2012. november 25., vasárnap
2012. november 23., péntek
Jönnek a fák
Jó hír! A kivágott nagy fák helyett érkeznek a kicsik. Már csakpár évtized és utolérik a valaha volt nagyokat. Szegélykö vek, térkő. Jobban élünk, mint valaha.
2012. november 19., hétfő
A kedves vezető kicsit nyakaztat, aztán nyer
Itt meg is hallgathatod, és akkor felesleges az olvasással fáradni:
Éppen a Jó Állam koronatanácsának
az ülése folyt már vagy negyedik órája. A kedves vezető arról adomázott, hogy
miként is volt az, amikor ő fél
kézzel hazazavarta a ruszkikat, a másik fél
kezével hókon vágta a kommunistákat, miközben félpályáról egy gólt is benyesett. A duci Pozsgay ült mellette,
nagyokat bólogatott, hogy igen-igen éppen így volt, nagy buzgalmában a nyelve
is kilógott. Néha félhangosan bele
is kotnyeleskedett, hogy mindenki lássa, mennyire figyel. Ilyesmiket dörmentett az orra alatt, hogy „Igen
Viktor, mekkorákat adtál a kommenistáknak, szikrát szórt a szemük a jobb
egyeneseidtől. Érted, a jobb
egyeneseidtől.”
A kedves vezető legyezőjével
pajkosan odakoppintott a pufók orcára, és emigyen felelt kedves udvaroncának:
Jaj Imre, ne hízelegj nekem, mert tudod, azt nem bírom elviselni.
És ekkor besomfordált a trónterembe
egy Giró-Szász, falfehér volt és
remegett. Odaóvakodott a bársonypárnán trónoló kedves vezetőhöz és valamit
súgott a fülébe nagy ijedten.
A kedves vezető homloka
elfelhősödött, intett az oldalt álló két alabárdosnak, azok megragadták a
sivalkodó hírnököt és a terem végében felállított praktikus kis vérpadnál,
nyissz—nyassz lefejezték.
Így jár a rossz hír hozója – emelte
fel tudálékosan az ujját a dagi Kispozsgay, majd hozzátette – ma ez már a
harmadik Giró-Szász.
És valóban, a kupac tetején már
jópár Giró-Szász fej virított.
A kedves vezető hamar visszanyerte
a jókedvét és belefogott egy új történetbe, amely arról szólt, hogy amikor
jöttek a törökök Jumurdzsákostól, aki közismert komcsi oligarcha , akkor ő
félpályáról benyesett egy gólt, és szinte egyesedül állította meg a török
seregeket Felcsútnál. Ezzel megmentette az adóságcsapdában vergődő nyugatot és
megnyerte a bajnokságot a fővárosnak. Felcsútnak
Ekkor egy hullasápadt Rogántónit
tuszkoltak be, egészen a baldachin elé. Annyira remegett a félelemtől, hogy a
hátán lévő Louis Vutton táskában összekoccantak a kitüntetései, amelyeket
mindig magánál hordott. A Hagelmayer díj, amelyet jó gazdasági munkájáért
kapott már nem volt vele, mert azt kénytelen volt zálogba csapni. De a hősi
ordók mind ott cidriztek vele az ijedségtől.
Az alabárdosok cihelődni
kezdtek. A vicceskedvű Lázár el is húzta az ujjait a nyaka előtt és
még csippentett is hozzá a szemével, így jelezve a Kisrogánnak, hogy együttérez
vele. Csak a foga alatt szűrve, - mert maradt benne emberség, a hatalom nem
ölte ki belőle - hogy kár érte, de majd gondoskodunk az özvegyéről. És megint
csippentett a szemével. Az nagyon ment neki.
De a kedves vezető hellyel kínálta
a Kisrogánt – igaz négyet kivégeztetett a héten a Kisrogánból, lehet hogy már
unta – és megkérdezte, mi a baj? Adtam az előbb két percet, hogy írj egy új
választójogi törvényt, két polgári törvénykönyvet és négyet az
adórendszerről. Csak nem azt akarod mondani, hogy nem lettél kész?
A Kisrogán ötölt hatolt,
szóbahozta, hogy milyen szép szobrot állíttatott a minap is a belvárosban,
fillérekből, tudna ilyet a baltás hősről is rendelni.
De hát, nem ezért jött. Végül
kinyögte: a nép zúgolódik és sehogyan sem fog a kedves vezetőre
szavazni. Az összes Giró-Szász is ezt akarta mondani, csakhát a torkukra
tetszett forrasztani a szót.
Volt nagy ijedelem, jaj most mi
lesz. Akadt – nem mondjuk meg, hogy a honvédelmi vagy a belügyminiszter,
esetleg mindkettő – aki páni félelmében az asztal alá bújt.
De nem azért volt a kedves vezető a
kedves vezető, hogy ne tudja a megoldást.
- Mond
te kis szeleburdi – fordult oda a földig hajoló Kispozsgayhoz – nincs valami
ötleted?
És most tessék megnyugodni és
elégedetten hátradőlni a rádiókészülékek mellett is.
Volt neki.
Olyan szavazólapot nyomattak, amin csak a
kedves vezető neve szerepelt. A nyomdában be is ikszelték rögtön a nevét
gyárilag. Majd azon nyomban beboritékolták a szavazólapokat amelyet rögtön meg
is számoltak. Meg volt mind az, hiánytalanul. 99 százalék. Mert egyet a kedves
vezető csak eltett a múzeumnak
Néhány ellenzéki ugyan
ógott-mógott. De aztán azt belátták,ha ez a szabály, akkor ez. Mit csináljanak.
El is indultak a választásokon, de miután egyiküket sem hívták Orbán Viktornak
– nem sok babér termett nekik.
A kedves vezető az eredmény
bejelentése után nagy beszédet tartott arról, hogy hiába, az igazság mindig
felülkerekedik az ármányon – elég jól kormányozni és tessék, itt a választási
győzelem cserében.
Ám ekkor jött az ápoló és
kiosztotta az esti gyógyszereket.
A SzemTanú jelenti
„Háború a Közel-Keleten” – ez a cím virít az újság első
lapján, és a híreket figyelve sajnos nincs is ebben semmi meglepő. Illetve
dehogynem. Merthogy ez a napilap Krisztus előtt százban jelent meg. Illetve,
még azt sem. Éppen most.
Szóval, ez egy olyan napilap, amelyik csak úgy tesz, mintha
régi korokban készült volna, valójában a KFT Együttesből ismert Márton András és
barátainak a vállalkozása mindez. Korábban már valóban újságszerűen is
megjelentették a történelmet napilap stílusban. Most kötetbe foglalták ezeket
a sosem volt, mégis igaz napilapokat.
SZemTanú - kortárs újság |
Pilátustól kezdve Buddhán át Kolumbusz Kristófig a legkitűnőbbek
is szóba álltak a lap riportereivel és adtak interjút.
S bár sok botrányos esetről számol be laptársunk a SzemTanú –
mégis, egyetlenegy helyreigazítást sem kellett közölniük, amely irigylésre
méltó teljesítmény.
Ez a könyv persze játék, és ezt nagyon értékeljük benne. A
történelem meg rettentő érdekes és nemcsak azok a buta évszámok, amelyeket
időnként fantáziátlan történelemtanárok próbáltak belőlünk kipréselni egy-egy
röpdolgozat alkalmával.
És még egy tanulság, amit persze mindannyian sejtünk, de nem
feltétlenül nagy öröm szembesülni vele: ha így, napilaposan olvassuk az
emberiség történelmét, azért kiderül, sokkal bölcsebbek nem lettünk.
Ritka izgalmas olvasmány. Nincs újabb, mint egy tegnapi
napilap.
(SzemTanú,, SzemTanú Kiadó, 2012)
2012. november 18., vasárnap
A fákat már kivágták
A héten kivágták hát a fákat az utcánkban. Elég csúnya most a látvány. Kétségtelen, végülis belementünk a dologba, mert egyrészt így megmentettünk vagy hat fát, amit nem gyilkolásztak ki, másrészt, ígéretet kaptunk pár új fa ültetésére.
A vágásban jók, a többi meg majd kiderül.
A vágásban jók, a többi meg majd kiderül.
2012. november 17., szombat
Izrael
Kótel |
Jeruzsálem óvárosánál |
Henry Moore szobra a jeruzsálemi muzeumban |
Jeruzsálem |
Golan és bor |
A Knesszet |
Jeruzsálem, bazár |
2012. november 15., csütörtök
Kínos ügy
Öreg barátunk, Kertész Péter újabb könyvvel rukkolt ki. Kínos ügy a címe és arról szól, hogy Róbert Lászlóval együtt felfedezik, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége úgynevezett örökös tagjai között szerepel Kecskési Tollas Tibor is. (Igaz, a nevét rosszul szerepelteti a a MÚOSZ a dicsőséglistán, két embernek tűnik benne.) Kecskés Tollas az, akire azt szokás mondani "ellentmondásos figura". Pályáját csendőrként kezdte és sok adat utal arra, hogy részt vett zsidók deportálásában is. A háború után 10 évet kapott, amelynek nagyrészét leülte. Ötvenhat után Nyugatra ment és a Nemzetőr című lapot szerkesztette. A rovására írt bűnöket mindig is tagadta. A MÚOSZ kitüntettjei közé jeles, feddhetetlen pályatársak választottak. Ám Kertészék - és a hozzájuk csatlakozók szerint, én is ide tartoztam -, lehet hogy mégsem kellene példaként állítani a szakma elé azt, aki enyhén szólva is kétes múltú. Az ellenvélemények szerint, egyrészt, nem is biztos, hogy annyira kétes ez a múlt, a másrészt, annyi egykor csúnya dolgokat tett honfitársunk lett később valódi nemzeti hős.
Kertész nem az, aki hagyja magát. Kitartóan levelezett, érvelt, kérdezett. Ennek a dokumentumaiból állt most össze ez a kötet, amely felettébb sokat elmond a közelmúlt magyar történelméről, meg arról, hogyan is tudunk szembenézni vele.
(Kertész Péter. Kínos ügy, Wesley kiadó)
Kertész nem az, aki hagyja magát. Kitartóan levelezett, érvelt, kérdezett. Ennek a dokumentumaiból állt most össze ez a kötet, amely felettébb sokat elmond a közelmúlt magyar történelméről, meg arról, hogyan is tudunk szembenézni vele.
(Kertész Péter. Kínos ügy, Wesley kiadó)
Brezsnyev halálára kaptam egy pofont anyámtól
Brezsnyev - Leonyid Iljics, aki éveken át vezette a szovjet népet a kommunizmus felé, de soha em értek oda. Különös ismertetőjele bajusznyi szemöldöke és végtelen számú kitüntetése volt.
Brezsnyev elvtárs halála komoly gyászt jelentett nekem. Na, nem azért, mintha különösebben szívemhez közelállónak éreztem volna az agg pártvezért, hanem inkább azért, mert jó anyámtól miatta kaptam egy tisztes pofont. Amikor ugyanis a tévé és a rádió végre bejelentette, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió többszörös hőse, a Lenin rend kitüntetettje és a többi és a többi elhalálozott éppen orosz dolgozatot kellett volna írnunk a rendhagyó, mozgást jelentő igék ragozásából. Namost ennél kínosabb dolog kevés akad az ember életében. Hetek óta a legkülönfélébb fondorlatokkal akadályoztuk meg a felmérőt, de ezen a napon már úgy nézett ki, hogy nincs remény. (Madách Gimnázium, 4. c) És akkor éppen jókor meghalt Brezsnyev. A mozgást jelentő, rendhagyó igék ragozása iránt kevés érzékkel rendelkező osztálytársam, végső elkeseredésében azt találta kérni az osztályfőnökünktől, hogy hadd menjünk mi is el a szovjet nagykövetségre, leróni gyászunkat. A kérés olyan mértékben volt szemtelen, hogy nem lehetett rá nemet mondani. (Az ötletünkön kapva a fizika dolgozat előtt álló 2. d-sek is megpróbáltak azzal lefalcolni, hogy ők is jönnének kondoleálni velünk, de addigra a tantestület észbekapott s inkább azt ajánlotta a fiataloknak, hogy ha már tényleg olyan nagyon szomorúak, vigasztalódjanak Newton második törvényének magyarázatával.)
Mi mindenesetre felkerekedtünk, róttuk a gyászt, ahogy azt kell, de még mindig nagyon sok volt hátra a napból. Ekkor én azt ajánlottam, hogy ugorjon fel hozzánk az egész osztály, azt a pár órát kihúzni a tanítás végéig. Ugyanis, meglehetősen közel laktunk a követséghez. Így hát ez elég logikus. A vendégeket viszont valamivel meg kell kínálni. Csak egy kosár almát találtam otthon, ekkora tételben. Hát azt faltuk be. Az egyszerűség kedvéért azt ajánlottam, a csutkát mindenki dobja csak a földre, majd én összeszedem. Csakhogy a társasággal én is visszamentem a suliba, délután mindig akadtak jó balhék, elfelejtettem az egészet. A család persze, hogy előttem ért haza a derékig almacsutkás lakásba. S amikor anyám szeretett volna magyarázatot kapni arra, miért áll nyakig almacsutkában a lakás, azt feleltem, hát mert meghalt Brezsnyev. Na és ekkor kaptam azt a pofont.
Pedig becs szó, meg tudtam volna magyarázni.
Tünde néni itt még nem Brezsnyev távoztának örül |
Brezsnyev elvtárs halála komoly gyászt jelentett nekem. Na, nem azért, mintha különösebben szívemhez közelállónak éreztem volna az agg pártvezért, hanem inkább azért, mert jó anyámtól miatta kaptam egy tisztes pofont. Amikor ugyanis a tévé és a rádió végre bejelentette, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió többszörös hőse, a Lenin rend kitüntetettje és a többi és a többi elhalálozott éppen orosz dolgozatot kellett volna írnunk a rendhagyó, mozgást jelentő igék ragozásából. Namost ennél kínosabb dolog kevés akad az ember életében. Hetek óta a legkülönfélébb fondorlatokkal akadályoztuk meg a felmérőt, de ezen a napon már úgy nézett ki, hogy nincs remény. (Madách Gimnázium, 4. c) És akkor éppen jókor meghalt Brezsnyev. A mozgást jelentő, rendhagyó igék ragozása iránt kevés érzékkel rendelkező osztálytársam, végső elkeseredésében azt találta kérni az osztályfőnökünktől, hogy hadd menjünk mi is el a szovjet nagykövetségre, leróni gyászunkat. A kérés olyan mértékben volt szemtelen, hogy nem lehetett rá nemet mondani. (Az ötletünkön kapva a fizika dolgozat előtt álló 2. d-sek is megpróbáltak azzal lefalcolni, hogy ők is jönnének kondoleálni velünk, de addigra a tantestület észbekapott s inkább azt ajánlotta a fiataloknak, hogy ha már tényleg olyan nagyon szomorúak, vigasztalódjanak Newton második törvényének magyarázatával.)
Mi mindenesetre felkerekedtünk, róttuk a gyászt, ahogy azt kell, de még mindig nagyon sok volt hátra a napból. Ekkor én azt ajánlottam, hogy ugorjon fel hozzánk az egész osztály, azt a pár órát kihúzni a tanítás végéig. Ugyanis, meglehetősen közel laktunk a követséghez. Így hát ez elég logikus. A vendégeket viszont valamivel meg kell kínálni. Csak egy kosár almát találtam otthon, ekkora tételben. Hát azt faltuk be. Az egyszerűség kedvéért azt ajánlottam, a csutkát mindenki dobja csak a földre, majd én összeszedem. Csakhogy a társasággal én is visszamentem a suliba, délután mindig akadtak jó balhék, elfelejtettem az egészet. A család persze, hogy előttem ért haza a derékig almacsutkás lakásba. S amikor anyám szeretett volna magyarázatot kapni arra, miért áll nyakig almacsutkában a lakás, azt feleltem, hát mert meghalt Brezsnyev. Na és ekkor kaptam azt a pofont.
Pedig becs szó, meg tudtam volna magyarázni.
Sajnos, az öltöny már nincs meg |
2012. november 14., szerda
Ma vágják a fákat
Bár többé-kevésbé kiegyeztünk az önkormányzat embereivel, ma kívánnak jó pár fát. Jó néhányat megmentettünk, de akkora vághatnékjuk volt, hogy nem tudtuk az összeset. Igaz, akad beteg faés olyan is amelyik nem szépen nő- de ettől még a mi szívünknek kedves volt. Megértem, magasabb szempontokból ez nem érv.
Mindenesetre ígértek pár új fát is. És csak alig pár bokor hal bele néhány új parkoló létesítésébe. Kétségtelen, kicsit arrébb kialkudtunk vagy öt négyzetméter új zöld felületet.
Mindenesetre ígértek pár új fát is. És csak alig pár bokor hal bele néhány új parkoló létesítésébe. Kétségtelen, kicsit arrébb kialkudtunk vagy öt négyzetméter új zöld felületet.
2012. november 12., hétfő
Menj már Orbán
Most egy törvény végrehajtása ellen fogok érvelni. Még akkor is, ha egyrészt tudom, egy országban, ha felbomlik a rend, ha az emberek nagy számban tesznek a jogszabályokra, ott súlyos bajok lehetnek. Másrészt, pontosan tapasztalom, hogy az internetes kommentelők egy része nem tud mást, mint alpárian gyalázkodni, személyében sérteni vitatársát és a legsúlyosabb sértéseket a fejéhez vágni. És akkor most még ne is szóljunk a nagy számban hivatásszerűen gyűlöletre szakosodott oldalakról, amelyek tömeggyilkosokat éltetnek, uszítanak, rasszisták.
Akad mindig olyan is, amely faji alapon biztatja kedves olvasóit és kommentelőit egy kis emberölésre.
Mindezzel együtt, most hogy minden valószínűség szerint Zugló polgármesterének indítványára a rendőrség több internetes oldal, így a Népszava néhány kommentelője ellen is büntetőeljárást akar kezdeni és az adataik kiadását írja nekünk elő, fájdalom, de azt kell mondanom, hogy nem.
Sajnálom, ha megsértették a polgármester urat, együtt érzek vele, amikor kikéri magának a nácizást – nota bene én sem szeretem, ha ún. polgári lapok kommentelői azt ajánlják, hogy szívesen elvisznek Auschwitzba a kedves családommal együtt, de ha nem szeretünk utazni, akkor már itt a Dunába lőnek, tovább hogy én itt csak ne szóljak bele semmibe, mert ehhez az országhoz nincs közöm, s így tovább.
Undorító, igaztalan és csúnya dolgok hangzanak gyakran el – és én sem gondolom, hogy bármit, de bármit le lehet írni büntetlenül. Igenis, szeretném, ha például a hatóságok megpróbálnának érvényt szerezni a holokauszt tagadásának büntethetőségéről szóló törvénynek – kevés nyomát látom ennek, tessék ott buzgolkodni. De pár, akár megengedem, túl szabadszájú vagy sértegető kommentelő ellen büntetőeljárást kezdeni? Éppen akkor, amikor készül egy jogszabály, amely meglehetősen tág teret ad a kormánynak ahhoz, hogy befogja a neki nem tetszők száját? Nagyon veszélyes út. Eddig túl sok mindent hagytunk. Elvették a sajtószabadság jelentős részét, most alaposan korlátozzák a szabad választásokat, a klientúrájuknak adnak minden üzletet –még hosszan sorolhatnánk. Nálam speciel betelt a pohár. Ha rajtam múlik, akkor kedvesen elbeszélgetünk majd a rendőrök derék képviselőivel, és megpróbálom elmagyarázni nekik, miért kell üres kézzel hazamenniük. Legfeljebb elvisznek magukkal.
Ceterum censeo: Menj már Orbán.
Zugló, Papcsák úr itt polgármester. Lenne dolga |
Sajnálom, ha megsértették a polgármester urat, együtt érzek vele, amikor kikéri magának a nácizást – nota bene én sem szeretem, ha ún. polgári lapok kommentelői azt ajánlják, hogy szívesen elvisznek Auschwitzba a kedves családommal együtt, de ha nem szeretünk utazni, akkor már itt a Dunába lőnek, tovább hogy én itt csak ne szóljak bele semmibe, mert ehhez az országhoz nincs közöm, s így tovább.
Ez is Zugló. És, hogy itt miket mondanak a polgármesterre, ha azt hallaná... |
Undorító, igaztalan és csúnya dolgok hangzanak gyakran el – és én sem gondolom, hogy bármit, de bármit le lehet írni büntetlenül. Igenis, szeretném, ha például a hatóságok megpróbálnának érvényt szerezni a holokauszt tagadásának büntethetőségéről szóló törvénynek – kevés nyomát látom ennek, tessék ott buzgolkodni. De pár, akár megengedem, túl szabadszájú vagy sértegető kommentelő ellen büntetőeljárást kezdeni? Éppen akkor, amikor készül egy jogszabály, amely meglehetősen tág teret ad a kormánynak ahhoz, hogy befogja a neki nem tetszők száját? Nagyon veszélyes út. Eddig túl sok mindent hagytunk. Elvették a sajtószabadság jelentős részét, most alaposan korlátozzák a szabad választásokat, a klientúrájuknak adnak minden üzletet –még hosszan sorolhatnánk. Nálam speciel betelt a pohár. Ha rajtam múlik, akkor kedvesen elbeszélgetünk majd a rendőrök derék képviselőivel, és megpróbálom elmagyarázni nekik, miért kell üres kézzel hazamenniük. Legfeljebb elvisznek magukkal.
Ceterum censeo: Menj már Orbán.
Bárdy Magda, az ÁVH és Magyarország
Egy régi interjú az MTV Nap-Kelte című műsorából Bárdy Magdy történetéről.
2012. november 8., csütörtök
Kétharmad győzelem
Itt voltak az önkormányzatos hölgyek-urak. Mi is jópáran összegyültünk az utcából a fék megmentésére.
Az egyik hölgytől "megtudtuk" hogy mi akartuk ezt és örömöünket fejeztük ki, hogy ők itt kivágják azt, ami szembejön.
Tisztáztuk ezt a félreértést és utána viszonylag konstruktiv megbeszélést folytattunk. legalább öt vagy hat fát megmentettünk. Akad olyan is, amit valóban ki kell vágni, mert elég vacak állapotban van már. Van olyan is, amit én meghagytam volna, meg a többiek is itt az utcában, de beláttuk, hogy nekik is kell valami vágnivalót hagyni.
Ráadásul tettek igéretet arra, hogy ültetnek újat is - és ez is a jó hírekhez tartozik.
Más dolog, hogy egyrészt itt még soha nem maradt meg semmi, amit utólag ültettek. Másrészt meg két éve nagy munkával kicseréltéka csöveket az utcában, akkor ment tönkre nagyon sok minden. Most ráadásul hosszan kritizáltak az akkor elvégzett munkákat és részben azt bontják le, szedik fel, amit akkor csináltak.
A legzebb, hogy kiderült, ha hétfőn nem esik az eső, már nem lett volna miről beszélnünk, mert mire hazaérünk, kivágták volna a fákat. De esett. Így még skerült elrohannunk az önkormányzathoz,, ide oda- és amit megmentettünk, az már a mienk.
A többi meg majd menet közben kiderül. A kivitelező képviselője is konstruktivnak tünt.
Mindenesetre, azért áj aszívem, hogy most éppen azt bontják, amit mi építettünk.
Eddig ez olyan kétharmad győzelem.
Ebből a zöldből sikerült megmentenünk pár fát |
Tisztáztuk ezt a félreértést és utána viszonylag konstruktiv megbeszélést folytattunk. legalább öt vagy hat fát megmentettünk. Akad olyan is, amit valóban ki kell vágni, mert elég vacak állapotban van már. Van olyan is, amit én meghagytam volna, meg a többiek is itt az utcában, de beláttuk, hogy nekik is kell valami vágnivalót hagyni.
Ráadásul tettek igéretet arra, hogy ültetnek újat is - és ez is a jó hírekhez tartozik.
Más dolog, hogy egyrészt itt még soha nem maradt meg semmi, amit utólag ültettek. Másrészt meg két éve nagy munkával kicseréltéka csöveket az utcában, akkor ment tönkre nagyon sok minden. Most ráadásul hosszan kritizáltak az akkor elvégzett munkákat és részben azt bontják le, szedik fel, amit akkor csináltak.
A legzebb, hogy kiderült, ha hétfőn nem esik az eső, már nem lett volna miről beszélnünk, mert mire hazaérünk, kivágták volna a fákat. De esett. Így még skerült elrohannunk az önkormányzathoz,, ide oda- és amit megmentettünk, az már a mienk.
A haditerv- Pár kivágást lealkudtunk |
Mindenesetre, azért áj aszívem, hogy most éppen azt bontják, amit mi építettünk.
Eddig ez olyan kétharmad győzelem.
A fák ugyan még állnak, e a kis parkot már szétverik
A szegélyt, amit mi építettünk, már szétverték, most várják a következő feladatot |
Szóval, a fák sorsáról még nem tudjuka döntést. De azt igen, hogy ma reggel pár ember nekiállt - Rönk-Vár kft - és csaákánnyal már szétverte azt a kis kő szegélyt, amelyet mi építettünk néhány éve , saját magunk, ennek a kis zöldterületnek a védelmére.
Visszaraktuk a köveket, ha hülye autósok széttúrták és a többi.
Önkormányzati ember itt soha a közelben sem volt.
Két éve felújították a csatornát az utcában, akkor alaposan szétvertek mindent, ez a kis kert is megsinylette, de végülis csak a fű pusztult ki és néhány bokor.
Most szép kényelmesen verik szét a maradékot.
Hogy a fákat is kivágják, nem tudjuk.
Mindenesetre, csak úgy megjegyzem, hogy a környezetvédelmi jogokért felelős ombudsman, akinek szintén szóltunk, bizonyos Szabó Marcel, vagy akár a Greenpeace sem mozgatta a füle botját sem.
A fát még tényleg nem vágták ki, de a rombolást már megkezdték |
2012. november 7., szerda
Van-e ellenzékben haza
A haza nem lehet ellenzékben – valószínűleg efféle épületes
baromság egyetlenegy republikánus s politikusnak sem jutott eszébe, amikor
szembesült az eredménnyel, a
demokrata Obama győzött. Vagy, ha arra is gondolt, hogy a fene vigye el, mi vagyunk a jobbak, mi érdemeltük volna a győzelmet, akkor is
igyekezett a lehetőségekhez képest jó arcot vágni a történtekhez. Különösen
azután, hogy Romney nem azzal jött elő, hogy akkor most polgári köröket
szervezünk és azon nyomban nekiállunk az új vircsaft embereinek és
politikájának kicsinálásához, hanem kifejezetten azt mondta szomorú híveinek,
hogy drukkol az országnak, az elnöknek, aki mögött fel kell sorakozni,
ráadásul, a feleségével még imádkozik is értük.
Miközben kétségtelen,a kampánystábok sok mocskot
összehordtak a konkurens jelöltekről
mindez mostantól kezdve a múlt.
Obama nem is felejtette el megjegyezni, hogy több kérdésről ő is
konzultálni szeretne majd Romney –ékkal. (Igaz, ott az alsóházi többség, nehéz
lenne nélküle.)
Ettől persze még kemény politikai csatározásoknak lehetünk
rövidesen a szemtanúi,
menni fog a nagy adok kapok. Ám jó tudni, hogy a világ nem teljesen
reménytelen. Még kétszáz évig locsolunk, füvet nyírunk és mi is elérünk oda.
Persze, jó lenne azért előbb.
Szóval, ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.
Vallai Péter emlékére
A tatabányai Jászai Mari színházban egy Rejtő írásaiből készült darabban. |
2012. november 6., kedd
Lehet, hogy megmenekülnek a fáink?
A zuglói önkormányzat ki akarja vágatni a Cserei közben
lévő, egészséges, fákat, mert útban vannak egy – amúgy meglehetősen
feleslegesnek tűnő – felújításkor – írtuk néhány napja.
csütörtökig még biztosan haladékot kapott |
Azóta egy kicsit javult a helyet. A lakók közösen
tiltakoztak az önkormányzatnál, a
kivitelezőnél, a kerületi képviselőknél, sőt még az újonnan kinevezett zöld
ombudsmanhoz is fordultak. (Mondjuk ez utóbbi még a füle botját sem mozgatta –
de biztosan minen idejét leköti, hogy az új hivatalát belakja.)
Az önkormányzat illetékes előadója, küldötteink előtt,
fellapozta az ügy aktáját, nem nagyon ismerte, és némiképp meglepve valami
olyasfélét mondott, tényleg, miért is kellene kivágni egészséges fákat? Hiányoznának is, ráadásul 54 új fát kellene
ültetni cserében, ami meglehetősen sokba kerülne az önkormányzatnak. (Ráadásul, a Cserei közön semmit sem
segítene.)
A kivitelező – a budaörsi Rönk-Vár kft - képviselője sem tűnt
hajthatatlannak. Bár a kivitelező végülis csak az állami ítéletvégrehajtó – ha
az önkormányzat kiadja az utasítást, akkor ő vágni fog majd nyilván – ha
hagyjuk. De talán ideáig nem fajul az ügy.
Ők kiváták vollna, mi nem hagyjuk |
Mindenesetre, csütörtökön délelőtt 10 órára egy bejárást szervezett
az önkormányzat, ahol szakértők megnézik a szegény fákat és talán ezután nem
ítélik halálra őket. Ez mindenesetre reménykeltő és jó hír.
Úgyhogy most felvetni azt, miért nem jöttek ki körülnézni, amikor elkezdték tervezni ezt a projectet, vagy miért nem
vizsgálták meg az egészet egy évvel ezelőtt, amikor a lakók már tiltakoztak,
most felesleges lenne. Most bízunk benne, hogy hátha győz a józan ész, és
maradhatnak az évtizedek tépázta fák a
zuglói Cserei közben.
Orban has to go!
Ma a világ eszperantója az angol. Aki angolul tud, az
nagyjából az egész világon képes megértetni magát. Sört tud kérni a sanghaji
kocsmában, hozzászólni az atomfizikusok évi közgyűlésén, egy staubot kunyerálni
Amszterdamban vagy elolvasni a szociológia tudománya legfrissebb értekezéseit.
És akkor még nem is beszéltünk a számítógépekről, mint lassan már alapvető
munkaeszközeinkről, amelyek – fájdalom – de szintén az angolt választották.
Igaz, nálunk, a
szinkronizált filmek hazájában ez kevésbé derül ki, de bizony James Bond éppen
úgy angolul beszél, mint Batman.
Viccnek persze jó, hogy előbb mégiscsak tessék mondjuk
németül megtanulni, mert az sokkal nehezebb. Már kedvet is csináltak hozzá. Ráadásul,
Magyarországon közismerten mindenki két-három esetleg még négy nyelvet is megtanul, úgyhogy
valóban érdemes azzal játszani, hogy ezeket milyen sorrendben érdemes
megtanulni.
Kétségtelen, a
bécsi egyetemeken – német! – sokszor már jóval olcsóbban lehet diákoskodni,
mint Budapestem ahol ugye nincs is tandíj. Úgyhogy ha valaki jól bevágta a
hoffmanni álomvilágban a
németet, akkor járjon bátran oda egyetemre. És akkor szép
nyugodtan megtanulhat angolul, hogy mégiscsak meg tudja értetni magát a nagyvilággal.
Ceterum censeo: Orban has to go!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)