2014. október 29., szerda
2014. október 26., vasárnap
Kiléptünk az Európai Unióból - vámellenőrzés a román oldalon.
„Az útleveleket és a vízumokat kérem – vigyorgott a román a
határőr a kék-sárga csillagos zászló alatt. Mi félve nyújtottuk felé a turulos,
szent koronás dokumentumot. Nagy kincs az ilyesmi. Mióta nem lehet rendesen
utazni megint, jó ha háromévente kaphat ablakot az ember bele. Leihez is nehéz
jutni, úgy kell összevásárolgatni feketén a határmenti pénzváltóknál. Pedig
szükség van rá, mert egy csomó mindent kell megint hoznunk Kolozsvárról, amiket
Pesten nem lehet kapni. Szagos szappant, dezodort, antibébi tablettát. Sajnos
az Európa elleni győztes háború áldozatokat követel.
Bye bye London, viszlát Európa, jó volt veletek |
Mióta visszatelepítették az aknaazárat és a szögesdrótot a határra nagy értéke van
ezeknek a dolgoknak. A gyerekek is otthon majd megvesznek egy csomag kerek
rágogumiért. Már az idősebbek legalábbis, akik még emlékeznek rá, hogy voltak
idők, amikor minden magyar boltban lehetett rágót kapni. A kisebbek leginkább
már csak a történeteket ismerik minderről.
Mert ma bemegy az ember egy nemzeti trafikba és mi van ott?
Kossuth, Munkás és Orbán füstszűrő nélküli, Fecske, Sólyom és mentolos Lázár.
Meg persze felcsúti pálinka. Gombfocicsapat a Felcsúttal és a Videotonnal.
Hende Csaba ólomkatonaként és pikáns naptár Selmeczi Gabriellával. Ezen kívűl
kétféle keretben a kedves vezető portréja. És pár cukorka, mint mondjuk
felcsúti kavics – cukros vagy dolomitos bevonattal. De ettől meg hamar elvásik
az ember foga.
A minap idéztük fel a barátaimmal, amikor trapperért álltunk sorba a Viktor körúton. Az az egyetlenegy hely, ahol mindig lehet kapni. Bár most csak kis méretben volt – vettem kettőt, aztán majd megpróbálom valakivel elcserélni.
Úgyis lesz nagy tömeg hamarosan, talán ott. Jön az
azerbajdzsán elnök és ilyenkor mindenkit kivezényelnek az utcára, kis baltanyélre
ragasztott azeri zászlókkal kell integetni neki, amint a kedves vezetővel
végigautóznak a Horthy
Miklós úton. És érdemes teljes erőbedobással integetni és
mosolyogni, mert aki nem elég lelkes, azt felirják a Pintér önkéntesek. Aztán
másnap hívatja őket a munkahelyi kereszténydemokrata és nagy fejmosást kap
tőle. Ez még hagyján, de hátrébbsolja az ilyeneket a négyéves gépkocsi kiutalásban és gyakran penitenciát is
előir, három vagy négy nap teljes bööjtött, kukoricán térdepeléssel.
Ja, és visszafelé a határon nagyon el kell dugni, amit hozunk.
A magyar vámörök különösen a könyvekre meg az újságokra mennek. Akinél európai
uniós országból származó lapot találnak, az nagyon megnézheti magát. A múltkor
valaki lebukott egy cseh újsággal, amelyben ráadásul volt egy karikatúra is a
mi kedves vezetőnkkel. Gúnyosan nagy fejjel és kilógó nyelvvel ábrázolták, ami
valóban elég izléstelen. Na, erre az embert eltiltották az utazástól és százszor
le kellett írnia ott a határon, hogy a mi vezetőnk a legszebb férfi. Valamint
százszor azt is le kellett irnia, hogy Hülye Európa.
A mi lapjainkban nincsenek effélék. A mi lapjaink szabadok.
Azt írják, amit szabad nekik.
Van egy hivatal, az ellenőrzi alaposan.
A múlt héten például minden lapban az volt a főcím: Lesz elég
sör a Balaton mellett. Még a híradó is beszámolt róla, mutatták a boldog,
nyaraló munkásokat, amint a habzó sört kortyolják a nagy krigliből. Ebből mindannyian
megértettük, hogy idén nem lesz sör a Balatonnál, legfeljebb pult alól, protekcióval.
Pedig olyan szép ez a
nyár. Mindenfele azok az izléses plakátok, amelyek láncos kutyaként ábrázolják
a Tavarest, amint rátámad a mi békés hazánkra.”
És akkor itt már ver minket a víz és persze, hogy
felébredünk. A vacsorára mértéktelenül fogyasztott marhapörkölt teszi ezt.
Azért álmodunk efféle képtelenségeket. Mert Magyarország szilárd tagja az
Európai uniónak, hahó. Baromság az egész. De amíg itt forgolódunk és várjuk
újra az álmot, csak belenézünk egy a nachtkaszlinkon heverő kedvenc lapunkba, a
Népszavába. És mit látunk: valami Szijártó Azerbajdzsánban tárgyal, megbízható
fideszesek jutnak leginkább trafikhoz, amelyekben éjszaka is lehet szeszt
árulni, miközben máshol nem. Valami fityfirity arról beszél, hogy Tavares az
ellenségünk. Az elmúlt években Pintér
Sándor volt cégei nagyságrendel több állami megrendeléshez
jutnak, mint korábban. Elveszik a Takarékszövetkezeteket és tulajdonképpen
bárki ingatlanját kisajátítás címén el lehet venni.
Inkább mégis aludjunk tovább.
Vagy ne is. Inkább tessék felébredni.
(Remélem nem kell majd azt modnanom, hogy ó az én próféta lelkem. Ezt ugyanis 2013 nyarán írtam.)
Címkék:
Klubrádió,
történelem
2014. október 15., szerda
Szász János filmrendező a Filmhétről
2014. október 13., hétfő
2014. október 8., szerda
Betiltsuk e fajgyűlölő konferenciát - azaz hol játsszunk a tűzzel
Kedves Barátaim,
Az csak természetes, hogy tisztességes ember nem lehet
fajgyűlölő. A történelem bebizonyította, hogy a fajvédő ideológiák,
szónoklatok, vagy akár konferenciák nyomában hamarosan könyvmáglyák gyúlhatnak,
vagy akár tömeggyilkosságba torkolhat mindez a sokak szemében ártatlannak tűnő
fecsegés.
A jövőbe tekintve (Tardos János fotója) |
Több kitűnő ismerősöm is felvetette, többségük e mai hatalom
híve amúgy, hogy most mit kell arénázni, hát a bölcs vezető betiltotta ezeknek
a fajvédőknek a konferenciázgatását itt – kár ajvékolni, meg pánikot kelteni,
meg az ország rossz hírét terjeszteni – ez is csak afféle szokásos önijesztgetés.
Mert szerencsére van itt egy bölcs vezető, akinek helyén a szíve és betiltja,
amit be kell.
Ezeknek az ismerőseimnek szívesen felidézem a régi viccet
Sztalinról. Bizonyára ismerik. Amikor az egyik kisfiú este meséli az anyukájának,
hogy képzeld ma ott fociztunk a Vörös Téren és találkoztunk a Sztalin bácsival,
aki tényleg olyan jó és bölcs, mint ahogy azt a Pravda írja. Mert amikor
kiszállt a kocsijából és éppen felé szállt a labda, akkor finoman, aranyosan
visszarúgta nekünk.
Mire a mama: de hát Szergej, mi ebben az a különösebb jóság?
-
Hát, hogy közénk is lövethetett volna.
Mert sajnos az sincs jól, ha vezéri kegy és kedv dönti el,
mikor ki és mit mondhat egy olyan, természeténél fogva szabad városban, mint
Budapest. És ez még akkor is így van, ha történetesen most mi itt valamennyien
úgy gondoljuk, hogy nem szabad, hogy ilyen alakok itt Budapesten demonstrative gyűlésezzenek.
Nézzük egy másik irányból most egy pillanatra meg a dolgot.
Természetesen a szólás szabadsága a legfontosabb alapjogok egyike. Látjuk,
miként veszik el ezt tőlünk a legkülönfélébb furmányos módon napról napra.
Pénzzel, hatalommal, erőszakkal, árulással.
Akkor nem az lenne a természetes, hogy mi, akik tudjuk,
milyen fontos a szólásszabadság, kiálljunk akár a nekünk nem tetsző, utálatos
agy ellenszenves nézetek mellett is?
Ha már orosz viccet idéztem az előbb, akkor ebből a kultúrkörből
vegyünk egy másik mondást.
Szikrából lobban a láng.
Igen, tudjuk, a nagy, pusztító tűzvészeket sokszor valóban
csak egy apró szikra indítja be.
Ám ne legyünk beszariak. Hiszen nem lesz minden kis
szikrából láng. A szikrák többsége, kipattan, majd azonmód elhamvad. Kár vele
törődni.
De pontosan tudjuk, hogy mikor lesz az apró szikrából, láng vagy esetleg még elolthatatlan tűzvész is. Akkor, ha tűzveszélyes helyre esik az a szikra, olyan helyre, amelyik amúgy is könnyen lángra kaphat. „Elég neki egy szikra is…” – mondjuk ilyenkor.
De pontosan tudjuk, hogy mikor lesz az apró szikrából, láng vagy esetleg még elolthatatlan tűzvész is. Akkor, ha tűzveszélyes helyre esik az a szikra, olyan helyre, amelyik amúgy is könnyen lángra kaphat. „Elég neki egy szikra is…” – mondjuk ilyenkor.
És sajnos Magyarország ma olyan hely, ahol sokfele igazán
fogékony közeg alakult ki arra, hogy a szélsőjobb ,a fajvédelem szikrájából tűz
legyen.
Benzintartályok között, ahol kilocsogott az üzemanyag nem
nagy ötlet még egy szikrát sem csiholni. És, hogy ennyi veszélyes, ha úgy
tetszik, gyúlékony anyag van körülöttünk, abban alapvető a felelőssége annak az
embernek, aki most könnyedén kijelent, tessék elzavarni ezeket a fickókat innen.
De bocsánat. A mi hazai fajgyűlölőink meg hogy kerültek a
parlamentbe? Milyen néma kuss volt, amikor egyikük a zsidók számbavételét
vetette fel, vagy amikor a másikuk a magyar szélsőjobb kedvelt és szokásos
vérvádját vette elő, hogy talán Tiszaeszláron mégiscsak a zsidók vették vérét
egy kis keresztény leányoknak. Középkori vérvád a parlamentben és mindenki
hallgat napokig?
És milyen sunyi hallgatás övezte a hat ember életét követelő
rasszista gyilkosságsorozatot?
Nem tudom, észrevették-e, de ma a Jobbik az a párt, amelynek
a legtöbb dolog teljesült a programjából. Ellenzékből. Igaz, ezeket a Fidesz valósította
meg. A keleti nyitás a baltás gyilkos felé, a központosított hatalom, az oktatás
elfoglalása, a bankok megrendszabályozása, az állam mindenhatósága, a korona
büntetőjogi védelme egy (volt) köztársaságba és hosszan sorolhatnánk. – mind
mind ott szerepet a Jobbik programjában. Rohanunk a diktatúrába.
És ne legyen kétségünk afelől, hogy a Jobbik, amelyik most persze
látván a kudarcot, kihátrál emögül, de valójában virtigli fajgyűlő párt.
A gárdák, roma honfitársaink terrorizálása, a sajtójuk, mind
mind jól mutatja ezt.
E két pártnak tehát alapvető felelőssége van abban, hogy
afféle „gyúlékony hellyé” vált Magyarország.
Ezért kell nekünk sokkal, de sokkal óvatosabbnak lennünk.
Mert mi történne egy olyan országban, ahol él a boldog
közmegegyezés, hogy nem engedünk a szélsőségeseknek, a fajgyűlölőknek?
Mondjuk ott, ezen a boldog helyen, összejönne pár ilyen
alak. Ledarálnák régről ismert, általunk joggal megvetett, szövegeiket,
meginnának pár üveg jó bort, aztán legfeljebb huzatnák a cigánnyal. Később,
jönne a kijózanodás, és mindenki hazamegy, felejtse el. Nem történt végülis
semmi.
De miért nem ilyen helyekre járnak konferenciázni? Ahol nem
kellene bújkálniuk, könnyedén menne az egész? Miért éppen ide, hozzánk?
Valószínűleg azért, mert azokon a helyeken a népharag
sodorná el őket, vagy csak mindenki kiröhögné, gúnyolná őket. Érthető, hogy
elkerülik az ilyen részeit a világnak.
Nem jobb odamenni, ahol azt remélhetik, bőven akadnak
elvtársaik, támogatóik, híveik? Ahol találhatnak olyanokat, akiket a mocskos
zászlójuk alá toborozhatnak?
Ahol a politikai klíma olyan, hogy remélhetik, sokak
szívében kedves vízhangot ver a fehér keresztény felsőbbségről való szónoklat?
Ahol egy templomban, a város egyik főterén, egy olyan
embernek állítanak szobrot, aki százezrek haláláért visel politikai
felelősséget? Ahol akadnak politikusok,
papok, úgynevezett köztiszteletben álló közéleti emberek, akik szívük szerint
maguk is felszólalnának egy ilyen eseményen?
Nem jobb itt packázni akár még a rendőrséggel is, ha azt
remélhetik, hogy itt értő fülekre találnak?
A feladat tehát barátaim sokkal nehezebb annál, mint hogy
most elzavarjuk innen ezeket a potenciális gyilkosokat. Mert ezt egy kialakuló
diktatúra rendőrsége, ha kell, szakszerűen és gyakorlottan megteszi. Ez csak
nyers erő, gátlástalanság kérdése.
A mi feladatunk ennél sokkal,de sokkal bonyolultabb.
Ha kell a hatalom, ha kell a közvélemény többségével szemben
is, kemény, kitartó, ha úgy jobban tetszik sziszifuszi munkával eltakarítani
innen azt a bizonyos gyúlékony anyagot, amelyet egy szikra esetleg lángra
lobbanthat.
Mi kell ehhez?
(Drelyó Ági felvétele) |
Úgyhogy ezeken kell változtatnunk. Bizony, milyen szép
civileknek való feladat, hogy ha az iskolarendszer szegregálja a gyermekeinket,
elválasztja őket egymástól már az oktatás során, hogy később könnyebben
lehessen egymás ellen uszítani őket, akkor mi azt nem hagyjuk. Létrehozunk,
működtetünk olyan szervezeteket, ahol az együtt tanuló, játszó gyerekeknek már
fel sem különösebben tűnik, az egyikük „ilyen” a másikuk „olyan”.
És onnan is sejtem, hogy van esélyünk ilyesmikre, hogy látom,
ez a kormányzat milyen ádáz dühvel támad a civil szervezetekre, mert tart
attól, hogy éppen ők – vagyis hát mi – keresztülhúzhatjuk a számításaikat és
mégsem lehet a társadalom minden tagját szembeállítani egymással,
Időnk nincs sok, ma még talán túl sokan sem vagyunk. De
sebaj.
Mert előbb utóbb úgyis olyan „tűzbiztos” hely lesz
Magyarország, ahová nem is lesz kedvük idejönni az efféle alakoknak, vagy ha
mégis, hát már csak legyinthetünk rájuk.
És afféle utóiratként még valami.
A zsidó hagyomány szerint
perceken belül itt a Jom Kipur, amelyik egy fontos határnap.. Az elmúlt
napokban akik úgy vélték, hogy a nagy számadáskor nem a jók könyvébe kerültek,
azok Jom Kipur kezdetéig, azaz ma este hatig,, ha belátták vétkeiket és
elhatározták, hogy jó útra térnek és nem vétkeznek embertársaik ellen sem, azok
még bekerülhetnek az igazak,a jók könyvébe.
Van még egy körülbelül jó óra meggondolni a dolgot.
Címkék:
Budapest
2014. október 6., hétfő
2014. október 5., vasárnap
Nyári emlék - Vitorlázás az Adrián
Címkék:
Horvátország,
vitorlás
Hely:
Dubrovnik, Horvátország
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)