhagyma szóba sem kerülhet, csak az az igazi, méretes vörös.  Na és a paprika – természetesen nem a téglaporosról beszélünk, hanem, amelyik színt, erőt életet kölcsönöz a halászlevünknek.

Legyen benne tészta? Csavarjunk bele egy kevés citromlevet, Adjunk hozzá tejfölt? Készítsünk esetleg máltai hallevest , alljottát, ahogy korunk ínyesmester Váncsa István ajánlja egy  tengeri halas variációval? Vagy kövessük minden szakács Bibliáját a Larousse gasztronómiai lexikont, amely Babette de Rozieres receptje alapján egy blaff-ot ajánl az Antillákról?

A halászlé és kis barátai

Vagy éppen vessük össze a bajai és szegedi halászlevet?

Mindenesetre így vagy úgy a sűrű vörös lébe belemeríteni a kanalat, az már nyert ügy.

----

Szolgálati közlemény:

Május 1-jén Halmajális Kőbányán az Óhegy parkban, délelőtt tíztől halászlé főző verseny. Megkóstolja?

Halál a mozi előtt

Éppen vége lett annak az ölős, bunyós, erőszakolós filmnek, amit már harmadszorra néztem meg a barátaimmal. Támolyogtunk kifelé, nagyon be voltunk rúgva. Ugyanis megállapodtunk, ahány halott, annyiszor húzunk az unicumos kulacsból, amely nélkül már nem is járunk moziba. Persze szigorú body count volt. Vagyis, csak az egyéni halottak számítanak. Amikor ledől a nagy ház és rázuhan párszáz emberre, vagy, amikor napalmmal felégetik a zsúfolásig telt sarki kocsmát esetleg amikor egy lezuhanó repülőgép szárnya vágja le a sétálni induló nagycsoportosok fejét, az ugye nem hoz korty italt. Csak a szépen, egyesével lemészároltak számítanak. A levegőben lelőtt ejtőernyős jó, a kilőtt repülőgép, a bent égett sok ejtőernyőssel nem ér.

Botorkáltunk ki a Hajnóczy Péter Filmszínházból. Hasznos Ödön, akit nem is tudom, miért hoztunk magunkkal, már végigokádta a lábát. De azért lelkesen magyarázta, hogy, neki az a rész tetszett a legjobban, amikor azzal a nagy puskával olyan viccesen mellbelőtték azt a szőke bigét. Hát az milyen volt, amikor lassítva szétrobbant a szegycsontja, átszakította a golyó a tüdejét. De még kettőt lépet a csaj előre és akkor ő már meg is húzta a butykost.

Kár volt – jegyezte meg Tücsök Béla – ezt is elkapkodtad, mert a nő nem halt meg, ugyanis a következő snittben elállították a vérzését. Úgyhogy, Ödön egy itallal többet nyomtál be, tartozol nekünk.

Ödön feltűnés nélkül próbálta rakosgatni a lábát, hogy ne vegyük észre, hogy néz ki, de persze a szagok, ó azok a szagok, mindent elárultak. Azt magyarázta, hogy semmivel sem tartozik nekünk, mert volt utána egy újabb jelenet, ahol egy  motoros fűrésszel fejeztek le egy kalauzt, amiért elkérte a jegyet valakitől, akitől nem kellett volna. Na és akkor ő nem ivott. Persze nem merő önmérsékletből. Hanem, mert dramaturgiailag nem tudta eldönteni, hogy pár másik utas feje is nem repül e szerteszét mindjárt – és ugye akkor az nem számít a szabályok értelmében.

Éppen itt tartott, alig 50 méterre jutottunk még csak a Hajnóczytól, amikor egy  puskadörrenést hallottunk és Hasznos Ödön szegycsontját egy golyó ütötte át. Szétszakadt, véres tüdeje cafatokban repült szét, Hasznos Ödön szeme kikerekedett, kettőt még talán lépett előre aztán összeesett.  Betoltuk azt, ami maradt belőle a fal mellé, nem lépkedjenek itt át rajta a járókelők. Volt már pár megcsonkított holttest felslichtolva a járdszaszélen. A kupac tetejére dobtuk.

Éppen az unicumos kulacsból húztunk egyet-egyet, amikor egy kekiruhás, szafari-kalapot viselő pasi ért oda hozzánk. Parabellumával éppen Tücsök Béla két szeme közé lőtt, de olyan ügyesen, hogy egy csöpp nem sok, annyi agyvelő sem spriccelt a kulacsra.

Hangya, Hangya Jenő vagyok – nyújtotta udvariasan a kezét bemutatkozásra a parabellumos. De nem tudta folytatni, mert machetámmal hasbalőttem iziben.

Kortyinka.

Csak tudnám, jövő héten milyen új film lesz? És kivel megyek moziba?

A cica esete Mao Cetunggal 毛澤東

Xue Yanping új regényt ír. Minden bizonnyal ez a regény is azokról a régi történetekről szól, amelyek Xue Yanping életében, könyveiben is oly fontosak voltak.A közelmúlt Kínájának élete, a kulturális forradalom és az, a hétköznapi emberek miként tudták mindezt túlélni, már ha túl tudták élni.

Xue Yanping most éppen Európában jár, kiadókkal, szerkesztőkkel beszélget, itt Magyarországon is azt próbálja kipuhatolni, mi mennyire érdeklődünk aziránt a távoli és innen egzotikus világ iránt.

Xue Yanping szépen és választékosan beszél angolul, divatos ruhát hord, hogy Londonban, New

Azokról a történetekről a kulturális forradalom idején. Amikor minden felborult, amikor a normális észnek többé nem volt jelentése. Amikor bárkiből, bármikor áldozat lehetett, meg persze gyilkos és elkövető is. Yanping történetei a pekingi hutongokban játszódnak, ezekben a hagyományos, földszintes, szűk utcás, zárt életű lakónegyedekben. Yorkban vagy éppen Milánóban is megállná a helyét. Így aztán még nagyobb az ellentét azzal, amiről beszél.

Mondja, ma már a kínai fiatalok

nak is nehéz elképzelni, hogy milyen volt az élet akkor. Pedig tudniuk kell, szembe kell nézniük azzal, mi történt szüleik, nagyszüleik életében – e nélkül a mai Kínát, ezt a gyorsan változó, hatalmas országot nem érthetik meg.

Xue Yanping életét és majdnem kettétörte a kulturális forradalom. Az egyetemeket bezárták, burzsoá csökevénynek minősítették. A fiatalokat tanulás helyett falura küldték kétkezi munkára, ahogy őt is. Ő aztán 1982-ben, az elsők közt újra, mehetett egyetemre, s próbálta behozni az elvesztegetett éveket.

Könyvei nagyrészt ezekről az évekről

szólnak. Amikor egy őrült forradalomra hivatkozva nagyratörő diktátorok azt hitték, az ő teljhatalmukkal át lehet alakítani az embereket, a gondolkodásukat.

Mit lát ebből a fejreállt világból egy kislány, mint Xue Yanpin?

„Volt egy macskám, akit nagyon szerettem. De állatot tartani kedvtelésből a hutongban szigorúan tilos volt – ez is burzsoá csökevénynek számított. A felügyelők, akik jelentőst részt a mi idősebb pajtásainkból álltak, folyton ott járőröztek a hutong szűk utcácskáin. Egyszer észrevettem, meglátták, hogy a cicámat etetem. Tudtam, ha utólérnek, nagy baj lesz. A macskámat ki is végezhetik és velem is nagyon elbánhatnak. Futottam hát lélekszakadva a sikátorokban, magamhoz ölelve a cicámat, míg végül sikerült meglépnem és elbújnom egy udvarban.” Végülis nem nagy történet, ott ahol százezreket gyilkoltak meg, de talán jól érzékelteti azt a világot.

- Miért volt tilos macskát tartani? – próbálom racionálisabb úton tartani a

beszélgetést, de Xue csak megvonja a vállát. Látom rajta, hogy nem érti, mit nem értek ezen.

- Ez volt a szabály. Csak. Egy betarthatatlan szabály a végtelen sok közül.

És a felügyelők, kik voltak a felügyelők és ők miért gondolták, hogy a macskatartás veszélyes az épülő kommunizmusra? – teszek úgy, mint aki nem látja, mi mindenre akad ma is ember.

Erre elmeséli, hogy az idősebb nővére is egy speciális egységben volt afféle katona. A nővére 16-17 éves lehetett akkoriban. Minden reggel szépen felöltözött és elment a társaival. Talán megverni valakit, vagy egy nagy táblát akasztani a nyakába, hogy így jár, aki a nép ellensége. Fiatalok voltak, nem értettek semmit a világból. Miközben édesapjukkal talán valahol máshol, mások bántak el eképpen.

Xue Yanpin hát ír. Új regényt. A régi történetekről. Amikor a politikai elszabadítja a legrosszabb emberi indulatokat.

Hogy okulunk-e belőle? Ott vagy itt? Hát

Dr. Deutsch Imre rövid életrajza

Született 1896. szept. 30. Budapest. Orvosdoktor oklevél: Pázmány Péter Tudományegyetem 1922. Urológus szakorvosi képesítés: a PPTE

Orvostanhallgatóként 1919-21. a Charite poliklinika laborjában; végzés után az Urológiai klinikán (ig.: prof. Illyés Géza) 1922-28. dolgozott. Urológiai klinika 1925.

Az Országos Társadalombiztosító Intézet Urológiai Osztályán alorvos, majd oszt. vez. helyettes főorvos 1922-1944.

A Zsidókórház Urológiai Osztályán megbízott főorvos 1942-44.

A Szeretetkórház Urológiai Osztályának osztályvezető főorvosa 1944. január-április.

Belső munkatárs a "Gyógyászat" lapnál 1919-1923. kb. 500 referátum a külföldi szakirodalomból.

Szerkesztője a "Bőrgyógyászati, Urológiai és Venerológiai Szemle" urológiai rovatának 1926-1939. Eredeti közlemények, szerkesztői üzenetek, referátumok, könyvismertetések

A "Magyar Urológia" (a Magyar Urológiai. Társaság hivatalos lapja) helyettes szerkesztője (Főszerkesztő prof. Illyés) 1938-1939. Ezekről a zsidótörvények miatt kellett lemondania.

45 tudományos dolgozata jelent meg jó nevű hazai és külföldi szaklapokban:

Orvosi Hetilap, Gyógyászat, Bőrgyógy. Urol. Veneorol. Szemle, Magyar Urológia, Zeitschrift für Urologische Chirurgie, Zeitschrift für Urologie, stb. (Veseműködés kísérletes vizsgálata, vesevizsgáló eljárások, új gyógyszerek, húgy- ivarszervi betegségek laboratóriumi vizsgálata, kazuisztika).

Referátumokat készített külföldi urológiai cikkekről, könyvekről, előadásokat, beteg bemutatásokat tartott a Magyar Orvosi Nagyhét, a Magyar Urológiai Társaság ülésein.

Az I. Világháborúban egészségügyi. hadnagy, 20 hónap frontszolgálat, olasz hadifogság, több kitüntetést kapott.

1938-41. közt négy ízben teljesített katonai szolgálatot a különböző visszacsatolási bevonulásokban, amelyekért emlékérmeket kapott.

1944. áprilisban belügyminiszteri rendelettel körorvosnak rendelték ki Kápolnokmonostorra (Nagybánya mellett) ahonnan júniusban Auschwitzba majd Mauthausenbe (és a mellette levő Melkbe) hurcolták, ahol kőbányában dolgoztatták. November végén hunyt el.

Felesége: néhai Dr. Adler Anna fogorvos, szakfőorvos.

Gyermeke: prof. Dési Illés PhD, DSc. A Szegedi Tudományegyetem Népegészségtani Intézet nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára.

Deutsch Imre a nagyapám volt. Ez az életrajz, néhány kép és pár történet maradt nekem csak róla.

Hogy katona volt az első világháborúban és hosszú hónapokat töltött hadifogságban, amelyről sok szörnyűséget mesélt. Bár Auschwitzból nézve valószínűleg az már csak egy kellemes nyaralásnak tűnt.

Hogy hihetetlenül ügyes kezű sebész volt. Jól rajzolt és amatőr bűvészként is megállta a helyét. Húsz évvel a születésem előtt gyilkolták meg.

Az országgyarapítás idején rendszeresen behívták katonának. Sebészre mindig szükség van.

Illetve, van amikor nem is annyira? Lassan kitették mindenhonnan. Már katonának sem kellett. Aztán jött a munkaszolgálat. Az orvosok már a fronton voltak, a civileknek alig maradt valaki. Munkaszolgálatosként pár hónapig körorvosként gyógyította az ittmaradtakat, öregeket, gyerekeket. Aztán az ország urai úgy gondolták, hogy annál, hogy orvosa legyen sok ezer embernek, fontosabb cél nagyapám meggyilkolása. Első világháborús érdemek, II. világháborús érdemek? A gyógyítandó betegek érdekei? Ugyan már.

Pusztuljon minden.

Nagyapám, amikor megölték, annyi idős volt, mint most én.

A siker titka, in memoriam Schmitt Pál

Számtanból nálunk a legokosabb lány az osztályban az Éva volt. Hetedikig én is jó voltam a matekből. Addig ugyanis Éva mellett ültem, aki mindig úgy oldotta meg a feladatokat, hogy könnyedén lemásolhassam róla a megoldásokat. Néha ugyan akadt „a” meg „b” csoport, de Éva egy zacskó Duna kavicsért, miután a sajátját megírta, befejezte fel tünés nélkül az enyémet is.

Aztán hetedikben majdnem megbuktam matekból. Gabi néni az anyukámat is behívatta, később hosszan kérdezgették, mi történt velem.

Rajzórán a rajzaimat – miután én vonalzó mellett is képtelen vagyok egy egyenes vonalat húzni – a Vera csinálta meg. Vera óvó néninek készült, ügyesen dolgozott a ceruzával, az ecsettel is. Etelka nénit, a rajztanárt meg nem különösebben érdekelte, ki az alkotó. Neki elég volt annyi, hogy a faliújságra szépen kiszögezhette a műveket, aztán, ha jött az igazgató bácsi, eldicsekedhetett vele, mennyire sokat fejlődnek itt a gyerekek.

A gimiben sokáig elég jó voltam bioszból. Az Ildivel közös padunk volt. Ildi mindig mindent megtanult, orvos akart lenni. Én meg szépen kértem, hogy, ha neki mindegy, akkor súgjon már nekem a felelésekkor. Jót tesz az önbizalmamnak és a zsebpénzemnek az ötös. Csak a békaboncoláskor volt baj. Mert akkor, ahogy Ildire lestem, mit is kell csinálni, ahogy előredűlt szépen be tudtam lesni a blúzába. Gyönyörű mellecskéket viselt. Szegény, kipreparálandó béka már nem is izgatott annyira.

A felvételim simán ment. Lilla barátom a padba rejtett puskáit nagyszerűen fel tudtam használni, majdnem maximális ponttal kerültem be

Az egyik szigorlaton úgy csúsztam át, hogy az adjunktust, E. J-t előző nap egy kocsmában leitattuk, álltuk a cehjét. Cserében ő meg aláírta az indexünket.

Másszor meg az egyik vizsgáztatót elváltoztatott hangon felhívtuk, hogy a pártbizottságról telefonálunk és pártfeladatként kérjük, hogy az alábbi elvtársak sikeresen abszolválják ezt a félévet.

A szakdolgozatomat vettem. Nem is volt túl drága, de úgy éreztem, nem ér meg több pénzt. Nekem a hármas is jó.

A katonaságnál a céllövészetnél jártam egyszer majdnem pórul. Az istennek sem találtam el a lőlapot. A tizedes már unta, hogy rám kell várni, ezért, amikor kiment megnézni a találatokat, s látta, hogy a lőlap üres, tollal kilukasztgatta azt. Két hétig cserében nekem kellett bevetnem az ágyát. A jó eredmény miatt mesterlövészt tanfolyamra akartak küldeni, elég nehéz volt megúsznom.

Most egy kis banánköztársaság elnöke vagyok, az eszem az megvan hozzá. Az elnöki címet tíz banánfáért és némi üveggyöngyért vettem. A bennszülöttek imádnak. Mert jó fej vagyok. A kocsmában már össze is tegeződtem a néppel. Szerbusz nép – mondtam nekik.

Olyan édesek, a kis romlatlan lelkükkel. Azt hiszem nyittatok végre itt egy iskolát, hadd tanuljanak a gyerekek végre. Mert aki tanul, küzd, lám itt az én példám, az bármit elérhet az életben.

Szaknyilasok, ellenállók és az Árpád-sávos zászló

Március 15-én egy Árpád-sávos zászlót tűzött ki valaki a magyar trikolór mellé a zuglói Egressy utca sarkán. Az erről szóló kép hamarosan megjelent a facebook-on. Elsőként a jogos felháborodás és a szörnyülködés hangjai szólaltak meg. Nahát, és mik vannak - és ilyesmik.

Aztán kiderült, egyetlen férfi van a kommentelők közt, a kitűnő tollú publicista, Török Monika. Felvetette, szerveződjön afféle flashmob a szélsőjobbos jelkép eltávolítására.
A következő órákban sorra érkeztek a megjegyzések, hogy ki, miért nem vesz részt ebben.
É. T. ezt írta: " Az biztos, ha a mi házukra tenné ki valaki, én letépném rövid időn belül." De hát, nem az ő házára tették.
Más abbéli véleményének adott ha

ngot, hogy "essen le annak a keze, aki kitette és rohadjon is meg."
Monika buzdítása így szólt: zuglói polgárok, vége az ebéd utáni szundikálásnak, Levettétek már?

Nézzünk bele a válaszokba: Mónika, drága! Nem mindenki hord magával ollót meg kést
Vagy: ha nem vetted volna észre, a baloldal nem akar konfrontálódni.
Innen aztán beindult a dolog: messze lakom, nem érek rá, odamennék, de sajnos most nem jó. Nehogy már mi romboljunk.
Közben már beakadt egy két szaknyilas honfitárs is, aki szerint tessék békénhagyni a zsidrákoknak az ő zászlójukat.

Többen kijelentették, hogy ők ugyan nem szeretik az Árpád sávost, de csak azért nem vesznek részt egy ilyen akcióban, mert úgyis tíz perc múlva kint lesz egy új helyette, Török Moni és néhány tettestársa eközben szépen eltüntette a zászlót.
Az eltávolításról szóló hír szintén hamarost a facebook-on volt látható.
Az első, még baráti kommentelők szerint: na, jó, jó, de ezzel semmi sincs megoldva. Elhangzott ugyan egy két "nagy vagy Monika" és "köszönjük". De aztán jött az olyasmi, hogy talán óvatosabban kellett volna, meg jaj, most

majd jön a bosszú és Úristen mi lesz ebből.
Innentől kezdve nyilas honfitársaink verbális teljesítményét csodálhattuk meg, akik a zsidó g..cik azonnal távozását, kinyírását stb követelték, mind nagyobb egységben.

(Betűhív idézetek következnek.)
Nyilas Kereszt kedves névre hallgató ekképpen fogalmazott: A szádból csak úgy böfögöd ki a rodhadó fogaid közt a Magyargyűlöletre felszólító szavakat. Kár hogy nem némának születtél.
Én mondom neked nem ál jól az élet!De ezen tudok segíteni!

Szomorú Magyar jános ennyit tett hozzá: ha zavar téged az árpádsávos zászló hazahúzhatsz a föld tolvaj haverjaid közzé, akiket kifogunk írtani mind egy szálig :)

A finom szavú Gönczi Erzsébet így artikulálta véleményét: Nekünk nem kell a kipátok , szarunk a menorátokra , a zászlónkat a szátokra ne vegyétek . Hány bőr van a pofátokon ? ISTENTELEN , HONTALAN SENKIHÁZIAK . TAKARODJATOK A HAZÁNKBÓL ! EZ MAGYAR FÖLD , ÉS ÖRÖKRE AZ LESZ !

Szomorú Magyar eképpen foglalta össze a vitát: Auschwitz nyáritábor majd újra megnyílik és akkor majd ájvékolhatnak eleget. Hehehe

Erdődi Zoli: Azt a gyenge kis pajeszodat felszakítom te vágott faszu bipsi gyerek.

És így tovább. Magyarország 2012.