Ha egy iskolában megjelenik az iskolacsendőr, akkor ott
előbb utóbb lesz gumibotozás, kis bilincselés, talán még könnygázfújás is.
Különben minek? Ha iskolacsendőrünknek egyetlen dolga az marad, hogy a nehezen
nevelhető, több gondosságot igénylő, agresszív környezetben felnővő gyerekeknek
megfújja a tejbegrízét, hogy ne égesse meg a száját vele, akkor előbb utóbb
nyilván tetovált pedagógusokat fognak alkalmazni. Vagy jólelkű, kötényes, teltkarcsú
konyhásnéniket.
Az iskolacsendőr nem teljesen új találmány. Nem szeretném
felesleges ismeretekkel terhelni a szegény új csendőrök fejét, ugyanis, amit
most szóba hozok, azt nekik, akiknek nyolc elemi az előírás, nem is kell
tudniuk. Ugyanis érettségi anyag, a gimnáziumnak is inkább az utolsó évében
kerül elő, hacsak néhány kitűnő Wass
Albert és Tormay Cecile ki nem
szorította.
Kosztolányi
Aurelius című novellája ugyanis a korai iskolacsendőrség veszélyeire hívja föl
a maga művészi eszközeivel a figyelmet. Arra, hogy az efféle felfegyverzett
fickók mekkora bajt tudnak okozni.
A történet röviden annyi, hogy Marcus Aurelius császárnál megjelenik egy barátja, aki
elpanaszolja, hogy eltűnt a 14 éves fia, Avidus,
a császár legyen szíves megkeresni és hazajuttatni. Marcus Aurelius hívatja az
őrparancsnokot és a centurio elmondja, hogy késő este a Capitolium környékén
gyerekek játszottak, szaladgáltak és viccből azt kiabálták Avidusnak, hogy
tolvaj, tolvaj. Megjelent az őrség (korának iskolacsendőre) és elkapta a
fiúcska grabancát. Aki persze kiabált, hogy ő nem csinált semmi rosszat,
eresszék el, talán még rugdosott is – nem szokott hozzá, hogy így bánnak vele.
Sextus, a
felfegyverzett iskolacsendőr pedig dárdájával agyonütötte – ugyanis ennél
bonyolultabb pedagógiai módszereket nem ismert. Egyszerű katonaember volt, a
rendszer egyik szürke oszlopa. Nem véletlenül nem pedagógusnak tanult, mert
akkor beírt volna az ellenőrzőjébe (volt a római korban vajon ellenőrző, és ha
igen, hány napot igazolhatott a szülő?) vagy elmagyarázta volna neki, hogy nem
kiabálunk, nem játszunk, mert itt a rend, csend, fegyelem országát építjük –
ahogy a római alaptanterv is írja.
Mondják, akinek kalapácsa van, mindent szögnek lát. Akinek
dárdája van, az leszúrandó ellenséget, akinek gumibotja és bilincse, az előbb
utóbb keres magának egy bilincselésre alkalmas alanyt. Hadd tanuljon az a
gyerek az életnek.
Sokan felháborodnak most azon, hogy elég a nyolc általános
is egy iskolacsendőrnek, miközben a fizetésük több lesz, mint egy kezdő tanáré.
Valóban, ez nem helyes. Be lehetne vezetni a teljesítménybért. Mondjuk az
alsósok elverése kevesebbet érjen, mint a felsősöké. Eldöntendő. Hogy a lányok
veréséért kapjon-e annyit, mint a fiúkért? És vajon a szülők elnáspángolása
plusszpontot ér-e.
Tehát, a harmadik á-t kétszer kelljen végigvernie, hogy
annyi pénzt kapjon érte, mint a nyolcadik b-ért.
Természetesen lehet még finomítani a tételeken, túlkoros
móresre tanítása – prémium feltétel. Nagy kérdés, hogy összebilincselt kezű,
földre lenyomott ötödikes nyakára térdepelünk-e vagy sem.
Nyilván ez majd azon az egy hónapos tanfolyamon kiderül,
amit tartanak nekik.
Mi már megszereztük a tanfolyam anyagát, ezért elárulhatjuk,
hogy az első héten a gumibot helyes használatát tanulják majd meg, amelynek
egyik fontos pontja, hogy lehetőleg ne hagyjanak látható külsérelmi nyomokat a
kedves tanítványon. Ha mégis, sebaj, úgysem szabad nyilatkozniuk. Újságíró
felrúgása – Lovagkereszt-gyanús ténykedés.
És ismerjük el, vannak valóban nehezebb gyermekek, vehemensebb
szülők, akikkel a kommunikáció egyetlen módja a nyers erő bevetése lehet. Nem
mindenki ért a szóból, mit tegyünk. Viszont jobb megelőzni az ilyen helyzeteket
– ez közismert. Ezért a rossz szociális helyzetben lévő környékeken működő
iskolák esetében, ahol feltételezhető, hogy sok az agresszív, a bunkó, a tahó
gyerek és szülő a rendelet egy alpontja szerint, kis kínzókamra építhető. A prevenciónál nincs jobb – ezt a nyolc
elemis, egy hónapos tanfolyamon kiképzett is tudhatja. Randevú a vasszűzzel és
máris hátratett kézzel ülnek majd a kis lurkók a plebános úr óráján. Ezekben a
kis kínzókamrákban lesz majd kaloda, deres, spanyolcsizma, ujjszorító és a
felsőbb éves fiataloknál a here áramozása is engedélyezve lesz – persze ezt már
csak a fizikatanár felügyelet alatt – nehogy bajt okozzanak elektronikában
járatlan csendőreink.
Egyes helyeken lehetőséget adnak majd a tizedelésre is.
Végülis rendnek kell lenni. Mondjuk a nyolcadik c-sek közül - akik hát legalább
mi ne tagadjuk, túlkorosak, sokszor bukottak - valaki rossz fát tesz a tűzre,
akkor az iskolacsendőr az udvarra levezényli az egész iskolát. Négyzetbe
állítja a fiatalokat a tanulság végett. Középre kerül a bűnös osztály, Addigra
megérkezik a riadóautó is, mert erősítést hívni is joga az iskolacsendőrnek, és
minden tizedik gyereknek elveszik az ellenőrzőjét és beírják, hogy magatartás,
szorgalom: 1.
Esetleg utána az erre kiválasztott, vagy önként jelentkező
iskolatársak el is náspángolhatják őket – hiszen, mint említettük, az iskola az
életre készít föl.
És ha visszajön a digitális oktatás esetleg megint, az
iskolacsendőr kiszáll lakásra és ott tartja majd fent a rendet. Ellenőrzi a
házikönyvtárat és a nála lévő index alapján elkobozza a tiltott irodalmat.
Persze ne legyünk teljesen igazságtalanok. A vitéz Gömbös Gyula Iskolacsendőr Zászlóaljnak minden valószínűség szerint lesznek,
lelkiismeretes, emberséges tagjai is. Már miért ne lennének? Ők azok, akik
elbújtatják majd a rossz nebulót, akit keresnek már a vonalzóval felfegyverzett
pedagógusok, hogy néhány körmöst adjanak neki. Vagy megosztják a cafetériában
kapott szerény uzsonnájukat azzal a kölökkel, akit azért utaltak eléjük, mert
gyomrának hangos korgása zavarta a többieket a hittanórán.
Szóval, ne adjuk fel a reményt. Az élet bonyolult.
(Hócipő, 2020, július 29.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése