Néhány hete egy csuda kis szobor jelent meg alig
macskairamodásnyira a Dohány zsinagógától. Egy a zsinagógával szemben lévő
lámpaoszlopon egy kerékpárja mellett álldogáló Herzl Tivadar tűnt fel.
Aprócska szobor, talán nem is venni észre rögtön, leginkább
az a feltűnő benne, hogy szinte mindig körbeállják mosolygó emberek.
De mi ez a szobor és hogy kerül ide és miért a kerékpár?
Ezeket a pici szobrokat valószínűleg sokan ismerik.
Budapesten is jó néhány helyen láthatók már a „gerillaszobrász” Kolodko Mihály
remek alkotásai. ( https://szubkult.blog.hu/2017/07/28/ezekkel_a_mini_szobrokkal_talalkozhat_budapest_utcain
) Ráadásul éppen november végén zárult a Kahan Art Spaceban – a szomszédos Nagy
Diófa utcában – Kolodkó tárlata ezekből a mini szobrokból. S ezen a kiállításon
is igen sokan nézték meg ezeket.
Kolodkó Mihály kárpátaljai születésű, Lembergben (Lviv)
végezte tanulmányait. S aki járt például már Ungváron láthatta, ott is hány
ilyen alig arasznyi szobra van, s azt is tapasztalhatta, Budapesten vagy
Ungváron, hogy mennyire népszerűek, szerethetőek ezek. (Az ungváriakból pár: https://fotolexikon.blogspot.com/2018/11/mini-szobrok-gerillaszobrasztol.html
) A nagy lovasszobrok kora úgy tűnik lejárt – és ezek az emberléptékű művek
azok, amelyeket egyre inkább érzünk mai világunkhoz valónak.
Az, hogy miért Herzl és éppen itt, talán magyarázni sem
kell. (Az ötletadó, az éceszgéber a hírek szerint Fényi Tibor, s aki a Kahan
Art Space egyik kurátoraként szervezője is volt Kolodkó ottani
bemutatkozásának.)
Hol legyen Herzl szobor, ha nem szülőházánál, a róla elnevezett tér sarkán, a Dohány zsinagóga mellett.
S miért biciklin?
Magyarázatnak talán az is jó lehet, hogy itt fut a szobor mögött
Budapest egyik legforgalmasabb bicikliútja. Valószínűleg naponta sok százan
elkerekeznek itt. De ez talán csak tovább erősíti azt, hogy ez az alkotás itt
otthon van.
Az az igazság, hogy Herzl kevés megmaradt fotóinak egyikén
éppen így áll valahol Ausztriában egy biciklistúrán a kerékpárja mellett. A
szobor ezt a viszonylag kevéssé ismert képet idézi fel, kedvesen, kicsit talán
karikatúraszerűen, de mindenképpen együttérző barátságossággal.
S hogy Herzl a biciklizést komolyan gondolta, mi sem
bizonyítja jobban, mint hogy nevezetes regényében, az Ősújországban
(Altneuland), amelyben felvázolja, miképpen is képzeli el a modern Izraelt,
három helyen is említi a kerékpárt, mint a zsidó államban bevett közlekedési
eszközt.
Szóval, Herzl, bicikli, Pest, Dohány templom – igazán
összetartoznak
.
Érdekes lenne persze megkérdezni a szobrot nézegető,
simogató emberektől, tudják-e kit ábrázol? Valószínűleg a művészi koncepció
része, hogy a szobroknál nincs felirat, sem az általában, hogy kit, mit
ábráról, sem az, hogy ki készítette. Így aztán lehet találgatni, játszani vagy
éppen nekiállni, utánanézni a történetnek. És ne abból induljunk ki, hogy Herzl
Tivadarról mindenki tudja, hogy ki, pláne itt. Ami a Pesti Sólet olvasóinak
nyilvánvaló, az egyáltalán nem biztos, hogy tudott a pesti polgárok
többségének, vagy az erre járó turistahadak tagjainak.
Ráadásul a Herzl ábrázolások, köztéri szobrok – mert akad
belőle nem egy a világban – a hagyományos köztéri szobrászat szellemében
készültek általában, igyekezve megfelelni annak a merev elvárásnak, hogy miként
képzelünk el egy komoly politikust, valakit, aki megálmodott egy
„Ősújországot”, s komoly politikai szervezőmunkát is végzett a megteremtéséért
.
Pátosz, távolba révedő tekintet, gondok ráncolta homlok,
nagyság, erő és bölcsesség – efféléket próbálnak ezek az alkotások sugallani.
Valószínűleg a megrendelők kívánságának megfelelően mintegy azt érzékeltetve,
hogy azok, akikre bronzba öntve i megemlékezünk valahogy nagyobbak, bátrabbak,
erősebbek nálunk. Nem olyanok, mint mi vagyunk. Őket csak hódolat illeti, s nem
bírálat.
A közönség valószínűleg gyakran ezért ha csodálja is, de
kevéssé szereti ezeket a szobrokat, mert életidegenek, távolságtartóak – nem
igazak.
Miközben ez a szakállas-bajszos kerékpározó fickó valószínűleg sokkal közelebb áll a valódi Herzl Tivadarhoz.
Miért merem ezt állítani? Tessék csak elolvasni (újra) az
Ősújországot. Ha ma már helyenként didaktikusnak is érezzük, de ott van benne
az a kedélyes életszeretet, a mindennapok ismerete, és az a töretlen optimizmus,
hogy ha egyszer sikerül a zsidóknak létrehoznia Izraelt, akkor az a világ egyik
legjobb, legélhetőbb helye lesz.
Herzl olyan embereket ír le regényében, akikkel valószínűleg
ma is szívesen élnénk egy hazában.
Kolodkó pici szobra azért nagyon nagy, mert Herzl valódi
lényegét ezerszer jobban megragadja, mint a pátoszos megemlékezések, művek. A
pátosz a gyengék és a szimplán gondolkodók eszköze. A bátrak és az őszinték,
tudják, hogy egy efféle, kicsit tán ironikus szobor
sokkal-de sokkal többeket vesz rá, hogy utánanézzenek ki is ez az ember és mint
mondott, mit írt.
A sok simogatástól kifényesedő feje mutatja majd azt, hogy
nézői is így gondolják.
