2021. március 9., kedd

Závada, Krúdy – és a dédapám

Adler Illés nevű rabbi dédapám és egy rabbilányt (Spiegler Bella) feleségül vevő Krúdy egymás szomszédságában éltek a Király utcában. Egyikük (Krúdy) a Pekáry házban Bellával (Király 47.), másikuk (Adler) a szomszédos 37. alatt.

Ebédidőben, mert egyikük sem szeretett korán kelni, néha összetalálkoztak a sarkon.

- - Tiszteletem főrabbi úr!

- - Alászolgája főszerkesztő úr, hogy szolgál a kedves egészsége, mint mindig? Mivel fog minket megörvendeztetni?

És Krúdy sorolni kezdte, oly hevesen, hogy még a közelgő kisfröccséről is elfeledkezett, mely szerint Szindbád, meg Rezeda Kázmér, meg Rudolf trónörökös kalandjai. Talán még az Ady Endre éjszakái-t is megemlítette.

Mire rabbi dédapám (Adler) megjegyezte, hogy a főszerkesztő úr annyit akar írni, hogy az 50 évre is elég lenne. Krúdy bólintott, mi az hogy. Neki 2020-ig vannak most a tervei. Aztán meg majd meglátjuk. 2020-ban szándékszik megírni például a budaörsi vándorról, bizonyos Wanderről szóló opuszát.

Tudjuk, az élet másként alakult. Krúdy nem jutott mégsem el 2020-ig. De valakinek akkor is meg kell írnia a tervbe vett művet.

Závada Pál: Wanderer. Ezt persze nem Krúdy írta. Sőt, nem is írhatta volna, hiszen Krúdy Krúdy, Závada meg Závada. De ha Krúdy a magyar irodalom egyik máig fénylő csillaga, akkor talán nem sértjük meg vele Pál barátunkat, hogy ez a könyv (Wanderer) a tizes skálán tíz krúdyt ér. Egy nagy Krúdyt. Százszázalékos találat. Závada Pál természetesen Závada hangon szól a budaörsi svábok életéről, de azért Krúdy szelleme ott lebeg felettünk, ebben a nekünk időben, kultúrában első pillantásra távoli – aztán meg nem is – világról szóló műben.

Ami írásaikat illetik – mégiscsak egy könyvajánló lenne ez – Krúdy nem csak remek és hangulatos történeteket írt, de fontos volt neki az igazság kimondása. Az igazságé, amely szerinte a könyvek által is terjed. (A tiszaeszlári Solymosi Eszter – ha még nem tetted, azonnal olvasd el). Závada nem csak remek és hangulatos könyveket ír, de fontos neki az igazság kimondása. Az igazságé, amely szerinte a könyvek által is terjed. (Egy piaci nap – tudom, hogy már rég el akarod olvasni. Nem bánod meg. Ha meg helyreáll a világ rendje, uzsgyi érte a Radnóti Színházba.)

Sejtette ezeket a dolgokat az igazságról dédapám is, aki így biztosította erről egy szép napon az írót (De melyiket is?) „Tudom én, hogy talán nem ment a könyvek által elébb a világ, de főíró úr, ne adja föl. Hátha. Hátha egyszer lesz még egy olyan könyv, amely megváltoztatja világot. Olvassa el a Závadát, és érteni fogja miről beszélek”.

Krúdy, aki akkor már válófélben volt a rabbi lányától, Arabellától, de a főrabbit (Adler) természetesen továbbra is tisztelte, s megígérté, hogy a Jadviga párnája után elolvassa a Wanderer-t is. Már csak azért is, mert szépek benne a képek. (Itt jegyezzük meg, hogy ez már a harmadik verziója a budaörsi történeteknek, az elsőhöz a fotókat a remek festőművész, Szűts Miklós, megrögzött újbudai lakos, készítette. E legutóbbiban inkább régi fotók kerülnek elő és visznek a közelmúltba).

- Tudja főrabbi úr, mostanában Madáchról írok valamit. Feltűnt önnek, hogy, ő maga Az ember tragédiája Ádámja, amikor a búskomoly őszi délutánokon hosszú lépésekkel méregeti az udvarház bolthajtásos szobáját, aminthogy nem lehet valami nagyot és maradandót írni, aminek fájdalmát a szív valóban nem érzi. Bizonyos, hogy írói kifejlődéséhez szüksége volt a keserves csalódásokra.

- Erről jut eszembe főiró úr, hogy majd azokban a 2020-as években is előkerül majd Madách.

Méghozzá rögtön négy alakban. Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál folytatta Az ember tragédiá-ját – a székesfehérvári rendező, Szikora János ötletére. Végülis, a jól menő filmeknek is szoktak új részt írni, akkor miért ne lehetne egy színműnek. Így hozták össze a szerzők Az ember tragédiája 2.0-t , amelyik most könyvben is megjelent a Kossuth kiadónál.

Závadánál a Nagyváradról elinduló Ádám a hitleri kor Berlinjébe kerül, Leni Riefenstahl-lal dolgozik együtt és egy erdélyi riportútján szembesülnie kell vele, hogy szerelmét, Évát miként viszik el a csendőrök, mint zsidót. De a történet itt nem ér véget, hiszen Ádám és Éva minden korban újra és újra megjelenik és szembesül árulással, hittel, bizalommal, kinek éppen mi jut, így aztán a kommunizmusban is megmártóznak, aztán ott legyenek 1989-ben Berlinben is, ahol egy korszakot temet maga alá a fal.

Ahogy Ádám mondja ott a berlini fal összeomlásakor:

„Ami csak nyugatnak jutott eddig
Az nekünk, keletieknek is jár!
Jólét és szabadság - ez már a mi
Jussunk is. Európa a miénk!”

Amire persze Lucifer, kinek lényege a tagadás valami effélét jegyez meg:

„S a nép, a tömeg? Semmit se nyer. Csupán
Nevet cserél – no meg hűbérurat.”

Majd író (Krúdy) és rabbi (Adler) egymástenyerébe csap és megy a dolgára a száz évvel ezelőtti Budapesten, hogy még sok szép kaland várjon rájuk.

(Pont Magazin, 2021 február)

2021. február 15., hétfő

A Klubrádió élőben -a Youtube-n

Bár voltak próbálkozások, hogy az egyik utolsó független rádiót elhallgattassák, de persze nem sikerült az ármány.

Például Magyarországon a youtube-n simán lehet tovább hallgatni, ahogy a klubradio.hu oldalon az egész világban.

2021. február 9., kedd

A farciceréző püspök esete

Az erkölcstelenség szörnyű lelki sárkánya

Budapest Főváros Kormányhivatala viccesebb, mint több évfolyam Hócipő. Pedig mi is igyekszünk és érünk el alkalmi sikereket. De van, amikor nem tehetünk mást, mint megemeljük és meglengetjük kalapunkat és azt kiáltjuk: ez igen. Esküszöm, hogy ez a magas hivatal adta írásba, hogy a Meseország mindenkié című kötet kiadója megtévesztő gyakorlatot folytat, mert. „a könyv értékesítése mesekönyvként történik, amire a megnevezés és a borítón lévő grafikus ábrázolás is utal, de az nincs feltüntetve, hogy a mesék a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg. Így a fogyasztók tudtukon kívül a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek.”

Farciceréző püspök Mátyás korából. Na, ezt rakd össze.

Ha elült az önfeledt kacagás e sorokat olvasván, és már nem a térdünket csapkodjuk, akkor azért gondoljuk végig, hogy micsoda új lehetőségeket rejt az, hogy egy kormányhivatal előre értékeli a művészeti alkotásokat mondanivalójuk szerint. Mert nyilván nemcsak a könyvekre vonatkozik mindez, hanem a filmekre, a zeneművekre, a festményekre és a szobrokra is. Érdemes lenne bevezetni az „elfajzott művészet” kategóriát, s amelyik alkotás a kormányhivatal értékítélete szerint nem felel meg a kipcsák-keresztény-hátrafelé nyilas erkölcsöknek, az rögtön kapjon megkülönböztető jelzést, nehogy megrontsa a védtelen közönséget.

Nyilván a „Héja-nász az avaron” dupla vörös felkiáltójelet érdemel, méghogy „két lankadt szárnyú héjamadár.” Meg „Dúlnak a csókos ütközetek” – majd, ha összeházasodtatok ott és úgy, ahogy mi mondtuk, talán. Természetesen akkor is kizárólag gyermeknemzés céljából. Csak semmi bujálkodás. És kérünk igazolást, hogy egyik héja hím a másik tojó – nehogy megpróbálják kijátszani az éberségünket. Mondjuk Adyval amúgy is bajok lesznek, disznófejű Nagyúr, meg tökmag Jankók? Indexre vele.

Javaslom, hogy az irodalom ellenőrző részleg, amely a Petőfi irodalmi múzeum kebelén belül talál méltó elhelyezésre, viselje Szabolcska Mihály nevét – Szabolcska Mihály Nemzetmentő Program – jelszava valának pedig: „Kicsi kunyhó, szerető szív,/Messze égbolt, tiszta, kék -/Fulladjon meg Ady Endre/Lehetőleg máma még.”

A Micimackó sajnos szintén a cenzúra karmai között végzi. Ott van Kanga, aki egyedül neveli gyermekét, semmint hagyományos családban. Aztán maga Micimackó, akinek nemi identitása meglehetősen bizonytalan. Női nevet visel, pedig… Nem véletlen kiált föl Róbert Gida rögön a fertő legelején: „Hát nem fiú? Azt hittem fiú.”

Aztán el kell búcsúznom gyermekkorom kedves regényétől, a Fecskék és Fruskák-tól. Nancy kapitány kifejezetten férfias jelenség. Leány létére egy kalózcsapat vezetője, nadrágot hord, nem lehet példa a hagyományos családmodellt bemutató, gyermekek kezébe adható műben.

Az Alice csodaországban szintén nem olvasható, a hagyományostól eltérő viselkedési mintákat közvetít alattomban. Ugyanis egy fakutya is szerepel benne, aki eltűnik úgy, hogy csak a mosolya marad. Még a végén elhiszi ezt egy ártatlan gyermek, hogy így is lehet.

Az Emil és a detektívek-nek szintén lőttek. Hiszen Emil, mint tudjuk, kifestette pirosra a nagyherceg szobrának az orrát, sőt még szénfekete bajuszt is rajzolt neki. S ki tudja mit nem követ el a felsőbbség ellen, ha a rend derék őre Jeschke őrmester meg nem jelenik a színen.

Janus Pannonius sem mehet át a kormányhivatal szűrőjén, különösen mert visszaél azzal a látszattal, hogy ő mint katolikus püspök biztosan csak szépet és jót mond, közben meg a Pindola kisciklus versei: „Pajtásommal - pfúj! - már régen farcicerézel - így hívják ama csúf dolgot a jó nevelők,/hogyha fiúgyereket dugdosgat hátul a felnőtt.” De ez is megér egy misét: „Azt mondod gyereked van tőlem s jársz a nyakamra./Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém. Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:/Vérzik a lábam, s jaj, épp ez a tüske hibás!” (Ráadásul, még tisztességesen magyarul sem tudott ez a hazátlan bitang, Berczeli Anzelm Károlynak kellett megmagyarítania.)

És szó sem lehet arról, hogy a magas cenzúra engedélyezze a Biblia forgalmazását. Tessék csak Szodomára gondolni, Putifárnéra. Jákobról is kiderül, hogy semmiképpen nem élt olyan életet, amit elvárnánk egy hagyományos családmodellben. Nemcsak egy húgot és egy nővért vett felségül – ráadásul, hogyan – és született tőlük csomó gyereke, de még a két feleség szolgálóit is – szó ne érje a ház elejét – többször felcsinálta.

És az Újszövetség. A jézusi születés története sem a hagyományos családmodellt követi, Máriával és Józseffel és a Teremtővel. Nem adnám ártatlan kisgyermekek kezébe a kötetet. Legfeljebb, ha a címlapján vörössel odaírnak, hogy vigyázat, tele van erkölcstelenséggel, félredugással, de még gyilkosságokkal is.

Petrit idézve: „Zakatol a szentcsalád/Isten tömi Máriát,/József nem tud elaludni,/keres valami piát.” – A folytatást nyilván ismerik. De cenzúra miatt most ugye tessék csak fejből hozzáképzelni.

A világirodalom ad még munkát a Szabolcska Mihály Munkacsoportnak. Anna Karenina nem a férjébe szerelmes. Jaj, mi lesz ebből. Hamletnél most elég csak a „vérnősző barom”-ra gondolni. És így tovább

Olvasni szeretek, ezért arra is fel kell készülnöm, ha a kormányhivatal illetékes cenzorai elkobozzák a veszélyes műveket. Valami akkor is kell, hogy maradjon. Ezért beszereztem Tóth Tihamér püspök „Tiszta férfiúság” című alapművét, s ennek néhány sorát betanulom, s egy szent ének dallamára majd ezt dúdolom: „Hogy a te lelked mindig kristályos maradjon, fiam (…), azért írtam ezt a könyvet. Mert tiszta lelkűnek maradni és így érni férfiúvá – ez a legszebb életművészet! (…) Mai társadalmi életünknek sok megnyilatkozását mennyire átfertőzte a léha felfogás. Úton-útfélen, utcán, színházban, könyvekben, barátaid társaságában, mindenütt eléd kerül a Teremtő terveinek gyászos kicsúfolása, szinte tolakodva tör rád egy bűnkísértés, az erkölcstelenségnek, lelki tisztátlanságnak szörnyű sárkánya.”

Ez rendben lesz már.

(Hócipő, 2021. 2. szám)

2021. január 21., csütörtök

Minden megoldás érdekel - Vince Mátyással és Závada Pállal

"Minden megoldás érdekel" - egy remek beszélgetés száz év apróhírdetéseiből a szerkesztővel, Vince Mátyással és az előszót író Závada Pállal. Ugyanott, egy jó beszélgetés kapható.

2021. január 2., szombat

Rúzsa Magdi helsinki győzelme

Helsinkiben szépen sütött a Nap, afféle langymeleg május eleje – ahogy ezt így északon elképzelik. Öröm ilyenkor a városban lófrálni, s egy-egy teraszon sört kortyolgatni, ahogy azt mi, nagyvilági utazók szoktuk. Különösen, hogy szórakozásunkról is gondoskodnak, óriási kivetítőkön a táncdalverseny klipjei futnak. A grúz versenydalt háromszor, az észtet kétszer, a németet és az izraelit egyszer-egyszer csodálhatom meg, s közben elábrándozhatok azon, talán kár volt annyit gúnyolni a boldogult Neoton együttest, itt simán megállná a helyét. Amiből vagy az következik, hogy húsz évet visszafutottunk az időben, vagy, hogy meglehetősen gyenge az idei kínálat, esetleg egyeseknek nem elég jó az izlése.
S miközben ezen ábrándozunk, csinos kis felirat tudósít arról, hogy egy utcán felvert sátorban negyed négytől Magda koncert lesz. A helybeli információs pultnál persze csak a vállukat vonogatják arra, hogy Magda = Rúzsa Magdi? Nekik mindegy, ha akarom, legyen ugyanaz.
Három előtt érek vissza. Ismerős hang szűrődik ki a sátorból. Jó, a pontosság nem a legfontosabb. Ez még hagyján. De a sátor megtelt, sok tucat érdeklődő a bejáratnál sorban állva hallgatódzik befelé. Az őrt egyáltalán nem hatja meg érvelésem, hogy én is magyar vagyok és direkt Pestről ezért jöttem Helsinkibe. És különben is, mi nyelvrokonok tartsunk össze. Hát kik, ha mi nem?
Tessék csak kintről hallgatni, merthogy bent teltház, tilos az á! Ekkor határozott mozdulattal félretolom az őrt, s mire utánam kapna, már elvegyülök a finn rajongók között. Erősítsük meg a korábbi sejtésünk: Magda= Rúzsa Magdi.

Történetünk idején három nappal vagyunk a nagy verseny előtt. Még azt reméljük, itt minden lehetséges. S ahogy ezt a lányt ott a színpad halljuk énekelni – hát megmozdul bennünk a löttyös, nagy, nemzeti érzés. Különösen, amikor két finn egyén mögöttünk fogadást ajánl, hogy ez a lány, akinek a nevét kimondani persze nem tudják, biztosan nyerni fog, vagy ott lesz a dobogón – mert eszméletlenül jó. Tényleg az. A szervezők közben kis magyar papírzászlócskákat osztogatnak, azzal integetünk a színpad felé. A rock nagy klasszikus számai. Aztán óriási taps, talán még egy ráadás (Road to Hell). S akkor a műsorvezető kis interjút készít a mi lányunkkal. Mióta énekelsz? – fordítja Magdinak a tolmács.

Öt-hat éve – feleli. Hú, és már így tudsz énekelni? – csodálkozik el a sokat próbált szpiker. (Azt csak érdekességként, az angolul folyó beszélgetéseket nem fordítják a finn közönségnek – érti azt.)
Aztán jön az autogramkérők rohama - egy bakfis, valahonnan messziről. Kell egy aláírás tőle, arra a nagyon valószínű esetre, ha rövidesen világsztár lesz. Tudja itt ezt mindenki.
Csak a jegyzőkönyv kedvéért jegyezzük meg, hogy az utána következő máltai lány nagyszerűen elcsevegett angolul a riporterrel. De elég vacakul énekelt. Rögtön be lehetett férni a sátorba.
Azzal a tanulsággal lelkünkben távozunk, hogy egy énekes énekelni tudjon – ez a legfontosabb. És Magdi tud, ezzel ott, abban a Helsinki-i sátorban mindannyian egyetértettünk.