2014. július 24., csütörtök

Dunapark vendéglő - egy kulináris kaland

A Dunapark kávéházban, főztünk egy kicsit, aztán Beregi Péterrel megbeszéltük, milyen a jó vendéglő, és Bessenyei Ferenc szerint melyik a szar.

2014. július 17., csütörtök

Éjszakán a nappalod - eddig sohasem látott képek

Kilestük a forgatást a pesti Fogasházban - ilyet se láttunk még. Dési András György és Móray Gábor Éjszakám a nappalod című filmje forog A dizőz Záhonyi Enikő, a zongoránál áll és gitározik Ogy.




























































2014. július 14., hétfő

Éjszakám a nappalod - új sikergyanús film Budapesten



A nagy film. Éjszakám a nappalod. Dési András György és Móray Gábor rendezi (operatőr Csukás Sándor, producer Kántor László) . Na és a színészek, pl. Czukor Balázs, Pálos Hanna, Anger Zsolt, Scherer Péter)
Ezúttal a budaörsi reptéren.















2014. július 8., kedd

Sz. István hazatér

Sz. István zavarodottan morzsolgatta hosszú szakállát. A határőr már vagy két perce vitatkozott vele, hogy nem engedheti be az országba, mert nincs érvényes útlevele és ne tartsa fel a sort és különben is ne játssza itt az uralkodót, különben sem lehet fegyvert, kardot, élőállatot behozni. Sz. István még egyszer nekifogott, hogy ezt az országot itt ő alapította 1014 évvel ezelőtt (Szent Pista, már ezertizenhárom? Hogy szalad az idő – kiáltott fel Gizella, de senki sem figyelt rá a nagy kavarodásban.) de határőr mégiscsak elküldte. Sz. István szomorúan bolyongott tovább, éppen azon gondolkodott, hogy szerez egy fehér lovat cserealapnak, ahogy azt régen is csinálták, amikor egy érces hang szólította meg:
- Ide figyelj te kisöreg, ha van zsugád én beviszlek oda, aztán egy barátom meg továbbvisz olaszba vagy németbe. Na? A bigédet is viheted magaddal – nézett Gizella felé – de felárért itt is hagyhatod – kacsintott hozzá.
Sz. Istvánnak ugyan nem volt pénze, de végül aranyért megegyeztek az embercsempésszel, aki öt perc alatt behozta a párt Magyarországra, ötezer forintot fizetve annak a határőrnek, aki az imént visszakergette őket. „Holnap kilenckor legyetek a Keletinél, onnan megyünk tovább” – intette Sz Istvánékat és visszafordult egy újabb fuvarért.
A dombok, a folyók, talán még a fák is ismerősek voltak nekik, de annyi minden megváltozott mióta utoljára itt jártak.
Némi gyaloglás után egy templomhoz értek. Sz. István, úgyis mint főkegyúr, határozottan bekopogott az ajtón. Hosszas dörömbölésre egy kócos nő dugta ki a fejét, s rájuk se nézve hadarta: a plebános úr nincs itthon, a jövő héten tessék érdeklődni.
Sz. István belekezdett, hogy ezt a templomot ő építtette, miután felvetette a néppel a kereszténységet és cserébe most csak egy kicsit megpihenni szeretnének.
A kócos nő erre felvidult és elhúzta a rekeszt, és boldogan kiabált hátrafelé: Ottó, Ottó, nem hiszed kik vannak itt. Jaj de boldog vagyok, gyere gyorsan. Ők azok. Jaj, jaj. Majd a vendégek felé fordult: Már vártuk magukat.
Sz. István kihúzta magát, hogy na azért. Hiába, vannak el nem évülő, el nem feledhető emlékek.
A plebános boldogan vezette őket be a házba, és csak annyit kérdezett, hogy elég lesz-e a fény.
A fény? Mihez?
Hát a kameráknak.
Sz. István rögtön kapcsolt. Nemhiába tartották széles látókörű, Európához csatlakozó, korszerű uralkodónak.
Ja, a kameráknak. Vagy úgy. Tudja ez egy olyan valóságshow, ahol rejtett kamerákkal dolgozunk, most is lát minket az egész ország. És szavazhatnak is, hogy továbbjut-e ön kedves Ottó és pályázhat arra, hogy a Lócitrom együttessel együtt klippet forgasson vagy kiesik. A konyhát és a főzéstudományt valamint a bort külön pontozzuk – tette hozzá.
Gizella tisztelettel nézett az urára. Az Ottó névre hallgató plebános nagyot csípet a kócos nő fenekébe, és azt súgta a fülébe, hogy rendeljen valami finom pizzát és javitsa fel kecsöppel egy kicsit. És vegyen egy üveg rizlingszilvánit is.
Sz. Istvánék két boldog napot töltöttek kegyúri birtokukon mielőtt továbbindultak volna, Ottó még mindig várja az értesítést a nyereményről, de már megvette a Lócitrom együttes összes CD-jét