Jöttünk ki a Hajnóczy filmszínházból, nagyon jó gyilkolós
mozit láttunk. Rágcsáltuk a maradék kukoricát és akkor a Hajtós Béla mondta az
Ödönnek meg nekem, hogy ne menjünk még haza, olyan jó, hogy néha így együtt
vagyunk. Mert ugye a barátság, meg az emberi érzések.
Azt feleltük neki, hogy jó, jó, de mit csináljunk.
Akkor a Béla azt ajánlotta, hogy vadásszunk óvodásra. Ez
nekünk is nagyon tetszett, mert már hetek óta nem lőttünk egyet sem.
Puska mindig van nálunk, meg dumdum golyó is. Kisétáltunk a
játszótér mellé, aztán közéjük durrantottunk. Volt nagy sikoltozás, meg
rohangálás, irtó jókat röhögtünk. Aztán a Béla, mert ő egy nagy pernahajder,
sörétes puskával még belepukkantott a jajgató anyukák közé és amilyen egy
mázlista kettőt agyonlőtt egynek meg kivitte a szemét. Ennek az embernek mindig
szerencséje van. Aztán ezt is eluntuk. Akkor mondta a szomszéd srác, aki mindig
vérszagra gyűl és késsel átvágta még pár kiscsoportos nyakát, hogy a
nyugdíjigazgatóság mellett most autóverseny van.
Kiengedik a nyuggereket és ki lehet őket vasalni a
verdákkal. A Peti féltette a fekete kocsija dukkózását, mert legutóbb is az
egyik kapálódzó nyugger a botjával tökre összekarcolta az elejét. Mert ilyenek
ezek. De most szereztünk egy kocsit egy olyan praktikus vadráccsal az elején,
nyuggerbiztos. És Peti tud olcsó kocsimosót is, mert azt én is nagyon utálom,
amikor még másnap is ott az agyvelő a szélvédőn. Baromira tudja zavarni a
kilátást és nem hozza le még a nyárimosó folyadék sem.
Na, kicsit dodzsemeztünk. Előre elhatároztuk, hogy az nyer,
aki a legmagasabb számot éri el az elgázolt össznyuggerek életkorát illetően.
Megint a harmadik lettem, mert becsúszott egy korengedményes nyugdíjas és
ráadásul, azt sem tudtam, hogy a féllábú csak fél pontot ér.
Meg is sértődtem, bevágtam a durcit - így nem lehet
játszani.
A többiek próbáltak vigasztalgatni. És akkor szólt a Noémi,
tudják, az az édes szőke, azokkal a kis griberlijeivel az orcáján, hogy cserébe
elvisz romázni. Régen az cigányozás volt, de azt már nem piszi így fogalmazni,
mert megsértődnek.
Tényleg jó volt. Éhes krokodilokat kellett a romákra
ráengedni. És ha jó nagyot roppant a szegycsontja, amint a kroki átharapta,
vagy a kroki eltépte a fejét akkor Noémi olyan édesen tapsikolt, hogy nem lehet
neki ellenállni. Aztán jóllaktak az állatok, a roma készlet is fogyóban volt.
Én szívem szerint hazavittem volna már a Noémit. De ő még
ragaszkodott hozzá, hogy pár liberálbolseviki újságírónak követ kössünk a
lábára, és bedobjuk őket a vízbe. Van a medence oldalába vágva pár ablak és
akkor onnan lehet bámulni, ahogy eltorzul az arcuk a víz alatt. Mondjuk ez
tényleg volt olyan, mint a mozi.
Aztán végül mégiscsak hazacipeltem a Noémit. Olyan finom
illata van a bőrének, hogy nem lehet ellenállni annak. Kapott vacsira rakott
karfiolt, tiszta vega a csaj, mert sajnálja az állatokat.
Végül sikerült az ágyamba csábítani. Egyszóval annyira egy
jó nap volt ez.
