2013. szeptember 29., vasárnap
2013. szeptember 21., szombat
2013. szeptember 18., szerda
Legyünk metodisták - avagy csatlakozzunk Iványi Gáborhoz
Itt az idő, hogy csatlakozzunk Iványi Gábor evangéliumi testvérközösségéhez
2013. szeptember 13., péntek
A fagyilkos Rogán
A fa az, amely általában útjában áll a k-európai
városrendezési potentátoknak. Nekünk Zuglóban nemrégiben sikerült a kis
utcácskánkban megvédeni néhány fát, amelyeket az önkormányzati emberek
mindenképpen ki akartak vágatni. Miért? Csak. Ráértek és akadt egy kis elszórni
való pénzük. De ez egy kis utca, itt még össze lehet fogni. (Itt) (Mondjuk, a
Nagymező utcában is sikerült pár éve, igaz, az részben politikai indíttatású
akció volt - de jobb, hogy maradtak a
fák, az biztos.)
Nos, most Rogán Antal folytatja a fagyilkosságok sorát.
Kezdődött az egész a Károlyi szobor körül, aztán nekiestek a Kossuth tér
hársfasorának. A negyvennégyes állapot nem tűri a természetet – le vele. És
különben is, a fák lombja eltakarja a Parlament épületét, pedig, különösen, ami
benne történik, hát igen sok okunk nincs rá büszkének lenni. És nekünk még egy
Hrisztónk sincs, hogy becsomagolja. Nem lenne jobb, ha sűrű lombsátor takarná
legalább?
Most pedig a „Fehér Ház” melletti parkocskában ölték meg a Duna
part egyik legszebb, legrégibb fáját. Ne tessék nyugtalankodni, egyrészt magyarázat
mindjárt lesz rá. Másrészt meg, érdekes módon ez most senkit sem zavar. Amikor
pár évvel ezelőtt a Roosevelt téren parkrendezésbe kezdtek, környezetvédők hada
vonult fel – talán ezért, talán mert a
beruházónak több esze volt mint három Rogán Antalnak együtt, a fák megmaradtak,
a park sokkal szebb lett.
Kétségtelen, a Rogán típusú közéleti erőember kitalálta,
hogyan lehet ravaszul, sunyi mód kivégezni a fákat, hogy a közönség már csak az
eredménnyel találkozzon. A fák sem állva halnak meg. Szépen letarolják az
országot.
2013. szeptember 12., csütörtök
Zugló, ahol Papcsák polgármesternek külön, szolgálati wc-je van.
Most, hogy végre már tudjuk, Papcsák Ferenc zuglói polgármesternek csinosnak mondható, külön szolgálati wc-je van, csekély 1,3 millióból, (http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/ime-papcsak-ferenc-13-millios-tronterme-2210527), ideje, hogy kicsit körülnézzünk abban a városrészben, ahol ő trónol.
2013. szeptember 8., vasárnap
Roma Bagázs
Vasárnap délelőtt sütött a nap, a pesti Kazinczy utcában lévő Szimpla kert hátában, rögtön az ősterelmők piaca mögött, kedélyes népek cigánylecsót faltak műanyag tányérokból, majd amikor az is elfogyott, meg a káposzta is, előkerült a pult alól a túróscsusza. Nagymosolyú asszonyok a jókora, közös lábosból tálaltak a romkocsmák éhes népének, és a közéjük keveredett turistáknak éppen úgy, mint például az Orbán kormány egyik volt miniszterének, aki családostul vonult fel.
Ez nem egy egyszerű ebéd volt csak. (Bár annak igen finom.) Hanem a Bagázs Közhasznú Egyesület (www.bagazs.org) pénzgyűjtő programja, vagy még annál is több. Hiszen az eredmény nemcsak a befőttes üvegben gyűlő adományban mérhető le, hanem abban is, hogy jópáran itt ismerkedhettek meg a BAGázszsal. A BAGázs a bagi romatelepen élőknek igyekszik segíteni, méghozzá többek között egy jól kitalált mentorprogrammal, amelyben jelentős részt egymást támogatják, segítik, mentorálják az erre kiképzett helybéliek. Mert lehet, hogy Bag alig fél óra autóútra esik csak Budapesttől, de a helyi cigánytelep mintha évszázadok távolságában élne még mindig. Szegénység, munkanélküliség, iskolázatlanság, és sokszor a drog nehezíti a mindennapokat.
A BAGázs lelkes aktivistái, akik közt találhatunk szoftverfejlesztőt, matematikus, HR-est, tájépítészt, festőművészt és jópár egyetemistát, rendszeres programokat szerveznek a gyerekeknek, focicsapatot hoztak létre (egy fél pályát is kaptak hozzá - mert ide valahogy nem érek el a focimilliárdok), sikeres a nyári tábor, és a mentor program. Most pedig még biobrikett gyártásba is belekezdtek a helyiekkel. Szóval, mégsem teljesen elveszett ez az ország. Mert amíg egyetlenegy BAGázs akad, addig reménykedhetünk.
Ez nem egy egyszerű ebéd volt csak. (Bár annak igen finom.) Hanem a Bagázs Közhasznú Egyesület (www.bagazs.org) pénzgyűjtő programja, vagy még annál is több. Hiszen az eredmény nemcsak a befőttes üvegben gyűlő adományban mérhető le, hanem abban is, hogy jópáran itt ismerkedhettek meg a BAGázszsal. A BAGázs a bagi romatelepen élőknek igyekszik segíteni, méghozzá többek között egy jól kitalált mentorprogrammal, amelyben jelentős részt egymást támogatják, segítik, mentorálják az erre kiképzett helybéliek. Mert lehet, hogy Bag alig fél óra autóútra esik csak Budapesttől, de a helyi cigánytelep mintha évszázadok távolságában élne még mindig. Szegénység, munkanélküliség, iskolázatlanság, és sokszor a drog nehezíti a mindennapokat.
Tilla és a lányok |
A BAGázs lelkes aktivistái, akik közt találhatunk szoftverfejlesztőt, matematikus, HR-est, tájépítészt, festőművészt és jópár egyetemistát, rendszeres programokat szerveznek a gyerekeknek, focicsapatot hoztak létre (egy fél pályát is kaptak hozzá - mert ide valahogy nem érek el a focimilliárdok), sikeres a nyári tábor, és a mentor program. Most pedig még biobrikett gyártásba is belekezdtek a helyiekkel. Szóval, mégsem teljesen elveszett ez az ország. Mert amíg egyetlenegy BAGázs akad, addig reménykedhetünk.
Hoppá, egy volt miniszter, Réthelyi Miklós a cigánylecsó elköltése után |
Amíg fényképeztem, elfogyott minden |
És akkor előkerült a túrós csusza |
Címkék:
Budapest,
drog,
esélyegyenlőség,
evés,
gyerek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)